„Eger zsidósága nem különíthető el Magyarország zsidóságától. Felvirágzása és pusztulása egyaránt a magyar zsidóságéval azonos körülmények között ment végbe. Az egri zsidók élete részleteiben mégis különbözött minden más zsidó közösség életétől. Szellemi fejlődésükre nemcsak a templom és az iskola volt hatással, hanem az egri vár, a Bükk és a Mátra is. Nevelőik nemcsak a rabbik és a tanítók voltak, hanem az egész sajátos egri társadalmi környezet… Egy évszázadon át élt és virágzott az egri zsidó közösség. Csodálatosat alkottak apáink e rövid idő alatt. Fellendítették az ipart és a kereskedelmet egy kisvárosban, amely éppen, hogy lerázta magáról a feudalizmus gazdasági béklyóit. Minta-szőlőgazdaságokat létesítettek olyan emberek között, akik évszázadokon át művelték a mezőgazdaságnak ezt az ágát. A maguk körében vallási, kulturális és szociális intézmények egész sorát hozták létre és tartották fenn.”
Ezekkel a szavakkal kezdődik az „Egri zsidók” című könyv, amit 1975-ben adott ki Jeruzsálemben az Egri Zsidók Emlékbizottsága. Szerkesztői közül – Ehrenfeld Arthur, Abrahám Elkay, Klein Tibor, Meir Z’ira – már senki nincs életben. Azonban pótolhatatlan könyvet állítottak össze saját emlékeiket megörökítve. A holokauszt után született krónikás csak kiegészítheti ezt. Szerencsére 2005-ben is akadtak még egri származású zsidó és keresztény emberek, akik szintén elmondták gyermek- és ifjúkori emlékeiket. Ebben a könyvben ezeket az utolsó emlékeket szerettük volna összeszedni; dokumentumokat, fényképeket, visszaemlékezéseket, levéltári anyagokat. Ezekből állítottuk össze mozaikszerűen az egri zsidóság több évszázadra visszamenő múltját. A kötetben felhasználtam Kardos Lajosnak az egri zsidóságról írt szakdolgozatát, saját korábbi kutatásaimat és sikerült néhány új interjút is elkészítenem.
Munkámban nagy segítséget jelentett Breuer Tiborné Rózsa néni holokauszt-túlélő és Miskolczy László gyűjtő- és szervezőmunkája, valamint Sárdi Dóra, a Centropa Alapítvány vezetője (2005) akitől egyrészt engedélyt kaptam a Koltai Istvánné interjú közlésére, másrészt a fotóik felhasználására.
A kötet a Szerencsejáték Rt. Alapítványának támogatásával jelenhetett meg 2005-ben.
Köszönöm még a segítséget interjúalanyaimnak: dr. Csank Istvánnak, Dancz Pálnak, dr. Fischer Miklósnénak, Galambos Györgynek, Gausz Józsefnek, Koltai Istvánnénak, W. Nagy Editnek, Novák Imrének, – aki Izraelben mondta magnószalagra visszaemlékezéseit -, dr. Tardos Lászlónak, Várhelyi Gábornak, Vértes Endrénének, és mindenekelőtt Székely Gábornak, aki már sokszor bizonyította, hogy méltón ápolja ükapja Schwarcz István és családja emlékét. Köszönöm azt a rengeteg csodálatos fényképet, amik a családi fotóalbumokból kerültek elő, sokkal szemléletesebben bemutatva így a könyvben említett személyeket, épületeket.
Köszönöm Toronyi Zsuzsának, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetőjének és a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár dolgozóinak a segítséget, hogy gazdag régi képeslapgyűjteményüket a honlapjukról elérhetővé tették. A témába vágó képeslapok, elsősorban a satus quo hitközség nagy zsinagógájáról, illetve a Schwarcz István gőzmalmáról készült képeslapok a kötet számára alapvetően fontosok.
Köszönöm interjúalanyaim otthonában azt a kedvességet és szeretetet, ami rég elmúlt tiszafüredi gyermekkoromat idézte fel.
Tiszafüred, 2005. október 24.
Szegő Ágnes Egri zsidók: J’hudé Erlau / [szerk. Ehrenfeld Arthur et al.] Jeruzsálem: Egri Zsidók Emlékbiz., 1975. A továbbiakban cím, oldalszám https://archive.org/details/nybc314187/page/n197/mo