A zsidó nép magát a „Könyv” (a Biblia) népének tartja. A tudással, a vallási ismeretekkel, a Talmuddal foglalkozó tudós emberek évezredek óta a legnagyobb tiszteletnek örvendnek körükben. Emiatt a kiegyezés után megadott feltörekvési lehetőség és az eddig visszafojtott érvényesülési vágy következményeként egyre több zsidó család taníttatta gyermekeit. A megye középfokú tanintézeteiben arányszámukat jóval meghaladó mértékben tanultak. Amelyik zsidó család megengedhette magának, sokszor erején felül is taníttatta gyermekét. Az orvoslás a zsidók között nagy hagyományokkal bírt, a Habsburg Birodalomban II. József engedélyezte a zsidóknak az orvosi egyetemeken való tanulást. A pesti egyetemen 1867 után nőtt meg jelentősen a számuk.
Elsősorban az orvosi, az ügyvédi és az újságírói pályát választották, mert a politikusi, köztisztviselői pálya csak nagyon kevesük előtt nyílott meg. A politikusi pályát az arisztokraták, a földjeiket őrző nagybirtokosok, a közigazgatási pályát részben a több nemzedék óta hivatalnok pályán lévő családok sarjai, részben a földjeiket vesztett és nem kis részben közszolgálatot vállaló dzsentrik őrizték féltékenyen.
A „műveltségi” középosztályba legkönnyebben az iskoláztatás által lehetett bekerülni, ami a társadalmi beilleszkedés egyik útja is volt. 1910-ben, a megyében az orvosok és az ügyvédek között még az országos arányt is meghaladó mértékben voltak zsidó vallásúak, így az igazságszolgáltatásban és a közegészségügyben is. Az orvosok között 57,4 %; az ügyvédek között 51,2 %-ban voltak zsidó. A magántisztviselők között szintén magasabb volt az arányuk az országos átlagnál; ezt a nagyobb ipari cégeknél való alkalmazás és a zsidó földbirtokok indokolták. A közigazgatásban és tanügyben igen kevesen voltak, akárcsak a közigazgatásban 4,0 %, a tanügyben 6,8 %. A megyében a gazdasági és ipari tisztviselők aránya magasabb az országosnál, ennek a magyarázata lehet a zsidó tulajdonban lévő mezőgazdasági és ipari nagyüzemek nagyobb aránya.
Nem egy zsidó ügyvéd neve fennmaradt Egerből is ebből a korszakból, akik nemcsak ügyvédi tevékenységükkel, hanem a megye és a város gazdasági, kulturális, társadalmi életéhez is hozzájárultak. A megyei ügyvédi kamara vezetősége és a választmányi tagok nagyrészt zsidók voltak.
Dr. Alföldi Dávid (Eger, 1859-1928) Ő is az elsőként betelepedő Schwarcz István családjából származott, egyik testvérének volt a fia. 1883-ban végezte el a budapesti jogakadémiát, a következő évben nyitotta meg ügyvédi irodáját szülővárosában. 1927-ben az egri ügyvédi kamara elnöke, harcos újságíró, tagja a megyei és a város képviselőtestületnek, és számtalan cég vezetésének. Jogtudománnyal és a büntetőjoggal foglalkozó cikkei az országos szaklapokban is rendszeresen megjelentek.
Dr. Setét (Schwartz) Sándor (Eger, 1865-1925) 1890-ben nyerte el ügyvédi diplomáját. Ebben az évben nyitotta meg irodáját szülővárosában. „Mint tekintélyes ügyvéd a város és a vármegye egyik vezéregyénisége volt. 1913-ban kapta meg királyi tanácsosi kinevezését. Mint aktív újságírót belső barátság fűzte Gárdonyi Gézához és Bródy Sándorhoz. A Hatvany családnak és több iparvállalatnak volt ügyésze. Az egri színház megalapítása ő hozzá fűződik. A kommün alatt, mint túszt elfogták.” Özvegye 25 éven át a nőegylet elnöke volt.
