Ma már érthetetlen módon ők voltak a legbizakodóbbak.

„Fel kell készülnünk arra, hogy az egyetemek numerus claususa csak kezdete a rendszeres támadásnak. Egyik oldalról a Quadragesima anno katholikus rendi társadalmának, másik oldalról pedig a totális államnak veszedelmes eszméi terjednek. A kamarai rendszeren keresztül a numerus clausust az egyes foglalkozási ágakba is be akarják vinni. Közben a zsidóság elvárosiasodása szakadatlanul folyik Pedig a városi élet a mi bűnforrásunk. A falusi zsidó vallásossága szétmállik a városok aszfaltján. Még egy-két év és a magyar zsidóság Budapesten, meg néhány nagy városban tömörül. Ez egyrészt az antiszemitizmust, másrészt az elzsidótlanodást és proletáriátusunk számát növeli. Célszerű volna tehát, ha a rabbik, hitoktatók, de különösen az elemi iskolai zsidó tartók, közös elhatározással hozzáfognának egy nagy nevelő munkához: megszerettetni ifjúságunkkal az egyszerű testi munkát, vidéki életet, földmívelést, ipart. A tanult iparosnak, kertésznek nagyobb jövője van, mint a diplomásnak.  

Írta mindezt dr. Róth Emil egri főrabbi 1935. májusában az Izraelita Tanügyi Értesítőben 1935 májusában „A zsidóság átrétegződése és az elemi iskola. És folytatta ezt az ártatlan, a mi számunkra a jövő ismeretében felfoghatatlan naivitást 1939. júliusában ugyanitt dr. Rácz Zoltán egri főrabbi a Jabnei szellemet és lelket! című írásában.

 „Fájdalmas igazság a zsidó hitközségek fokozatos elszegényedése, a zsidótörvény romboló hatása súlyos gondot okoz kis- és nagy hitközségeknek egyaránt, de sohasem fogadhatjuk el mi, zsidók, a szellem népe, azt a megállapítást, hogy ״ha nincs kenyér, nincs tóra!”
 Nem! … mi az ellenkezőjét valljuk: ״ha nincs tóra, tudás, hit, akár nincs kenyér, élet, jövő!” Ha nincs zsidó élet tórával tóra nélkül még kevésbbé lehet. A hal örökké veszélyben él a vízben, életelemében ellenségei miatt, de teljes biztonsággal megszűnik élni, ha elhagyja életelemét, a vizet. Minél kevesebben vagyunk, minél kevesebb zsidó gyermek születik és jár zsidó iskolába, annál inkább kötelességünk vigyázni reájuk, mert annál nagyobb kincset jelentenek számunkra és annál több és jobb zsidó iskolára van szükségünk!…

A múltat – sajnos – jóvá tenni nem lehet. A jövő a kezünkben van! A megmaradt csemetékből mi is újra hatalmas erdőt nevelhetünk, ha – bárkésőn is – legalább az új hajtásokat óvjuk, gondozzuk. Sok évtizedes bűnt, mulasztást teszünk mi is jóvá, ha a maradék zsidó jövőt, a zsidóság és a zsidó szülők reménységeit óvjuk, ha a zsidó iskola nevelő hatásával vetünk gátat a pusztításnak, amely zavartalanul rombolt
erdőnkben. Éppen azért legyen becses a zsidó gyermek lelke, mert kevesen vagyunk, mert fogyunk, szörnyen fogyunk és minden zsidó lélekre számítanunk
kell.”

Aranyosi (1874-ig Goldmann) Miksa (Kerecsend, 1855. július 16. – Budapest, 1939. január 7.) tanár, iskolaigazgató. Középiskolai tanulmányait az egri cisztercita gimnáziumban végezte. Ezután a Budapesti Tudományegyetemen és a Lipcsei Főiskolán tanult, majd a tanári pályára lépett Egerben, ahol igazgató-tanító volt. 1891-ban Fényes Dezsővel közösen megalapította az Aranyosi-féle Felső Kereskedelmi Iskolát, a kor legismertebb nyilvános jogú magániskoláját. 1894-ben megnyitotta az ország első iskolai műhelyét, melyet később a Kézimunkára Nevelő Országos Egyesület vett át. Az 1924–25. iskolaév végével vonult nyugalomba. A Gyors- és gépírási szakiskola igazgatói tisztségét is betöltötte, s több iskolában is tanított. Alelnöke volt a Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos Egyesületének és tagja az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak. Halálát agyvérzés okozta.

