A zsidó gyógyszerészekre emlékezzünk ezzel az írással:
„Engedtessenek meg kedves kartársak most néhány szót a gyógyszerészet zsidótlanításáról:
1938 óta intézményes kísérletek történtek, hogy a zsidóság térfoglalását és gazdasági túlsúlyát-mint egyéb téren-a gyógyszerészetnél is visszaszorítsák. Az 1939. évi IV. tc. és főként az a tempó, amellyel annak gyógyszerészi vonatkozásait végrehajtották, nem mutatkozott hatásosnak. Ezt bizonyítja, hogy 1944 január l-én még mindig körülbelül 300 gyógyszertár volt zsidókézben. Ez az összes gyógyszertárak 15 %-át jelentette. Magától értetődött, hogy amikor a kormányhatalom vonalvezetése a fajvédelmi irányzat felé gyökeresen megváltozott, ez nyomban kihatással volt úgy a gyógyszerészi, mint országos viszonylatban a zsidóság helyzetére. Az első lépés volt, hogy a zsidókézben lévő személyjogú gyógyszertárakra (összesen 191-re) nyilvános pályázatot hirdetett a belügyminiszter egészen rövid -mindössze két hetes -terminussal és azzal a megszorítással, hogy ha bármi okból 1944 június 30-ig a gyógyszertárak nem lennének keresztény kezekbe átadhatók, úgy azokba hatósági kezelőt kell kirendelni. Ugyancsak szigorú intézkedések történtek a reáljogú gyógyszertárak terén is; ezek mindegyike hatósági kezelőt kapott és a zsidó tulajdonosnak nem szabad oda a lábát sem betennie. Azok az országos rendelkezések, amelyek úgy az értelmiségi, mint a nemértelmiségi munkakörben tilalmazzák a zsidó munkaerők alkalmazását, megtették hatásukat a gyógyszerészi vonalon is. Június 30-ig a zsidó alkalmazottak legnagyobb része kénytelen elhagyni a gyógyszertárakat. A munkaerőhiány leküzdésére a belügyminisztérium sok zsidó honvédelmi munkakötelezettet rendelt ki a patikákba. Számos vidéki helyen megtörtént, hogy a helyi hatóságok -különösen a határvidékeken -ezeket a zsidó munkaszolgálatosokat összeszedték és más munkahelyre vitték. Egyelőre a zsidó munkakötelezettek patikai kirendelése szünetel, bár a gyógyszerészi munkakérdés mikénti megoldása továbbra is sok fejtörést okoz az illetékes köröknek. Hosszú évek óta kisértő speciális probléma került május havában Budapesten nyugvópontra: a gyógyszertárak május 1~1 kezdődően délben l órától 3-ig ebédszünetet tartanak, természetesen az ügyeletes gyógyszertárak kivételével. Különösen a perifériákon lévő gyógyszertáraknál és olyanokat, ahol a tulajdonos egyedül látja el a szolgálatot, valóságos áldás a déli szünet. A gyógyszertárak túlnyomó részénél semmiféle üzleti kár nem mutatkozik a déli zárás bevezetése nyomán. A zsidó gyógyszerészeket az összes korporációk törölték a tagok sorából és a gyógyszertárakban való alkalmaztatási lehetőségük is a minimumra csökkent. 1944 június 30-a után a pálya teljes zsidótlanítása befejeztetett.”
Felhasznált irodalom: Egyesített Gyógyszerészeti Lapok, 1944. 1. 1. p. 7-8.
dr. Gárdos Zsigmond (Budapest, 1900. július 14 – Pusztavám, 1944. október 16.) édesapja Gelb Adolf, édesanyja Scheer Rozália. 1932-ben vette feleségül a kassai Friedmann Bertát, ugyanakkor végzett Budapesten az egyetemen. Utolsó ismert lakcíme és patikája Kisterenyén volt.
Kánitz Ödön (Eger, 1862. – Bp., 1912. március 17.) szülővárosában szikvízgyáros és gyógyszerész végzettségűként a Magyar Koronához gyógyszertár tulajdonosa volt, emellett földbirtokos volt Atkáron. 1894-ben a Fő utcai Streisinger Lipót-féle házba költözött. Gyógyszertárában többféle külföldi bort kínált vásárlóinak gyógyászati célból. 1896-1904 között a Nógrád vármegye legtöbb adót fizető bizottsági tagja, aki maga is az első 10 között szerepelt. 1900-tól a zsidó iskola iskolaszékének elnöke. A Balassagyarmati Könyvnyomda Rt.-nek vezetője. Felesége Streisinger Laura (1873-1911) kereskedő volt. Egerben temették el.
dr. Pánczél Árpád (Pétervásár, 1883. – Auschwitz, 1944. június 12.) A középiskolát Egerben végezte, diplomáját Budapesten szerezte meg 1908-ban. Gyógyszerészsegédként Miskolcon, Nagyváradon, Budapesten, Egerben, Nagyszalontán és Budapesten dolgozott. 1911-ben vette át Egerben Láng Oszkár „Őrangyal” gyógyszertárát az Almagyar utca sarkán. Harcolt az első világháborúban. Tagja az Országos Gyógyszerész Egyesületnek. Saját alapítványából látta el az egri szegény betegeket. Feleségével Kuthner Reneével, lányával Friedmann Albertné Pánczél Viola tanítónővel és dr. Pánczél József ügyvéddel együtt haltak meg egy napon Auschwitzban.
dr. Pánczél György (Eger, 1912. május 28. – Pusztavám, 1944. október 16.) A középiskolát Egerben végezte, diplomáját 1936-ban Budapesten kapta kézhez. Ezután édesapja mellett dolgozott patikájukban.
dr. Preszler Ármin (Eger, 1898. április 19. – Auschwitz, 1944. június 12.) gyógyszerész a Széchenyi utcai Magyar Király gyógyszertár tulajdonosa volt. A Hevesmegyei gyógyszerészkerület titkára. Virilis. Feleségével, Hermann Olgával egy napon haltak meg.
Szegő László ( Eger, 1872. augusztua 2. – 1944) gyógyszerész. Édesapja dr. Schönberger Soma törvényszéki orvos, a status quo hitközség elnöke, az izraelita iskola megalapítója, az iskolaszék elnöke, Eger város képviselője. Édesanyja Kohn Erzsébet. 1895-ben a Budapesti Tudományegyetemen vette kézbe diplomáját. 1902-ben a Kígyóhoz egri gyógyszertár társtulajdonosaként váltott jegyet Weisz Máriával. Akitől László fiuk (Eger, 1911 – Dolsik, 1943) szintén gyógyszerészhallgató volt.
https://helsinkifigyelo.444.hu/2020/12/30/december-30-ugyvedek-az-antiszemita-kurzussal-szemben-1941 (Letöltés: 2023. 07. 21.)