A polgári jogokkal nem rendelkező magyar zsidóság komoly szerepet vállalt a szabadságharcban. Részt vettek a harcokban, a honvédsereg ellátásában, a szállításban. Ötven évvel a szabadságharc kitörése után Jókai Mór így emlékezett rájuk: „A midőn a hazának minden másajkú népfajai, a melyekkel a magyar szabadságát megosztotta, a melynek fiait a jobbágyságból felszabadította, földeiken úrrá tette – fegyverrel támadnak ellene – ugyanakkor a héber faj vérét, vagyonát, és szellemét hozta áldozatul a magyar nemzet, az alkotmányos szabadság megvédelmezésére. ”
A reformkort betetőző forradalom és szabadságharc idején is fontos szerepet játszott Eger. 1849. március 3-án Kossuth munkatársaival a városban szállt meg, hogy kidolgozza a tavaszi hadjárat végleges tervét. Eger népe óriási lelkesedéssel fogadta a forradalom és a szabadságharc vezetőjét az érseki palota udvarán. Kossuth a tömeghez intézett beszédében megállapította, hogy: „Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a szabadságot.” Ez a fogadtatás is közrejátszhatott abban, hogy Kossuth úgy tervezte, hogy az országgyűlést a távolabbi Debrecenből Egerbe helyezi át.
Országszerte nagy szerepet játszottak zsidók a hadsereg ellátásában, élelmezésében. Weiser Leopold a honvédség részére zabot szállított. Schwarzkopf vállalkozó Pest és Gyöngyös között épített ki futárszolgálatot. 1848. május 25-én a haza javára önkéntes adományokat gyűjtöttek. Az egri zsidók külön adtak össze 300 Ft-ot és 10 lat ezüstöt, 100 Ft-ot kölcsönképpen. Eger 20.000 Ft-ot ad a többi adomány mellett. 1848. július 10.-én a magyar zsidóság országos értekezletén Heves megyét a gyöngyösi Hirschl Lipót és Stern József képviselték. A szabadságharc alatt elért üzleti hasznot, korábbi vagyonukat alaposan megcsapolhatta a rekvirálás, a beszolgáltatás és a Haynau által a szabadságharc leverése után a magyar zsidóságra büntetésül, kollektíven kivetett 2.300.000 Ft-os hadisarc, amelyből Heves megye zsidó lakosságára 18.600 Ft-ot jutott.
Magyarország többi nemzetiségeihez hasonlóan a magyar zsidóság is részt vállalt a szabadságharc küzdelmeiben, így az egri zsidóság is. Dicsőségben, vereségben egyaránt részt vettek, ez tükröződött a Szemere Bertalan nevéhez fűződő 1849. évi törvénycikk a zsidókhoz szövegében (IX tc.) „A hazának polgárai közt vallásbeli különbség, jog és kötelesség tekintetében különbséget nem tevén, ezen elv szerint kijelentetik, miképp a magyar álladalom határain belől született, vagy törvényesen megtelepedett mózes vallású lakos, mind azon politikai s polgári jogokkal bír, mellyekkel, annak bármelly hitű lakosai bírnak.”
A szabadságharcban honvédtisztként szolgált Brünauer Dávid és Schlesinger Lajos főorvosok. Közhonvéd volt Schönfeld Sándor, Steiner Jakab
Ez a törvény a szabadságharc bukása miatt sohasem lépett hatályba, de a zsidó-magyar együttélés első, szimbolikus jogi aktusa volt.
Felhasznált irodalom:
A magyar zsidóság országos értekezletének jegyzőkönyve 1848-ban. / [közli Büchler Sámuel]. In.: Magyar Zsidó Szemle. 1909. 26. 2. p. 182-189.
Bernstein Béla. Az 1848/49-iki magyar szabadságharc és a zsidók. Bp.: IMIT, 1898. Jókai Mór előszava. p. 5-6.
Bernstein Béla: A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók: a zsidó honvédek négy névjegyzékével. 2. átdolg. kiad. Bp. 1939. p. 305.
Egri zsidók p. 10-11. https://archive.org/details/nybc314187/page/n177/mode/2up
Horváth László: A gyöngyösi zsidóság 1848-ban. In.: Múlt és Jövő, 1998. 10. 1. p.
Horváth László: A gyöngyösi zsidóság története. Gyöngyös: Mátra Múz., 1999. p. 508.
Hovanyecz László: Eger két írócsillaga: Bródy Sándor és Gárdonyi Géza. Eger: Eger Vár. Önkormányzata, 2005. p. 13.
https://hu.wikisource.org/wiki/1848_%C3%A9s_a_magyar_zsid%C3%B3k/El%C5%91sz%C3%B3
Szederkényi Nándor: A Hevesmegyei Takarékpénztár ötven éves működésének története: [1846-1896]. Eger: Érseki Lyceum, 1896. p. 397.