A virilista kifejezés 1870-től azokat a személyeket jelentette, akik a különböző önkormányzati testületekbe – törvényhatósági bizottság, rendezett tanácsú városok közgyűlése, községek önkormányzati testülete – nem választás alapján kerültek be, hanem mint az adott területen legtöbb állami egyenes adót fizetők. Ők tették ki a testületi tagok felét. A legvagyonosabbakat érdeklik leginkább lakóhelyük ügyei, s a nagyobb összegű részvétel a közteherviselésből különben is nagyobb politikai és igazgatási beleszólást tesz méltányossá. Az úgynevezett virilis listákra az értelmiségiek, valamint a kereskedelmi és iparkamarák tagjai ténylegesen fizetett adójuknak kétszeres összegével kerültek fel.
1883-ban a megyei virilis lista 205 tagjából 46 volt zsidó, elsősorban kereskedők és birtokosok. A 23. helyen Schwartz Hermann állt, a. 30. Weiszberger Ignác, a 34. a gyöngyösi Braun Mózes, a 36. Spitzer László kereskedő, a 181. helyen állt Kánitz Lipót.
1891/92 az egri virilisek névjegyzékén 1. Illés takarékpénztár, 2. dr. Samassa József egri érsek, 3. Az Egri főkáptalan, 4. Klein és Weinberger néven bejegyzett egri gőzmalom rt., 5. Egri kereskedelmi és ipar-hitelintézet, valamint az Egri Takarékpénztár Részvénytársaság, 27. Weisz Izsák posztó- és szövetkereskedő, 33. Dr. Schönberger Soma törvényszéki orvos; 38. Kánitz Lipót; 41. Berger Henrik; 45. Barna Manó bútorgyáros. A listán szerepelt még Polatsik Hermann nagykereskedő, a Weisz Adolf és [Weisz] Fülöp malomipari kereskedők, Czigler Soma, Brünauer Dávidné. 1894-ben a legtöbb adót fizetők megyei listáján az első helyen már Samassa József bíboros érsek állt. A 210 fős listán 48 zsidó nevet találunk, többségük földbirtokos, illetve nagykereskedő, öt szellemi foglalkozású. 1907-ben a megyei legtöbb adót fizetők listáján az első helyen ismét Samassa József bíboros érsek állt, 68.984 korona, a másodikon gróf Károlyi Mihály 61.613 korona, a negyedik helyen Hatvany-Deutsch Sándor 12.729 korona adóval. A 210 virilis megyei bizottsági tag közül már több mint az egyharmad, 77 volt zsidó vallású.
A rendi társadalom kereteinek lebontásában, a polgári életforma megteremtésében nagy szerepet játszottak a helyi, illetve megyei társadalmi szervezetek. Az egyesületi forma a rendi szervezettől alapvetően különbözött, mivel az önkéntesség volt a szerveződés alapja. Az egyleti élet fejlettsége egyben az adott társadalmi egység polgáriasultságára is jellemző volt.
Országos mintára Heves megyében, a reformkorban kezdődött a kaszinók szervezése a liberális megyei nemesség és a honoráciorok (nem nemesi származású, de értelmiségi foglalkozásúak) részvételével. A kiegyezés után, a polgárosodás megindulásával vált igazán intenzívvé az egyesületek szervezése részben vallási, részben rétegződési, részben foglalkozási alapon. A kaszinók eleinte inkább az elkülönülést segítették, legalábbis Heves megyében. A társadalmi, politikai helyzet, az egyes vidéki klikkek, érdekcsoportok, és nem kis részben az antiszemitizmus helyi állapotának következtében a nagyobb helyeken hol egyesültek, hol elkülönültek az „úri” és a polgári kaszinók, az elsőbe többnyire a vidéki dzsentrik jártak, akik elutasították a zsidók tagságát, a polgári kaszinóba pedig a zsidókon kívül a toleránsabb elit vett részt. A céhek helyébe lépő ipartársulatok nyomán megalakultak a különböző kereskedelmi, iparos körök, egyletek. A vallási életről szóló fejezetben foglalkozom a vallási jellegű egyesületekkel, itt csak azokkal, amelyek általános társadalmi céllal létesültek és működtek egészen a II. világháborúig. (A vallási egyletek az elkülönülést segítették, a kereskedő köröknek pedig dominánsan zsidó tagjai voltak.)
