Az 1844/45-ös tanévig egyetlen zsidó vallású tanulóról szólt az egri katolikus ciszterci gimnázium történetírója. 1863-ban a 497 tanulóból már 43 volt izraelita vallású. Az Egerbe telepedett, feltörekvő zsidók igyekeztek gyermekeiket az emancipáció előtt is értelmiségi pályára adni. Az egri nyilvános katolikus tanítóképezdébe 66 katolikus és két zsidó tanuló járt. Az 1850-es, 60-as években volt nagyobb arányú a gimnázium tanulói között a zsidó vallásúak létszáma. A hitközség 1869-ben bízta meg Schlesinger Dávid rabbi jelöltet, hogy a zsidó tanulóknak magyarul adja elő a hittant. A zsidó tanulók a minisztérium által megállapított ünnepeken fel voltak mentve az előadások látogatása alól.
Az egri ortodoxok kérték a szombati napokon az írásbeli munka alól való felmentést, amit a katolikus gimnázium tanári kara nem éppen filoszemita indoklással elutasított: „…ezzel a többi tanulót feszélyezik és az intézeti vizsgálatok, érettségi írásbelik rendjét megzavarják. Ha nem akarnak írni, legyenek magántanulók.” Az 1892/93-as tanévben a gimnáziumban a 408 tanulóból 37 volt zsidó. A tandíj nem volt kevés: 1880-ban 10 forint, 1912-ben a felvételi díj 12 korona, az éves tandíj 50 korona. 1912-ben a 466 tanulóból 18 volt zsidó, 4,8 %, és ez az arány a következő tíz évben nagyjából jellemző az intézményre.
***
A zsidó gyerekeket inkább a gyakorlatiasabb reáliskolába adták, amelyeredetileg a jezsuiták iskolája volt a XVIII. században. A XIX. század végén Egernek nagyon kevés iskolája volt, a cisztercita gimnázium mindössze 80 tanulót fogadott, miközben egy elemi iskolai évfolyamban mintegy háromszázan végeztek. A hasonló nagyságú városok többnyire jóval több iskolával rendelkeztek. A filoxéra járvány következtében a város igen nehéz anyagi helyzetbe került, az államtól várták, hogy újabb középiskolát állítson fel. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1891/92-es tanévtől engedélyezte Egerben egy négyosztályos alreáliskola felállítását, amit később 8 osztályossá fejleszthetnek. Ez az iskolatípus az iparos és kereskedő osztály gyermekeinek igényeit kívánta kielégíteni.
A főreáliskola ma a Dobó István Gimnázium. A falfülkékben Mária, kétoldalt Szent Ignác és Szent Alajos alakja
Schwarcz István (1813-1869) már jóval az iskola létrehozása előtt, 1868. április 26-án kelt nyilatkozatában alapítványt hozott létre. „Az Eger városában felállítandó főreáltanoda három szegény sorsú, de jó erkölcsű, szorgalmas és jeles előmenetelű tanonczának ösztöndíjazására fordíttassék az ösztöndíjazandó tanonczot Eger város elöljárósága minden vallásra tekintet nélkül az iskolai év elején kijelölendi, s a kijelölést megerősítés végett a magas magyar kir. vallás és közoktatási miniszterhez felterjesztendi. Az ösztöndíjazandó egyének külön tanosztályokba járjanak. Mindaddig, amíg Egerben a főreáltanoda felállíttatni fog, az ösztöndíjat nyert tanonczok tanulmányaikat tetszésük szerint választott hazai reáltanodában végezhetik.”
Az első tanévben, 1890/91-ben a következő tanulók kapták meg az ösztöndíjat: Balogh Károly, Friedmann Béla és Herczeg Sándor 65-65 Ft-ot fejenként. Az első évben 65 tanulót vettek fel az iskolába. Hitoktatók az első esztendőkben: Reiss Dániel az ortodox, dr. Schwartz Miksa a status quo hitközséghez tartozó gyermekeket oktatta. A harmadik tanévben, 1892/93-ban a 119 tanulóból már 62 volt izraelita.
Kemény Ferenc (Nagybecskerek, 1860. július 17. – Budapest, 1944. november 21.) sportszervező, pedagógus, tanügyi író, humanista békeharcos, az újkori olimpiai játékokat kezdeményező és elindító Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja 1891-1893 között az egri reáliskola megbízott igazgatója volt, majd az 1893/94-es tanévben véglegesítették. Általános elismerésre töltötte be pozícióját. A nyilasok ölték meg. Nevét ma sportcsarnok és általános iskola viseli Egerben.
