Az Egri Tornaegylet (ETE) Az egri zsidóság sok sikert elért sportegyesülete, az Egri Torna Egyesület nem zsidó intézményként indult 1909-ben. 1921-ben a MOVE Egri Sport Egylet megalakult, a nem zsidó tagok kiváltak az ETE-ből, ami ettől kezdve kizárólag zsidó sportolók egyletévé vált. Az egri úszók nem zsidó kiválóságai még Szász (Schwartz) Imre (Mezőkövesd, október 10. – Bécs, 1986.január 24.) az ETE úszótrénere neveltjeiként indultak sportsikereik felé.

Szász Imre

Szász Imre: „Nem tagadom, hogy nehéz feladat elé vagyok állítva, miután mindent emlékezetből kell leírnom, ami cirka 60 év távlatából nem gyerekjáték. Azt is meg kell jegyeznem, hogy én csak a harmincas évekig írom le az ETE történetét, miután az a kitüntetés ért, hogy az Olasz Olimpiai Bizottság engem edzőjének szerződtetett és én 1930. január 1-én Rómába távoztam. Az azutáni eseményeket már Klein Tiborra bíztam, ő Egerben tartózkodott, ő vette át az edző szerepét és lelkes, szorgalmas munkát végzett”. 1913-1915 úszói voltak: Grünzweig Lajos, Klausz Ernő, Klausz Imre, Klausz Jenő, Klausz József, Kornstein Jenő, Kornstein Miklós, Köves László, Rejtő Jenő Révi Pál, Schiffer Miklós, Setét András, Szász Imre, Szegő Imre, Ungár Sándor, Wollák Lajos. Klausz Ernő volt az első egri kraulozó.  [A gyorsúszásban használt összetett mozgásforma, amiben a láb ollózó mozgást végez, az arc a medence feneke felé néz és a kezek váltva a fej fölé emelkedve nagyjából körző mozgást végeznek.] Már a reáliskola csapatának is ő volt az oszlopa. Ernő azonban 1915-ben bevonult és ezzel egri karrierje is kettétört, mert 1916-ban orosz fogságba esett és onnan csak 1920-ban tért haza. Először Berlinben tanult, majd később Párizsban, ahol közismert festőművészként szerepelt. Nagy meglepetést keltett, hogy a párizsi operaház meghívta díszlettervezőjének és világhírű sikereket aratott vetített díszleteivel”. Ebből az időből néhány néhányukról külön is kell említést tenni. Elsőként Grünzweig Lajosról: 1924-ben az Ohio államban lévő Toledohoz közeli Ann Arbori Egyetemen kitűnő eredménnyel tanult egy nehéz sorsú magyar diák. Szorgalmának, alapos tanulásának eredményeként megkapta az egyetemnek egyik 300 dolláros ösztöndíját, és igen nagy becsületet szerzett a magyar névnek. Gray Lajos akkori árfolyam szerint 23 millió koronánál nagyobb ösztöndíjat kapott. Gray Lajos egri fiú Egerben Grünzweig Lajosnak hívták. További sorsáról nem tudunk.