Közös terep volt például a legtöbb helyen az említett kaszinókon kívül a megalakuló tűzoltó és mentő egyletek, az olvasókörök, vagy a különböző, szórakozást elősegítő társaságok. Létrehozásában, anyagi támogatásában nagy szerepet játszottak a helybeli zsidók nem egy helyen vezető pozícióban. A bomló rendi társadalomban új polgári mintákat kellett létrehozni. Az értelmiség és az új gazdasági elit nem kis része volt zsidó vallású, legtöbb helyen a volt nemesi elittel, a földbirtokosokkal és köztisztviselőkkel együtt alakították ki a társadalmi életben is a polgári mintákat, megteremteni a társadalmi élet új színtereit. Mindez a helyi elit befogadóképességén is múlott. Összehasonlítva a nagyobb települések legfontosabb egyesületeinek vezetőségét és a századfordulón sorra megalakuló ipari cégek és hitelintézetek alapítóit, vezetői névsorát sok azonosságot találunk. A nagy „gründolási láz” megyei változatában a helyi elit találkozóhelyei fontos gazdasági szerepet is játszottak.
A jelenség a helyi társadalomba való beilleszkedés mértékét is mutatja. A fokozatosan nyelvet cserélő, magát magyar hazafinak érző és valló zsidó vallású polgárság a beilleszkedés vágyától hajtva vett részt a korban nagyon fontos társasági életben. A helyi kaszinókba, a helyi elit legfőbb találkozási helyére nem volt könnyű bekerülni.
Az Egri Kaszinó épülete jobboldalt
Egerben 1834-ben egy zsidó kereskedő az egri kaszinóba való felvételéért folyamodott, a kérelemre a következő határozat született: „… az Izraeliták, ki nem véve a diplomaticusokat, s ezekre is a titkos szavazat fenn maradván, be nem vétetnek.” Egy évvel később a zsidó származású Rózsavölgyi Márk (Rosenthal Markusz) (1788-1848) zeneszerző, hegedűművész, a csárdás „atyja” már felléphetett a kaszinóban. 1843. augusztus 3-án nyerte el a polgárjogot Rosenthal Ágoston orvos, akit egyből felvettek a tagok közé. viszont egy szintén zsidó kereskedőt már nem. 1866. február 8-án kelt jegyzőkönyv szerint Schwartz István, Deutsch Mór és Kohn Soma jelentkezett tagul, ezúttal már sikerrel, mert: „a folyamodók valláskülönbsége tagokul bevételüket nem akadályozza.” Az 1883. március 25-én kelt jegyzőkönyv felkéri az ezek szerint már nagyobb létszámú, és „elrontott német nyelven társalgó” zsidó tagságot: „az egyesület tagjai lehetőleg magyar nyelven társalogjanak.”
Az országos munkásszövetségek, szakszervezetek helyi csoportjai közül Egerben a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesületének egri fiókja (1903), a Magyarországi Famunkások Szövetségének egri helyi csoportja (1904) és a Magyarországi Czipész és Csizmadia Munkások és Munkásnők Országos Szakegyesületének egri fiókja (1906). léteztek.
Az iparosok és kereskedők érdekvédelmi, kulturális, oktatási egyesületei közül az Egri Kereskedelmi Csarnoknak (1886) elnöke megalakulása óta elnöke volt haláláig nagyecséri Kánitz Dezső volt, a felügyelő bizottságban régóta színvonalasan látta el munkáját Róth Ármin, Scheffer Hermann és Strausz Sándor. Az Egri Iparoskör (1912) elnöke 1903-ban Günwald Ferenc volt, akit ugyanabban az évben választottak be a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara kültagjává.