Biedermann Adolf (Nyírkarász, 1863. december 20. – Eger, 1933. január 25.) iskolaigazgató, a régi zsidó tanító gárda egyik markáns alakja. Nagyhírű jesiváinak látogatása után, a rabbinikus tudományokat elsajátítva felnőtt korában határozta el, hogy tanító lesz. Tanítói állomásai: Körösladány, Berettyóújfalu, majd 1896—1927-ig Eger. Mindig jó hírnévnek örvendő iskolája működése alatt érte el virágzását. Nemzedékeket nevelt vallásosságra, istenfélelemre, hazaszeretetre, emberbecsülésre és nemegy volt növendéke a társadalomban előkelő pozíciót tölt be. Az iskolától nem tudott megválni, a kapcsolat nyugalomba vonulása után sem, mint iskolaszéki tag csaknem mindennap elsétált Kertész utca 26. alatti lakásából az iskolába. nyugdíjazása után beválasztottak az elöljáróságba, az iskolaszékbe, templomgondnoknak, a szegények gondozójának és az Egri Izraelita Filléregylet vezetőségébe. 1933. január 26-án temetésére az iskola udvaráról kisérték utolsó útjára. Végtisztességénmegjelent a város apraja-nagyja társadalmi és felekezeti különbség nélkül. Sírkövét 1933. szeptember 10-én avatták. Felesége Blum Bella 1944. június 12-én halt meg Auschwitzban. Lánya Olga tanítónő volt. Fia az orvos dr. Sándor Imre.

Dr. Bihari József (Érmihályfalva, 1907 – Eger, 1997. dec. 2.) Az elemi és a gimnázium elvégzése után a debreceni egyetem Bölcsészettudományi Egyetem német-francia szakán végzett. Hamarosan doktori végzettséget szerzett, majd a helyi zsidó gimnáziumban tanított. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt az orosz fronton. Hazatárése után a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított. 1948-ban a Pedagógiai Főiskola Orosz Tanszékének vezetője volt. Ez a következő évben Egerbe költözött. és segített a főiskola megszervezésében. Nem „szovjetül” tanított, hanem a nagy oroszok, Tolsztoj, Csehov, Dosztojevszkij szellemében. Nem mondhatta ki, de éreztette, hogy mi a fontos az orosz irodalomban, és mi az, amit csak pillanatnyilag emelt fel a politika. Egy új világot tárt fel előttünk, tanítványai előtt, egy nagy keleti kultúrát, amely egyben világkultúra. Az egri szerbek és görögök történetével foglalkozott, majd az egri műemlékekkel és természetesen az orosz kultúrával.

Komlós Dezső (Monor, 1894 – Eger, 1934. február 17.) igazgató-tanító. Oklevelének elnyerése után 1 évet a tanárképzőn tanult. A háború alatt Kisvárdán és Dombrádon helyettesített. Egerbe 1920-ban került. Munkája elismeréséül 1927-ben Biedermann Adolf örökét vette át az igazgatói székben.  Tanító volt a szó nemes értelmében. Tanított, oktatott, nevelt és buzgólkodott nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is.

Korányi József (Pered, 1878 – Auschwitz, 1944. június 12.). Tanítói oklevelét Budapesten kapta. Ezután szülőhelyén volt az elemi iskolai igazgató-tanítója. 1921-ben került Egerbe, ahol 1932 óta igazgatója az egri izraelita elemi népiskolának. A világháborúban szerb, orosz, albán frontokon harcolt 42 hónapig, háromszor sebesült. A város társadalmi életében tevékeny részt vesz, számos egyesület vezető tagja volt. Feleségével, Friedmann Rózsával együtt 1944. június 12-én haltak meg Auschwitzban.

Lakner Mór (Malatina, 1837 – ?) Tanulmányai elvégzése után 1855-ben az egri izraelita népiskola alkalmazta. 1855-ben Nyitrára került, de 1872-ben ismét Egerben alkalmazták igazgató-tanítóként.

Felhasznált irodalom:

Hering Margit: Bihari Józsefre emlékezve… In.: Heves Megyei Hírlap, 1997. 8. 281. dec. 2. p. 2.

Komlós Dezső: Biedermann Adolf 1863-1933. In.: Izraelita Tanügyi Értesítő, 1933. 58. 2. p. 27-29.

Szabó Vera: Két jiddis tudós halálára. Bihari József. In: https://www.szombat.org/archivum/ket-jiddis-tudos-halalara