Klausz Imre portréja az Egyenlőségben. Gyászjelentése

Klausz Imre [Eger, 1900. szept. 1. – Budapest, 1921. október 23.). A négy Klausz testvérpár volt. Gyorsúszóként kezdte versenyzői karrierjét és a legnagyobb küzdelmeket mindenkor a miskolci gyorsúszókkal vívta. Az egri úszók minden versenyszámban kemény ellenfelei voltak a miskolciaknak, de a vegyesstafétát mindenkor Miskolc úszói szerezték meg maguknak, az egri hátúszók gyengesége miatt. Ezért elhatározta, hogy hátúszó lesz. Nagy képességét mi sem igazolta jobban, mint az a körülmény, hogy a hátúszásban is a vidék legjobbja lett. Műegyetemi tanulmányai közben szűkebb hazájából, Egerből kapta a behívót, amely fegyverbe szólította őt. A parancsnak engedelmeskedett, bevonult a császári és királyi 14. gyalogezredhez és a derék jó fiú a Budaörsi ütközetek egyikében elesett. A hazájáért hősi halált halt kitüntetést kapó katona a budapesti császári és királyi 17. számú helyőrségi kórházban, az Alkotás utca 25. alatt halt meg. Az I. világháborús adatbázisból azonban tudható, hogy egyéves öntésnek vonult be. Kornstein Jenő 1898-ban született Egerben. Édesapjának Kornstein Samunak a Piac utcában, a Bajzáth-házban volt készruha és divat áruháza. Édesanyja Schneeweisz Paula. Gépészmérnök lett. 1945. március 7-én halt meg Budapesten. Testvére Kornstein Miklós és Köves (Kornstein) László Rejtő Jenő, Révi Pál, Schiffer Miklós és Setét András 1922-ben a budapesti versenyeken mellúszásban nyert első helyezéseket. Setétet 1935-ben a szegedi egyetemen avatták a jogtudományok doktorává, 1982-ben hunyt el ügyészként. Szász Imre: 1918-19. Ezekben az években az egri úszósport majdnem kizárólag a Miskolc-Eger úszó- és vízilabda mérkőzésekre szorítkozott. A miskolciakat Mezei Miklós vezette, illetve edzette, őt tekintem az egri vízilabdázás megalapítójának is. Eleinte a miskolciak voltak fölényben, de csakhamar – kevés szakértelemmel, de komoly lelkesedéssel – én vettem át az edzést és az egész vonalon felülkerekedett az ETE, annak ellenére, hogy Wollák Lajos – aki az olasz fronton elesett – és Klausz Ernő nagyon hiányoztak. 1920-ban új korszak kezdődött, mert ebben az évben megalakult a fajvédő Gömbös Gyula védnökségével a MESE (Magyar Országos Véderő Egyesület Egri Sport Egyesülete), ahova az ETE nem zsidó neveltjei – közöttük Bitskey Zoltán és Aladár, valamint Tarródy Szigritz Géza – azonnal átléptek. A fentnevezettek később sokszoros magyar bajnokok és rekorderek lettek. Az ETE ettől fogva kizárólagos zsidó egyesületté változott. A MESE tagjai természetesen kezdettől fogva komoly állami és városi támogatásban részesültek és mindenütt kivételes előjogokat élveztek. Az ETE vezetőségének viszont minden percnyi edzési lehetőségért komoly harcokat kellett folytatnia és így az utánpótlás és a nevelés szinte megoldhatatlan problémává váltak. A keret azonban mindezen akadályok ellenére, lassan ugyan, de állandóan bővült. Így kapcsolódtak be Bieber Sándor, Grünzweig Imre, Grünzweig Miklós (Póci), Kardos László, Klein Endre, Klein Iván, Klein Tibor, Kunovits László, Lázár György, Schiffer István, Schneeweisz István és Szigeti Ernő. 1921-ben Tatán rendezték meg az első országos vidéki úszó, műugró és vízilabda bajnokságokat. Itt külön fejezetet érdemel Klausz Imre, aki a 100 méteres hátúszásban 1,26 mp. kiváló idővel győzött, még pedig úgy, hogy a kettős pályáról elindulva a nyolcason kötött ki, miután akkoriban a választókötelek ismeretlenek voltak. Őt csak azért nem diszkvalifikálták, mert közel nyolc méterrel előzte meg az egész mezőnyt és így senkit nem „akadályozott”. Itt is derékban tört ketté egy ragyogónak indu1t karrier. Tatán második helyezést ért el az ETE vízilabdában, 100 m. női mellúszásban (Német Donka) és műugrásban (Szász Imre), míg a 4×100 m. vegyesváltó a harmadik helyen végzett. 1922-ben, a második országos vidéki bajnokságokban ismét a Klausz család gondoskodott újabb szenzációról, mert a 100 m. hátúszásban – Klausz Imre emlékverseny – Klausz József óriási meglepetésre legyőzte az akkor már országos hírű és favorit Bitskey Aladárt. Az ETE csapata második lett vízipólóban és műugrásban (ismét Szász Imre) és harmadik lett a 4xl00 m vegyes váltóban. 1923-ban Békéscsabán az ETE csapata 7:0 arányban győzte le Orosháza vízilabdázóit, 1924-ben ugyancsak Békéscsabán Szegő Imre második lett a 100 m. hátúszásban. 1925-ben Kaposvárott az ETE harmadik helyen végzett a vízipólóban és Grünzweig Imre második lett műugrásban. A többi műugrók, Grünzweig Miklós és Ungár Sándor vidéki viszonylatban szintén az élvonalhoz tartoztak. Klausz József 1924-ben Budapestre került és évekig védte az első osztályban szereplő MTK kapuját. 1929-ban az ETE nagyot lépett előre, amikor Heller Imre országos bajnok lett a 200 m. mellúszásban és egyben tagja a magyar válogatott úszócsapatnak. Az ETE elnökei voltak 1932-ig: Kolosy Mór (1855-1924) alapító elnök, továbbá Dr. Szabó Jenő, Pressler Ármin, Steiner Ferenc, Dr. Kozma Győző. Főtitkárok: Dr. Szabó Elemér, későbben Szász Imre, majd pedig Benkő József.