A kulturális egyesületek közül elsőként említendő a „politikai okokból” – vélhetően a feltámadó antiszemitizmus miatt -az 1870-es évek közepén egyháziak, katonatisztek, állami tisztviselők megalakították külön klubként a kezdetben Új Kaszinónak, majd fennállásáig, 1916-os fennállásáig Egri Clubnak hívott egyesületet. Az eredeti kaszinónak a XIX. század végén mintegy 250 tagja volt. Ebben az időszakban a kaszinó választmányi tagja volt hosszabb időn keresztül dr. Alföldi Dávid (1843-1913) ügyvéd 1897-1921, dr. Brünauer Ambró (1852-1933) orvos 1881-1895, dr. Brünauer Bálint (1858-1934) ügyvéd 1874-1877, dr. Csillag Mór (1859-1903) bölcsészdoktor 1897-1902, dr. Schönberger Soma kir. törvényszéki orvos 1869-1884, dr. Schwarcz Dávid ügyvéd 1876-1888 között. A kaszinó tagsága dr. Setét Sándor királyi tanácsos, ügyvéd vezetésével nagy szerepet játszott abban, hogy 1904. augusztus 20-án megnyílhatott az első állandó kőszínház Egerben a Hunyadi téren.
Az egri szinház
Az Egri Dalkör (1882) életében 1892-ben kezdődött a fénykora, vagy Lányi-korszaka, ami az egész magyar kóruséletre kihatott, mert Lányi (Langfeld) Ernő igen termékeny művelője volt az ízléses magyar műdalnak, szerzeményeit még évtizedekig énekelték. Díszkarnagy Rudassy János (1794-1859) főszékesegyház kántor, orgonaépítő volt. A kórus vezetése alatt 1903-ban a temesvári kórustalálkozón aranyérmet, 1929-ben a Magyar Országos Dalosszövetség nagy aranyérmét és az első csoport első díját, s ezzel az ország első dalosegyesületévé nyilvánították. Szakértői vélemények szerint a kórus európai színvonalú volt. Az Egri Polgári Dalkör (1903) 1912-ben a Dalkör egyik jegyzője dr. Sándor Adolf bankitusztviselő volt.
A segélyező egyletek közé tartozott az 1860-ban alakult „Kazinczy Ferenc emlékéül alakult egy egri nőegylet”, ami még az év december 20-án „Eger és Vidéke Olvasó és Jótékony Nőegylet” evet vette fel. A politikai hatalom 1862-ben betiltotta. 1867-ben az egyesületi élet folytatásakor Heves megyei Jótékony Nőegyletté alakult át.
Az egylet célja: „szülőtelen, pártfogók nélküli árva leánykákról oly módon gondoskodni, hogy azok 14 éves korukig neveltessenek.” 1868. május 17-én megalakították a Heves-Szolnokmegyei Árvaápolda és Szegények Dologházának Nőegyletét, ahol 8 árva élt az intézmény falai között. Az egyesület elnöke gróf Keglevich Gyuláné Karátsoni Ilma grófnő, orvosa dr. Schönberger Soma volt. Az alapító tagok között nagyon sok zsidó nevét megtaláljuk, akik fejenként 50-100 Ft-tal, – ami akkor igen komoly összegnek számított – járultak hozzá az egyesület céljaihoz. Az alapító tagok közül egri zsidó volt Greiner Arnold posztó-, vászon és divatárukereskedő 50 Ft, Grünbaum Bertalanné Neumann Eszter/Etel 50 Ft, Kánitz Lipótné Sugár Róza 50 Ft, Kohn Emília 50 Ft, Kohn Illésné kereskedő 50 Ft, Lux Soma körjegyző, Polatsik Hermanné, Pollatsik Mórné, dr. Schönberger Sománé, Schwartz István 50 Ft, Weisz Tivadarné 50 Ft. Az összes alapító tag 166 fő volt, közöttük több zsidó a megyéből. 1871-ben a rendes tagok száma 1871 évben 190 fő, az éves tagság 3 Ft volt. Az alapítók között 18 egri zsidó volt, köztük Braun Emmánuelné, Brünauer Dávidné, Preszler Mária és Ungerleider Róza.