A főreáliskolában Klein Ábrahám-féle alapítvány (1894) 2 tanulónak adott ösztöndíjat lakóhelyre, vallásra való tekintet nélkül, aki szegénységét, jó magaviseletét és jó tanulmányi előmenetelét igazolta. Az Egri Izraelita Filléregylet 20-25 tanulót látott el ingyen ebéddel szintén vallási hovatartozástól függetlenül. A Kellner Bernát Segélyalap (1911) évente 1 szegény jó tanuló kapta meg, az egyik évben zsidó, a második évben más felekezetű. Összesen kilenc alapítványa volt az iskolának, amik 1940-re elértéktelenedtek. 1913/14-es tanévben 416 fő volt a létszám. Az iskola 1921-ben vette fel Dobó István nevét, 1936-tól gimnáziumként működött, ettől kezdve a latint is felvették a tárgyak közé. Az érettségizettek névsorában a következő zsidó neveket találjuk: az 1898-as első évfolyamban érettségizett: Barna Dezső, Berger Adolf, Békefi Béla, Grünbaum Aladár, Kunovics Rudolf, Láng Adolf, Schneeweisz Ignác, Weisz József. A 11 tanulóból 9 tartozott az izraelita felekezethez. 1900-ban is csak egy nem zsidó szerepelt a névsorban. Dr. Sándor Imre (1887-1944) orvos 1905-ben érettségizett, 1911-ben kapta meg az orvosi diplomát a budapesti egyetemen, 1913-ban került Egerbe körorvosként. 1914-ben érettségizett Klausz Ernő (Eger, 1896 – Párizs, 1970.) világhírű díszlettervező, festőművész. 1916-ban az első nő: Krausz Erzsébet, 1917-ben a másodikként érettségizett Cserépfalvi (Deutsch) Elza fogorvosként dolgozott, és igen magas életkorban halt meg. 1918-ben Klausz Imre és Cserépfalvi (Deutsch) Imre (1900-1991), a neves baloldali könyvkiadó. 1944-ben itt érettségizett Kroó György (1926-1997) zenekritikus, zenetörténész is.
Az iskola hazafias légkörét így írta le Cserépfavi Imre könyvkiadó: „A népiskola után a főreáliskolába iratkoztam be 1910-ben. A városban két középiskola volt: a főreáliskola és az ezzel szomszédos ciszterciek gimnáziuma, a város Fő utcája közepén. Kitűnő tanáraink voltak. Többjükre szívesen emlékszem. Történelemtanárunkat, Csoltkó [István] tanár urat mindannyian nagyon szerettük. Általában bennünket nagyon németellenes szellemben neveltek. Hazafiatlan cselekedetnek tartották, ha egy jó magyar diák német produktumokat használ, radírgumit, tintát, tollat. Március 15-e a legnagyobb ünnepnek számított. Meghívtak néhány 48-as veteránt is. Ilyenkor mindannyian lázban égtünk. Emlékszem, többször is megtisztelte ünnepélyünket jelenlétével egy fehér szakállas, egyenes tartású idős ember, Fischer bácsi. Mindig mondott néhány barátságos szót, ami persze igen nagy benyomást tett ránk. Aztán ott volt még október hatodika megünneplése. Mindenki komor gyászba öltözött. Az 1910-es években még erősen éltek a múlt század sérelmei és az elbukott szabadságharc fájdalma. A tanáraink így oltották belénk a haza szeretetét.”
1893-ban a Hevesvármegyei Hírlap az Egri Érseki Jogakadémia 16 kiváló tanulóját említ, közöttük volt Adler Artúr, Grunden Dezső, Halász Aladár és Schwartz Artúr. Az egri jogász segélyező egyesület választmányi tagja volt Fischer Mihály, Reiner Soma, Schwartz Artúr.
1893-ban az első egri zeneiskolát Lányi (Langsfeld) Ernő (Pest, 1861. július 19. – Szabadka, 1923. március 13.) tanár, karnagy, zeneszerző, a miskolci és a szabadkai Zeneiskola igazgatója, a Szent Teréz székesegyház karnagya alapította, az általános zenetan- és zenetörténet tanára Bergmann Ágost, a hegedű tanára Hirsch Hugó volt.
Felhasznált irodalom:
Az egri Dobó István Gimnázium jubileumi évkönyve az iskola fennállásának 100. évében: 1890-1990 / [a szerk. biz. tagjai Berzy Piroska, Petercsák Tivadarné, Hernádi Ferenc]. Eger: Dobó I. Gimn., [1990]. ld. Centenáriumi évkönyv. p. 8-15.
Breznay Imre. 1912-1922. 1912/13-ban 436-ból 19, 1913/14-ben 450-ből 15, 1914/15: 454 tanuló, 19 zsidó, 1915/16: 467-ból 18, 1916/17: 433- 17, 1917/18: 514-24, 1919/20: 440-18, 1920/21: 474-16 volt az tanulók, illetve a zsidó tanulók létszáma.
Cserépfalvi Imre Egy könyvkiadó feljegyzései, 1945-1963. Bp.: Gondolat, 1982. p. 15.
Egri zsidók. p. 13-15. https://archive.org/details/nybc314187/page/n177/mode/2up
Hevesvármegyei Hírlap. 1893. 1. p. 4.
Hevesvármegyei Hírlap. 1893. 6. sz. 6 l.
Nagy Béni: Az egri főgimnázium története 1776-1914. Eger: Érseki Lyceum, 1914. p. 189.
P.: Néhány szó vasutunk ügyében: Eger. 1863. 1. 7. p. 52.