Az egri zsidó közösségben a Schwarcz mellett a Kánitz család volt a másik meghatározó tényező mind gazdasági, társadalmi és vallási téren.
Kánitz Lipót (Óbuda, 1818. – Eger, 1911. márc. 4.) 1849-ben telepedett le Egerben. Fűszer- és gyarmatáru kereskedése volt, később nagykereskedést alapított, majd keményítőgyárát. A gyár Egerben a mai Petőfi tér 7. sz. épületben volt, ma átalakítva lakóházként funkcionál. 1868-ban tűnt fel társtulajdonosként Kánitz Lipót mellett egy Lázár nevű személy, s ez időtől Kánitz és Lázár Keményítőgyárként említik a források. 1868. augusztus 27-29. között Egerben a Katolikus Legényegyletben tartott kiállításon bemutatták a gyár keményítőtermékeit, amikkel arany díszoklevelet nyertek. Az 1877. évi egri ipar-, mű- és terménykiállításon újfent éremmel tüntették ki áruikat. 1890-ben az üzemet modernizálták, s gőzerőre rendezték be. Az 1890-es évek elején a termelés jelentősen megemelkedett: napi 30 mázsa búzát dolgozott fel, s általában 25-30 munkást foglalkoztatott. 1891-ben már 36 vagon (kb. 360 t) búzából készült termelvényt értékesített Észak-Magyarországon, valamint a közelebb fekvő osztrák örökös tartományokban. A tulajdonos tovább bővítette üzemét és a kukoricahulladék hasznosítására marhahizlaldát és tehenészetet létesített. költségeket.
A Kánitz Lipót és Fiai nevet viselő cég 1907 május 30-án nyilatkozatot tett közzé, hogy az immár 1849, ötvennyolc éve működő vállalkozás megszűnik. A családi vállalkozás felszámolásának okaként említették, hogy az alapító megfáradt idős ember, míg a fiai a gazdasági élet más területén üzletelnek. A gyár egykori épületét a honvéd kincstár vásárolta meg s az egri helynevek között a Kánitz-laktanya név emlékeztet a keményítőgyártó korábbi létezésére.
A Kánitz és Lázár Keményítőgyár 1907 után Kánitz laktanya
Kezdetben Lipót kizárólagos tulajdonosa volt az általa alapított cégeknek, de később bevette az üzletébe fiait is, Dezsőt, aki a Heves megyei Agrár Takarékpénztár igazgatója és Gézát, aki a Heves megyei Hitelbank igazgatója volt. Komoly érdekeltségeik voltak az egri borkereskedésben is. Lipót az 1870-es években már nagybani borkereskedéssel foglalkozott, divatáru nagykereskedése is virágzott. Tevékenyen részt vett a hitközség életében, elnöke, majd díszelnöke volt a hitközségnek. Felesége Sugár Róza (Mezőkövesd, 1831 – Eger, 1925. december 24.) volt. Matuzsálemi kort ért meg (93), haláláról a megyei újság is tudósított:
„Részvéttel közöljük a hírt, hogy Kánitz Lipót, az egri izraelita hitközség és az izraelita szentegyesület tiszteletbeli elnöke ma reggel 9 órakor 93 éves korában elhunyt s halálával gyászba borította a Kánitz családot, melynek számos tagja itthon és idegenben is jelentékeny közéleti szerepet visz. A megboldogult évek hosszú során keresztül tagja volt Hevesvármegye törvényhatóságának és Eger város képviselőtestületének, mindaddig, míg kereskedői pályájától visszavonult. Óbudán született és Egerben 1850-ben nagykereskedést alapított, amelyben egész generációt nevelt. Nagy érdeme van az egri szőlőnek a filoxéra után történt rekonstrukciójában és az egri bor külföldi hírnevének megteremtésében. Mint bortermelő és borkereskedő széleskörű összeköttetést tartott fenn a külfölddel, borával több nemzet kiállításán szerepelt, Franciaország, Anglia, Belgium és több idegen állam kitüntetésein kívül közel ötven külföldi és hazai érem és oklevél dicséri a megboldogult kiválóságát abból az időből, amikor még erejének teljességében volt. Az öregúr, aki az egri kereskedők nesztora volt, általános közbecsülésben és szeretetben állott, és a mostani generáció, mint a kereskedők mintaképét emlegeti. Vasárnap du. 3 órakor temetik az Újvilág utcai izraelita hitközség udvaráról.”