Az egyéb, más kategóriába nem tartozó egyesületek közé tartozott az 1874-ben alapított Egri Önkéntes Tűzoltó és Mentő-Egyesület parancsnoka Egerben 1920-tól dr. Alföldi Mór ügyvéd volt.
A helyi sajtó mindenütt rendszeresen hírt adott a társas élet eseményeiről. A vallási hagyományoknak és a kor társadalmi értékítéletének megfelelően az adományozók listáin sok zsidó névvel találkozunk, vagyonuknak megfelelően sokszor jelentős összegeket adományoztak a különféle jótékony célokra.
Az Eger c. újság 1891. 165 számában tudósít egy ilyen jótékonysági műsorról:
„Műkedvelő előadás. Az egri izraelita fiatalság igen sikerült műkedvelő előadást rendezett e hó 16.-án az egri izraelita nőegylet javára szűk körben, szép számú, legnagyobbrészt izraelita polgártársainkból álló közönség részt vétele mellett. Az előadást az efféle jótékony célú előadásoknál szokásos program előzte meg, melyben Guschlohn Márton joghallgató dr. Weiszmann Lajosnak ez alkalomra írt, „A szegényekért” c. lendületes ódáját szavalta, igen nagy hatással, mely után a földszinti közönség frenetikus tapsolással hívta lámpák elé úgy a szerzőt, mint a szavalót. Azután előbb Torkos László „Hármas szövetség” c. egyfelvonásos vígjátéka, majd egy kitűnő két felvonásos vígjáték követte, melyek között különösen az utóbbi, műkedvelőktől szokatlan ügyességgel előadva, nagy tetszést aratott a díszes közönség körében.
A szöveget a szereplők szervezetten, igen jól, úgyszólván kiválóan tudták, elannyira, hogy Klein váci barátunknak, a színkritikusnak ezúttal kevés dolga akadt. Legügyesebben játszott Preisich Valéria, kinek mindkét darabban meglehetősen jó szerepei voltak, a legszebb jelenség volt Berger Etelka. Barna Rita szendeségével, Czigler Róza alázatosságával, Pauncz Ilona naivitásával kötötték le a közönség figyelmét; mely nyílt jelenésükben nem késett kifejezést adni elismerését; színpadra léptekor mind az öt szereplőnek díszes csokrot nyújtottak föl az orcheszterből. A férfi szereplők közül első helyen Guttmann Márton érdemel említést, ki a legtehetségesebb műkedvelőnek bizonyult, továbbá Hercz Ödön és Deutsch Endre, kik szintén sok ügyességet fejtettek ki. Nagyobb szerepeikben jól játszottak Lusztig Jágó, Leichner Ignác, Weisz József, és Preszler Jenő is, kik a hölgyszereplőkkel együtt számos tapsban és visszahívásban részesültek a hálás közönség részéről.”
1901-ben a Hevesvármegyei Hírlap 63. száma tudósított egy másik előadásról:
„Az előadás jól sikerült, s a szép számmal egybegyűlt közönségnek egy kedves szép estét szerzett a fáradhatatlan egylet. Karczag Vilmos: A kismama című darabját adták elő. A darab nem a leghelyesebben lett megválasztva, mivel igen nehéz, nem dilettánsoknak való. A szereplők igyekeztek is minden erejüket kifejteni, hogy a darabot érvényesítsék, ami részben sikerült is. Dr Alföldi Dávidné szépen alakított, a drámai részeket hatásosan adta elő s ennek köszönhető a darab sikere. A partnere Haas Andor volt, akin meglátszott, hogy átérezte, s tanulmányozta a szerepét. Igen jó volt Czigler Rózsika a szobalány szerepében. Leghatásosabb volt a harmadik szám Farkas László „A három szövetség” vígjátékát mutatták be, igen jó alakításban.