A közigazgatásba csak elvétve sikerült bekerülniük; néhány helyen mégis volt zsidó vallású jegyző, például Hevesen évtizedeken keresztül az egri orvosi családból származó dr. Brünauer Endre (1852-1933). Itt végezte középiskoláit, majd a jogot is. 1882-ben Babits Béla közjegyző helyettese lett, majd 1898-tól Heves királyi közjegyzője. Évtizedeken keresztül tagja volt a megyei törvényhatósági bizottságnak, a községi képviselőtestületnek, az iskolaszék elnöke, a hitközség elöljárója volt. Dr. Kálmán Manó 1873-ban született Egerben, jogakadémiát végzett, pénzügyi tanácsosként ment nyugdíjba 1935-ben.
***
A városban működő orvosoknak ebben az időszakban nagy feladatot jelentett a közegészségügy állapota, az alacsony átlagéletkor, a magas csecsemőhalandóság, a gyakori járványok. Az 1889/90. tanévben, a megyében 34 községben kellett bezárni az iskolákat járványos betegségek miatt, pl. skarlát, kanyaró, bárányhimlő, diftéria. 1890-ben Egerben 948 gyerek született, ebből 905 meghalt. Gyerekeknél a leggyakoribb halálokok: veleszületett gyengeség, görcsök, hörghurut, bélhurut, korai születés. A felnőtteknél a leggyakoribb halálokok a tüdősorvadás (ma COPD), ödéma, elmebajok, agyi érkatasztrófa, végelgyengülés, máj- és szívbajok, idült gyomorhurut voltak. Nagy feladatot jelentett a lakosságot megtanítani az alapvető higiéniai szabályokra és megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy ez a kedvezőtlen tendencia megváltozzék.
Már a türelmi adóösszeírásokban megtalálhattuk több chyrurgus, seborvos neve mellett megjegyzésre érdemes dr. Kohn Jágó m. kir. tart. honvéd főorvos, dr. Schönfeld Lipót és dr. Cziegler Lajos városi tiszti főorvosok.
Egy másik ismert egri zsidó orvos, dr. Schwartz Sándor 1863-ban, Egerben született, itt érettségizett, majd Budapesten 1887-ben avatták doktorrá. 1890-ben nyitott magánrendelőt szülővárosában, 1935-ben a Magyar Országos Orvosszövetség megyei tiszteletbeli elnökévé választották. Az első betelepülő Schwarcz István unokaöccse volt. Az újság 1891-ben a Heves Megyei Orvos-Gyógyszerész Egyesület taggyűléséről tudósított, aminek elsősorban egri, gyöngyösi orvosok voltak a tagjai, dr. Schönberger Soma volt az egyesület elnöke, alelnöke: dr. Brünauer Ambró, titkára: dr. Schwarcz Sándor. A választmányi tagok között találhatjuk dr. Schwarcz Dávid nevét is.
***
A sajtó területén jó néhány zsidó lapkiadó, szerkesztő és újságíró működött a megyében is. Az Eger és Vidéke 1884-ben indult, kiadója és tulajdonosa Kohn Dávid volt, akinek elköltözése után 1894-ben Egri Újsággá alakult át. Ekkortól a lapnak a már korábban is szerkesztő (1892-) dr. Setét (Schwarcz) Sándor ügyvéd lett a főszerkesztője és a kiadója. Másfél évtizedig hetilapként jelent meg, 1908-tól alakult át napilappá.
A zsidó értelmiségiek, orvosok, ügyvédek tevékeny részt vállaltak a gazdasági fejlődésben is, részt vettek a különböző ipari cégek, hitelintézetek létrehozásában, tőkéjükkel beszállva a vállalkozásokba, illetve a vállalatok irányításában, különböző pozíciókban, többnyire együtt a keresztény notabilitásokkal, illetve a kulturális és társadalmi életben.