Kánitz Lipótné és fiai Jenő (balra) és Ödön (hátul) síremlékei
A gyászjelentés felsorolja még élő gyermekeit is: Bertát, özv. Bergl Lajosnét, Dezsőt, Gézát, Gyulát, Jenőt, Linkát, dr. Bauer Sománét, Ödönt.
A megszűnt Kánitz-féle céget Polatsik Jenő vette meg, aki 1912-ben megalapította az Egri Kereskedelmi Részvénytársaságot.
A Kánitz család lakóháza (az Országos Széchenyi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtár)
Gyermekei fontos pozíciókat töltöttek be, cégeket alapítottak, gyárakat, bankokat vezettek, részt vettek a zsidó közösség életében, a jótékonykodásban élen jártak. Még életében meghalt két fia: Illés (1862-1870) és Béla (1892-1892) és még ugyanabban az évtizedben három fia is viszonylag fiatalon.
Kánitz Lina (Eger, 1852. szept. 30. – Eger, 1917. okt. 5.) férje dr. Bauer Soma (1845-1930. jan. 20.) körorvos, orvosi tanácsadó volt. Lányuk Bauer Borbála Schvarcz Sándor köz- és váltóügyvéd felesége lett.
Kánitz Géza (Eger, 1855. jan. 29. – 1917. dec. 21.) a bécsi kereskedelmi akadémia elvégzése után külföldön praktizált, többek között Párizsban és Londonban. Az itt szerzett elméleti és gyakorlati ismeretekkel vette aztán át a cég vezetését. Az egri kereskedői életben kitűnő kvalitásai miatt szakértői tekintélynek örvendett, s ezért meghívták az Egri Királyi Törvényszékhez kereskedelmi elnöknek és hosszú évtizedeken keresztül kifejtett munkájáért királyi kereskedelmi tanácsosi címet kapott. Mint gyakorlati kereskedő természetesen részt vett a pénzintézeti életben is. Az Agrár Takarékpénztár alapításában után később a Heves megyei Hitelbank Részvénytársaságot alapította, aminek vezérigazgatója volt. Minden munkában, amit vállalt, kitűnt szorgalmával, lelkiismeretével és kitartásával. Felesége Schönaug Janka Budapesten énekiskolát tartott fenn, amelyből kiváló énekesek egész sora került ki, köztük lányuk, Viola, aki később operaénekesnő lett. Egyik fia Párizsban telepedett le, ahol egy nagyvállalat vezetője volt.
Az egri zsidóság legkiemelkedőbb vezető egyénisége minden kétséget kizáróan Kánitz Dezső (Eger, 1856. szeptember 3 – Eger, 1938. április 2.) volt, megtestesítője volt a patrícius magyar zsidónak. Iskoláit szülővárosában, majd Budapesten végezte, ezután a család nagyecséri birtokán gazdálkodott. Felesége Fischbein Berta (1863-?) volt, édesanyja a mezőkövesdi Sugár Fani, nagyapja Ónodi Sugár Farkas főbíró volt, édesapja a debreceni Fischbein Ignác nagybirtokos.
Nagyecséri Kánitz Dezső
Egész fiatalon bekapcsolódott a város gazdasági életébe. Megalapította a Heves megyei Agrár-takarékpénztár Részvénytársaságot (1894) aminek haláláig elnök-vezérigazgatója volt. Pétervásárai Gőzmalom Részvénytársaság (1897) ügyvezető alelnöke, az Eger-Putnoki Helyi Érdekű Vasút Részvénytársaság (1907) alapító-elnöke volt.
A Heves megyei Agrár-takarékpénztár épülete
Emellett még 13 különböző kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági vállalatot létesített s ezzel nagyban hozzájárult Eger város és Heves megye gazdasági életének fellendítéséhez. Érdemei elismeréseképpen Ferenc József 1910. augusztus 31-én, László fiával együtt nagyecséri előnévvel nemesi rangra emelte. Boraival több hazai és külföldi borkiállításon nyert számos oklevelet és aranyérmet. Személyes érdemeiért is számos különféle magas kitüntetést kapott hosszú élete során. Elnöke volt a Nemzeti Munkapártnak. Lederer Sándorral (Kiskunfélegyháza, 1852 – Bp., 1927) megalkotta a vidéki zsidó hitközségek szövetségét. Kezdeményezésére épült Egerben a neológ hitközség díszes és monumentális zsinagógája. A régit zsinagógát kultúrháztá alakították, a város zsidóságának kulturális és társadalmi központja lett. A Chevra Kadisának is elnöke volt. Vezetése alatt a hitközség az ország egyik legvirágzóbb hitközségévé fejlődött. 1938 április 29-én halt meg 82 éves korában. Bár magas kort ért meg, de talán hozzájárulhattak halálához az első zsidó törvény meghozatala előtti közéleti viharok is. Ebből a házasságból született László és Anna. Özvegyének utána még két férje volt.