A jászberényi úszóverseny 1937

Kifejezetten hangsúlyoznom kell, hogy a húszas években az ETE igen komoly szerepet játszott az egri zsidóság életében. Ez volt az egyetlen hely a fiatalság nevelésére, illetve sportolására, mindez hihetetlenül mostoha körülmények között. A történeti hűség és az igazság kedvéért meg kell említenem. hogy a húszas évek elején Ringelhann Béla, a városi vízművek igazgatója, később Bárány Géza (1880 – 1932) mérnök, a városi uszodák igazgatója, a harmincas években dr. Ringelhann György ügyvéd voltak azok, akik a szigorú szabályok ellenére lehetővé tették az ETE úszói számára a versenyuszoda használatát. Ezúton mondok nekik köszönetet az ETE vezetői és úszói nevében. Klein Tibor: „A langyos termál uszodák, különösen a Békás-tó helyén létesített versenyuszoda Egert különösen alkalmassá tették az úszósport kifejlesztésére. Nem csoda, hogy az ETE-nek is ez a sportág hozta a legtöbb sikert. 1933-ban második osztályú bajnokságot nyert az ETE vízipóló-csapata: Bieber Ignác, Bíró István, Klein Iván, Klein Tibor, Német Imre, Schneeweisz István és Vadász Gyula.