A darab maga igen egyszerű, finom ügyes társalgás, mely azonban mindvégig lekötve tartja a figyelmet. Három lány képezi a hármas szövetséget, kik írásbeli szerződést kötnek arra nézve, hogy nem mennek férjhez. De a lányok végzete, a szerelem őket is utoléri. Szerelmesek lesznek mind a hárman ugyanabba a fiatalemberbe, a szerződést széttépik, s a fiatalember megkéri a legkisebb leányt. A hármas szövetség tagjai Stein Irénke, Krausz Etelka, Lischtenstein Ilonka ügyesen mozogtak a színpadon, kedvesen játszottak, s a közönség általános érdeklődése kísérte a darabot végig. Igen jó volt a partnerük, Faragó József, aki ügyesen, színpadiasan töltötte be a szerepét. Az előadás után a tánc éjfél utánig tartott a Korona szállóban”.
A Korona ma Park szálló
Az újság hamarosan újabb mulatságról tudósít: 65. számában. „Május 31. Az Egri Izraelita Filléregylet nyári mulatsága június 9.-én lesz megtartva, ahol a 60.-ik gyalogos ezred kitűnő zenekarának közreműködésével sétahangverseny lesz, majd tombola, továbbá versenyfutás iskolás fiúk részére. A díjakat a győzteseknek azonnal kiosztatják. Gondoskodnak a hagyományos halpaprikásról is.”
Az Érsekkert
A helyi újságokban rendszeresen közölték az ilyen rendezvények alkalmából jótékonysági célra adakozók listáját, amelyeken mindenütt sok zsidó nevet találunk, a vagyonukhoz mérten a legkülönfélébb, városi, községi, de akár más felekezetek céljaira is adtak különféle összegeket.
A katolikus egyházzal való jóviszony mindig nagyon fontos volt Eger zsidósága részére, már a betelepedésnél, 1846-ban Kun Farkas bútorozó verssel köszöntötte Pyrker érseket. Fél évszázaddal később, 1893. októberében Samassa József (1828-1912) egri érsek, bíboros jubileumára a Hevesvármegyei Hírlap különkiadást szentelt. Az érseket köszöntő városi küldöttség tagja volt dr. Alföldi Dávid, aki az egyik reprezentáns képviselője volt az előbbiekben említett multipozicionális zsidó elitnek, dr. Schwarcz Miksa a hitközség küldöttségét vezette. Jókívánságaik kifejezése mellett dr. Alföldi köszönetet mondott az érseknek a vallási béke iránti elkötelezettsége miatt.
„Nagyméltóságod főhatósága alatt álló egyházmegyében a vak fanatismus sohasem ütötte fel kígyó fejét, hogy a különböző hitfelekezetek nyugalmát megzavarja. A rosszakarat keresett ugyan, de soha nem talált termékeny talajra, hogy a különböző hitű békés polgárok munkálkodását megrontsa.”
Dr. Alföldi Dávid cikkeiben lelkesen harcolt a recepcióért, a millennium alkalmából neofita buzgalommal terjeszti elő jó és különleges ötleteit: „…hazánk ezredéves fennállásának örömünnepét tenni akarás, megtartását az igazi hazaszeretet és a nemzeti önérzet követeli.” Gazdasági akadémia felállítását javasolja Egerben, a Heves vármegyei monográfia elkészítését (ez megvalósult), Árpád szobor, Árpád szálloda, katolikus egyetem létesítését, ezenkívül: „...vármegyénk idegen nevű községei Árpád és a hét vezér nevére változtassák meg neveiket.”
Miskolczy László ny. közgazdász így összegezte a zsidóság szerepét: „A zsidóság részvétele a város társadalmi és gazdaságpolitikájának alakításában az 1840 után történő nagyobb számú betelepülése vált jelentőssé. Az önkéntes asszimiláció hívei voltak, ami együtt járt azzal, hogy részt vettek a magyar nemzetté válás, a nemzeti öntudat kialakításában is. Több mint egy évszázadon át fellendítették a kis és nagykereskedelem mellet a szőlőművelést, a borkereskedelmet; és hozzájárultak a gazdasági élet kibontakozásához pénzintézetek, vállalatokat, üzemeket létesítésével. Jelentős eredményeket értek el tudományos és szépirodalom terén, valamint az úszó sport fejlesztése terén is.