Gyászjelentése
„Halálakor az egri hitközség tb. elnöke, az Izr. Szentegylet díszelnöke, a Nemzeti Bank bíráló bizottságának tagja, az Eger-Putnoki Helyiérdekű Vasút Rt. elnöke, az egri fakereskedők testületének elnöke volt. Az egri zsidóság száz esztendőjéből 40 éven át vezette a status quo hitközséget. Felvilágosodott, liberális gondolkodású ember volt, amellett – ahogy egy nyilatkozatában közölte – „működésemben sohasem tértem el a hagyományos vallási felfogástól, és ilyen módon sikerült olyan légkört teremtenem, melyben a testvér ortodox hitközséggel a legszebb egyetértésben működünk együtt. Nem adom fel a reményt, hogy ez a harmónia előbb-utóbb a teljes egyesüléshez fog vezetni, ami lelkem leghőbb óhaja. Jelszavam mindig ez volt: sólem – béke.” Nyilatkozatát a szombat délutáni imából vett idézettel fejezi be: „Isten egy és Izráel egy.”
Fia, nagyecséri Ecséry (Kánitz) László 1884-ben született. A cs. és kir. 15. huszárezred főhadnagya 1914 júliusától a harctéren teljesített szolgálatot és mint parancsőrtiszt 1917 karácsonyán a cs. és kir. máramarosszigeti 85. gyalogezredhez volt beosztva. Számos kitüntetése mellett megkapta a Signum Laudis Érdemérmet is. Magyarországi tanulmányai után nagy nyugat-európai városokban töltötte gyakorlati idejét; Hamburg, Berlin, London, Párizs és Bécs, ahol bankokban és pénzügyi vállalatoknál dolgozott. Angolul, németül és franciául beszélt. Leszerelése után az Angol-Magyar Bank cégvezetője és a Magyar Általános Hitelbank igazgatója volt. A harmincas években Pesten élt; antik könyvmetszeteket, festményeket, régi fegyvereket, és zenélő órákat gyűjtött. 1918-ban vette feleségül Györgyey Klárát (1894 – Bp., 1945. jan. 22.), Györgyey Illés tápiógyörgyei földbirtokos lányát. Gyermekeik közül Anna (1886-) első férje Hoselitz Gyula (1875-1925) királyi törvényszéki tanácselnök, második férje Galgóczi Schober Károly (1867-1946) pénzügyi államtitkár, titkos tanácsos, a Pénzintézeti Központ első vezérigazgatója volt. Miklós (1919) volt, majd Arianne/Lilla (1928-1986) következett. Ő Budai Aurél (1927-2012) építészmérnök felesége lett, kezdetben gyári munkásként, majd védőnőként a fővárosi XIII. kerületi Anya- és Csecsemővédelmi Intézet munkatársa, ezután az IBUSZ idegenvezetője volt. Első házasságából született leánya: Csikyné Gábor Györgyi.
dr. Kánitz Gyula (Eger, 1857. dec. 12. – Rákosszentmihály, 1936. augusztus 26.) ügyvéd, városi képviselő és birtokos volt. Az Agrár Takarékpénztár Rt. jogtanácsosa, a Pétervásárai Takarékpénztár Rt. ügyésze. A Kommün ideje alatt túszként elhurcolták Dezső bátyjával, sógorával, dr. Setét Sándor ügyvéddel együtt, aki az Egri Újság főszerkesztője volt. Velük volt még Alföldi Mór nagykereskedő, Goldberger Rudolf iparos és a négy Preszler fivér. A foglyokat brutálisan megverték és megkínozták. Gyula akár szakmájából, akár természetéből (ld. Géza) adódóan, de időről-időre a vádlottak padjára került vagy verekedésért, vagy párbajozásért vagy rágalmazásért. Ezzel együtt megbecsült tagja volt az egri és az ügyvédi társadalomnak. 1919-ben felesége vette az ipolynyéki (ma Vinica Szlovákiában) Horváth Ilonát (?-1964), majd 1925-ben Rákosszentmihályra költöztek. Még abban az évben felvették a budapesti ügyvédek névjegyzékébe. Fiuk dr. Görgényi György (1899-1970), ikerlányaik Anna (1909-1928) és Ilona (1909-1928) 19 évesen tbc-ben haltak meg.