Az ETE úszói

Az első ligába zsidó volta miatt nem kerülhetett be a csapat. Ki kell emelni Heller Imrét, aki magyar mellúszóbajnok volt [Magyarország 1929. évi 100 méteres mellúszóbajnoksága. 2. 1 p 2,32 mp], Webermann Miklóst, aki 1937-ben ifjúsági bajnokságot szerzett a 800 méteres gyorsúszásban. Öccse, Gyuri a 100 méteres mellúszásban a második helyen végzett. A 3×100 méteres vegyes úszásban ugyancsak második lett az ETE együttese: a Webermannok és Gerstl Tibor. A zsidótörvények idején a zsidó ifjúság el volt tiltva a versenyektől. Titokban mégis úsztak versenyszerűen és közöttük Boros Laci, Herczeg Tomi, Preszler István, Stern Gyuri és Sugár Bandi átlagosan felüli eredményeket értek el. Oroszlánrészük volt természetesen a szép eredmények elérésében az edzőknek: Heller Imrének és utódjának, Klein Tibinek, akik fáradtságot nem ismerve tanították, lelkesítették az ifjú úszókat. Itt kell megemlíteni, hogy az ETE neveltje, Klein Iván, az ötvenes évek elején megnyerte a Balaton-átúszás bajnokságát és a folyamúszás bajnokságát: 102 km-t úszott 15 óra 7 perc alatt. Szépen működött az ETE tenisz-szakosztálya. Az Érsekkertben, a sok százéves óriási platánfa mellett létesített teniszpálya sok egri zsidó ifjúnak nyújtott nemes szórakozást és felfrissülést. A teniszsport terén az ETE tagjai közül Német Imre szerzett országos hírnevet. A birkózó- és boksz-szakosztály győzelmeit Kohn, Friedmann és Davidovits leginkább szerezte, de sokat dolgozott ebben a szakosztályban Fleischer Gyuszi és Tibi is. Az ETE fenntartása körül nagy érdemei voltak dr. Szász Endrének, az egylet sportorvosának és dr. Jónás Béla ügyvédnek, az egylet ügyvezető elnökének. Végezetül, az ETE nem fejthette volna ki szép nevelő munkáját az egri zsidók támogatása nélkül, akik anyagi hozzájárulásukkal segítették a sportolókat. Az egylet tagjainak túlnyomó része elpusztult a munkaszolgálatban és a német koncentrációs táborokban. Nélkülük nem is folytathatta munkáját az ETE a világégés után. Ron Giládi: Klein Tibi 1949 óta Izraelben él. Több nagy egyesület edzéseit vezette. Különösen a Hapóél Petah Tikvá együttesévei ért el szép sikereket. A birkózó-sportban a „festékes” Konti (Kohn) Jóska szerzett megbecsülést, mint az ETE és a MESE birkózóinak edzője. Rajta kívül komoly versenyeredményeket értek el a jellegzetesen birkózófülű Davidovits és barátja, Friedmann. Az ETE ifjúsági birkózói közül kitűntek: Schwarcz Sanyi – ma Petah Tikva magyar egyesületének ügyvezető elnöke – a nagyerejű Stern Gyuri, aki nemrégiben szerelt le őrnagyi rangban Izrael hadseregéből 20 évi szolgálat után. Jelentős sikereket értek el, országos viszonylatban is az ETE ökölvívói. Fleischer Gyuszi – ma a jeruzsálemi egyetem dolgozója – és öccse Tibi, az egri MESE színeiben már több országos szövetségi verseny győztesei voltak, amikor az ETE kívánságukra 1939-ben megalakította az ökölvívó-szakosztályt. Fleischer Tibi országos csapatbajnokságok során 150 alkalommal győzött az ETE vagy Eger város színeiben. Fleischer Gyuszi is sokszor nyert városi és kerületi bajnokságot. Figyelemreméltó eredményeket értek el az ETE boksz-csapatában a ma Ausztráliában élő Rózsa testvérek, Imre és Pali, a jó küzdőszellemű Stern Pista, aki Észak-Magyarország levente ökölvívó bajnokságának győztese volt, továbbá a nagy ütőerőjű Schwarcz Sanyi, Stern Gyuri és a mártírhalált halt Steiner Imre. Az ETE és a MESE ökölvívói sok esetben Eger válogatott néven közös csapattal vettek részt a versenyeken. A Sárospatakon, 1941-ben rendezett kerületi versenyen a nyolc főből álló csapat öt tagját – Fleischer Gyuszi, Fleischer Tibi, Rózsa Imre, Schwarcz Sanyi és Stern Pista – az ETE küldte ki. Az ökölvívók versenyeredményeinek 1942-ben társadalmi-politikai aspektusa is volt. Ebben az évben a zsidótörvények folytán a zsidó tulajdonban volt kávéházak elvesztették iparengedélyüket. A kávéházhoz szokott zsidóknak nem volt hová menni. Szász Imre ETE klubhelyiséget rendezett be az Érsek utcai volt Széchenyi Kávéházban. A zsidók kiváltották az ETE sportigazolványát és mint ETE-tagok jártak feketézni, politizálni az új klubba. 1942 tavaszán feljelentés érkezett az ETE ellen. Azzal vádolták, hogy nincsenek aktív sportolói. (Ők akkor majdnem mind a munkaszolgálatban voltak „aktívak”). Az ETE-klub működése ezen az alapon nem indokolt. A bíróság úgy döntött, hogy amennyiben az ETE valamelyik versenyzője két héten belül országos szintű sportversenyen érmet szerez, a klub működését engedélyezik. Fleischer Gyuszi és Tibi bajnoki érmeket szereztek az akkor Nagyváradon „Erdély bajnoksága” címen megrendezett versenyen és ezzel egy évvel meghosszabbították az ETE-klub életét.