Az egri zsidó polgárok tevékenyen részt vállaltak a történelmi város polgáriasodásának elősegítésében, az ehhez szükséges társadalmi és gazdasági feltételek megteremtésében. Ennek pozitív hatását jól példázza, hogy Eger város tanácsának testületeiben, bizottságaiban aktív szerepet vállaltak egészen 1938-ig.
Az 1896-ban a millenniumi díszközgyűlés jegyzőkönyvét minden jelenlévő aláírta, így az ő aláírásuk maradt fent erről a napról: dr. Alföldi Dávid, Beck Jakab, Blumberger Jakab, Braun Ignác, dr. Brünauer Ambró, Bucher Ágoston, dr. Czeisler Zsigmond, Eisenmann Zsigmond, Engel Hermann, Engel Jakab, Flam Ignác, Fischer Adolf, Friedmann Sámuel, Grósz Kálmán, Lichtmann Sámuel, Polatsik Hermann, Róth Zsigmond, Steiner Mór, dr. Schönberger Soma, ifj. Schwarcz Adolf, dr. Schwarcz Dávid dr. Schwarcz Sándor, Weisz Ignác.
1902-ben a közigazgatási és pénzügyi szakosztály tagjai voltak Matekovics Mór, Ruzsin Manó és dr. Schwarcz Dávid. A jogi szakosztályban dr. Setét (Schwartz) Sándor, az egészségügyi szakosztályban dr. Brünauer Ambró, dr Grósz Kálmán és dr. Schwarcz Dávid. Az ipari és kereskedelmi szakosztályban Alföldi Mór és Fischer Lajos.
A testületi ülések napirendjei között túlnyomórészt a város fejlesztésével foglalkozó témák szerepeltek. Így a városrendezés, a városi világítás, a vízvezeték- és a vasútfejlesztés, valamint a sertés vágóhíd korszerűsítése. Ugyancsak tárgyalta a testület a tanácsülésein a városi zeneiskola létesítését, a gyógyturizmus fejlesztését, az egri strand korszerűsítését, a gazdasági ismétlőiskolák felállítását, az állami felsőbb leányiskolának polgárivá átalakítását.
A város gazdasági helyzetének alakulása a testület ülésein több esetben szerepelt. A 19. század közepétől meggyorsult az egri polgárság gazdasági hanyatlása. A kezdeményezések között említendő még az Egri Általános Ipartársulat előterjesztése az iparfejlesztési terv megvalósítására. Ezekből azonban kevés valósult meg.”
Felhasznált irodalom:
Az 1870. évi XLII. tc. rendelte el a helyi és megyei képviselő testületeknél a virilista rendszer bevezetését. A virilisek az egyes települések, illetve megyék legtöbb adót fizető polgárai voltak. A képviselőtestületek felét tették ki a legtöbb adót fizetők. A megyei listán lévők választották a törvényhatósági bizottságba a tagokat a saját listájukról.
Békássy Jenő: Heves vármegye újjáépítése Trianon után. Bp.: Hungária, 1931. p. 94, 127.
Breznay Imre Az Egri Kaszinó százéves története: 1833-1933. Eger: Egri Ny. 1934. p. 36., 102, 105, 117, 128.
Gyöngyösi Lapok. 1883. 3 p. 1.
Heves vármegye törvényhatósági bizottságának 1896. évi millenniumi díszközgyűlésének jegyzőkönyve. Jelzet: MNL HML XV.3. 4/21
Hevesvármegyei Hírlap. 1893. 6. p. 6.
Hevesvármegyei Hírlap. 1893. 30. p. 1-2.
Hevesvármegyei Hírlap. 1903. 10. 28. p.
Kemény György: Heves vármegye közgazdasági leírása. Bp.: Pesti Könyvny., 1909. p. 4-15.