Kánitz Berta (Eger, 1860. okt. 21. – Bp., 1911 után) Bárdos (Bergl) Lajos adóhivatalnok felesége volt. Fiuk Bárdos István (1884-1921) banktisztviselő volt.
Kánitz Ödön (Eger, 1862. – Bp., 1912. március 17.) szülővárosában szikvízgyáros és gyógyszerész végzettségűként a Magyar Koronához gyógyszertár tulajdonosa volt, emellett földbirtokos volt Atkáron. 1894-ben a Fő utcai Streisinger Lipót-féle házba költözött. Gyógyszertárában többféle külföldi bort kínált vásárlóinak gyógyászati célból. 1896-1904 között a Nógrád vármegye legtöbb adót fizető bizottsági tagja, aki maga is az első 10 között szerepelt. 1900-tól a zsidó iskola iskolaszékének elnöke. A Balassagyarmati Könyvnyomda Rt.-nek vezetője. Felesége Streisinger Laura (1873-1911) kereskedő volt. Egerben temették el.
Kánitz Jenő (Eger, 1870. május 5. – Bp., 1912. jan. 20.) gabonabizományos sokáig fontos szerepet töltött be Eger gazdasági és társadalmi életében. 1896-ban tagja volt a millenáris kiállítási bizottság miskolci kerületi bizottságának, mint a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület képviselője. 1892-ben jegyezték be gőz-búzakeményítő üzemét, ami 1893-ban termékeit Ausztriába is exportálta. Létezése 1907-ig követhető nyomon. A XX. század elején a vidéki jelentősebb keményítőgyárak közé sorolták. Az Őrlemény- és Takarmányforgalmi Részvénytársaság (1905) 1909-től az atkári kastély tulajdonosa. 1910-es csődje után a tőzsdén igyekezett adósságát rendezni eredménytelenül. Kétségbeesésében a budapesti Nádor utca 28. alatti irodájában agyonlőtte magát. Tragikus sorsáról az Eger c. újság 1912. január 24.-i száma tudósított:
„A börze áldozata. Vasárnap hasábos tudósításokban foglalkoztak a fővárosi lapok Kánitz Jenő nagykereskedő és tőzsde látogató halálával, aki szombaton este Budapesten agyonlőtte magát. A negyvenkét éves, aránylag még fiatalember az egri Kánitz család rokonszenves tagja volt. Fiatalabb éveit itt töltötte közöttünk, és virágzó tejgazdasága, majd keményítő gyára volt az Uszoda utcában. Mikor megnősült, előbb Kassára, majd Budapestre került, és az utóbbi időben nagy szenvedéllyel vetette rá magát a börzére. Óriási veszteségek érték. Legutóbb a család 240.000 koronával rendezte anyagi ügyeit, de ismét játszott és ismét veszített. Szombaton aztán revolverlövéssel vetett véget életének a teljes anyagi romlásba jutott szerencsétlen ember. Feleséget és egy gyermeket hagyott maga után. Holttestét Egerbe szállították és nagy részvét mellett, ma délután temették el a családi sírboltba”.
A család ekkorra már annyi vagyont gyűjtött, hogy ezt a hatalmas veszteséget is ki tudták heverni.
Felesége Grünfeld Paula (Miskolc, 1878 – Auschwitz, 1944) volt, gyermekük István Károly (Eger, 1907 -Kőszeg, 1945. márc. 31.) korábban bankigazgatóként dolgozott. Katonai rendfokozata zászlós volt. Munkaszolgálatosként halt meg. Paula férje halála után később feleségül ment dr. Kovács József (Miskolc, 1873 – Auschwitz, 1944) ügyészhez.
Felhasznált irodalom:
Balassagyarmat története: 896-1962/ [főszerk. Balogh Sándor]. Balassagyarmat: Városi Tanács 1977. p. 251.
Ecséri Lilla: Napló, 1944: Egy tizenhat éves kislány naplójának eredeti szövege. [Bp.]: T-Twins, 1995. 81 p.
Kánitz Lipót gyászjelentése: Hevesvármegyei Hírlap. 1911. 03. 04.;
Kunt Gergely: A kultuszteremtés társadalomtörténete: szocializáció, előítélet, politikai propaganda kamasznaplók tükrében (1938-1956). Bp.: 2012.
4.718/ 1947. In.: Magyar Közlöny, 1947. 142. jún. 26. p. 7.
Pásztor Cecília, Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén: Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról. Salgótarján: Nógrád Megyei Levéltár 2004. p. 202.
Ürmös Lóránt: Hogyan került Boldogtanya Szentendréhez? In.: Szentendre és Vidéke. 2022. márc. 24o(Miskolc, 1878