ETE-MESE footballmérkőzés 1925 (Egri Népújság, 1925. szeptember 10.)

Labdarúgó-szakosztálya nem volt az ETE-nek, de sokan az egri ifjúság köréből sportszerűen is rúgták a labdát. Az Egri Torna Egylet labdarúgó-csapatának jelentősebb mérkőzése volt a Miskolci Rambierek, a Debreceni TE ellen, amelyen az alábbi összeállításban vették részt: Kunsay — Nagy, Markos I., Bőgős, Dallos, Sümeghy, Puskás, Ripke, Reitz, Dimitrijevics, Markos II. Az 1913-ban megalakított Egri Futball Klub viszont olyan kisebb csapatokkal, mint a tiszafüredi és a mezőkövesdi vívott nagy csatákat. Bátok Ferenc (kapus), Kaiser, Meilinger (hátvédek), Lusztig, Szabó és Moskovits (fedezetek) Cséna, Szuistyák, Halmai, Cselényi és Kulcsár (csatárok) összeállításban. Népszerű volt Egerben Perlusz Jóska, aki az egri Vasas kapuját védte nagy sikerrel. A Vasas ifjúsági csapatának volt a kapusa Perlusz Gyuri, aki sok évvel később Izraelben a legmagasabb katonai kitüntetést kapta. Mint ejtőernyős tiszt olyan hőstetteket vitt végbe, hogy azokat az újságok külön tudósításokban közölték.

Focisták

Farkasvölgyi (Fleischer) Tibor: „Tizenhét éves koromban megnyertem Budapesten Magyarország ifjúsági boksz-bajnokságát. Még Fleischernek írta a nevem a zöld papíron megjelent „Nemzeti Sport”. Az egyesületi szakosztályvezetőm értésemre adta, hogy magyarosítani kell a nevem, mert minden reményem meg lehet rá, hogy mint Magyarország ökölvívója magamra ölthetem a címeres trikót és egy ilyen Fleischer névvel „szégyen” lenne képviselnem a magyar szentkoronát. Ilyen körülmények között lettem Farkasvölgyi. Mérkőzéseimet győzelem sorozatok kisérték, miközben boldogan viseltem a Farkasvölgyi nevet. Az országos „leventebajnokság” megnyerése után néhány nappal utasítottak, hogy a serleget szolgáltassam vissza, mert a szabályok szerint zsidó nem vehet részt a „levente” versenyeken. – A Farkasvölgyi név sem segített. Munkaszolgálatra 1943-ban hívtak be, ahol is szabálytalannak minősítették a névmagyarosítási aktust és a sárga karszalaghoz a Fleischer nevet találták alkalmasabbnak.”     Felhasznált irodalom: Koltai Istvánné https://www.centropa.org/hu/biography/koltai-istvanne Foltényi Imre: Az „egri csillagok”: Eger úszósportjának története. In.: Sporthírlap, 1924. 15. 230. p. 27. Grünzweig Lajos Magyar egyetemi hallgató kitüntetése: Egri fiú sikere. Egri Népújság, 1924. 216. szept. 19. p. 1. Klausz Imre K. F.: Három neves úszóemlékversenyéhez. In.: Sporthírlap, 1925. 16. 142. p. júl. 25. p. 8.; Kapos Elemér: Egy különös egri vándordíj története. In.: Népújság, 1984. 35. 258. november 2. p. 6.: ill. Szász Imre Várszegi [János]: Ezek az egri legények és Szász Imre a kapitány. In.: Nemzeti Sport, 1946. 2. 106. július 19. p. 4.