Reményi (Hoffmann) Ede (Miskolc, 1828. január 17. – San Francisco, 1898. május 15.) zeneszerző, hegedűművész Kisgyermek korában szüleivel a negyvenes években Egerbe költözött. Dr. Maczki [Matzke] Valér (Eger, 1847 – Eger, 1921) ciszterci áldozópap és tanár szerint az egri székesegyház 1837-es felavatásakor kapott indíttatást a zenei pályára. Később, mint világot járó, koncertező művész is hazajárt Egerbe, és minden alkalommal hatalmas ünneplésben részesítették. Reményi egri tanítómestere Bartman József, az érseki székesegyház karmestere kezdte hegedűre tanítani. Pyrker János László érsek szalonjában is többször játszott a gyermek Reményi, s a nagyműveltségű, művészetpártoló érsek támogatásával 1842-től a bécsi Conservatoriumban tanulhatott. Az 1840-es évek közepén első koncertjét konzervatóriumi növendékként, Egerben. Fiatalon vett részt a szabadságharcban Görgei Artúr segédtisztje, majd kedvenc hegedűseként, emiatt később külföldi emigrációba kényszerült. Bátyja, Reményi (Hoffmann) Antal (1825-1912) iskoláit szintén Egerben végezte, 1846-ban Pesten kapta meg jogi diplomáját, ügyvéd lett. A szabadságharcban önkéntes volt, századosi rangig vitte. Előbb Lázár György, majd Klapka parancsnoksága alatt szolgált, vele is emigrált. Tizenkét évet töltött külföldön, hazatérve 1861-ben a pestvidéki törvényszék bírója, majd törvényszéki főtanácsos lett.
Alföldi Irén
Alföldi Irén (szül. Schvarz Rebus) (Eger,1871-1940 után) szoprán operaénekesnő. Szülei Schvarcz Simon lisztkereskedő és Klein Betti voltak. 1888-1891 között az Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia magánének szakon tanult, majd Bécsben a Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában. Rendszeresen fellépett szülővárosa rendezvényein. 1895-től a prágai Nemzeti Színház tagjaként főleg drámai alakításaival aratott sikereket. A Magyar Állami Operaházban vendégként lépett fel, 1905-ben Wagner Lohengrinjében Elza szerepét énekelte.
„1897-ben szülővárosában Tiszay Dezső társulatának meghívott vendégeként láthatta az egri közönség. Verdi Parasztbecsület című operájában lépett a színkör deszkáira. 1906. március 17-én, a helyi izraelita jótékony nőegylet és a gyermekbarát egyesület rendezésében, kivételes művészestélynek adott otthont a Kaszinó nagyterme. Nagy szenzációnak számított Beregi Oszkárnak, a Nemzeti Színház tagjának és Alföldi Irén operaénekesnőnek a fellépése, aki részletet adott elő a Parasztbecsület című Mascagni-operából, s néhány részletet Goldmark, Lányi Ernő és Kun László művekből. A helyi lap szerint „Alföldi Irén, miután meghódította énekével a budapesti és prágai Opera közönségét, most aztán meghódította szülővárosát is, melynek közönsége tomboló tapssal és zajos éljenzéssel hódolt meg neki.” A művésznőt Komáromy Ödön, a kiváló egri zongoratanár kísérte. A Horthy-korszakban az egri zeneiskolában tanított.
1893-ban a Hevesvármegyei Hírlap francia lapok alapján tudósít az egri születésű Barna Ödön gordonkaművésznek a párizsi Notre-Dame székesegyházban tartott nagysikerű koncertjéről.
Felhasznált irodalom:
Alispáni jelentés Heves megye 1928. évi állapotáról. 2. köt. Eger, 1929. p. 1
Békássy Jenő: Heves vármegye újjáépítése Trianon után. Bp.: Hungária, 1931. p. 258.
Heves Megyei Compass: Heves vármegye tiszti cím és névtára, valamint a vármegyei vállalatok, iparosok és kereskedők névjegyzéke. Eger: Egri ny., 1923. p. 321.
Heves vármegye / szerk. Borovszky Samu. Bp.: Országos Monografia Társaság [1909]. p. 362.
Hevesvármegyei Hírlap. 1893. 2. p. 3.
Hevesvármegyei Hírlap. 1893. 19. p. 2.
Hevesvármegyei ismertető és adattár / fel. szerk. Ladányi Miksa. Bp.: Magyar Városok Monográfiája Kiadóhiv., 1936. p. 522, 610.