Könyv született az egri zsidóságról. Nagy dolog ez sokunknak és nagy munka volt azoknak, akik készítették. Nehéz, mert nem lehet ezt kívülről nézni, nekem különösen nem. Még ma is nagyon sok embernek jelent ez a két szó igen fontos gyökeret: Eger és zsidóság. Nagyon sokaknak már nem jelenthet semmit; azoknak, akik a vészkorszak alatt elpusztultak, vagy a meg nem született gyermekeknek, a nem létező unokáiknak. Nekik, akik túlélték, vagy nekünk, akik a holocaust után születtünk a gyökeret jelenti.
Eger a zsidóság térképén nagyon fontos város volt. Amikor először engedték, letelepedtek a zsidó családok. 1840-től, a kezdetektől 1944-ig, alig több mint száz év alatt olyan kultúrát és hitéletet teremtettek saját erőből, amit én csak csodálkozva tudok elhinni. Volt itt két zsinagóga, kultúrház, elemi iskola és jesiva, dalkör és cionista egyesület és esetenként zsidó bálok is.
Volt itt minden, de főleg vallásos zsidók. Eger egy olyan város, ahol befogadták és együtt éltek a zsidókkal. Még az uszítás éveiben is jó szomszédok, jó munkatársak, jó polgárok voltak egymás mellett. Elfogadták egymást, talán szerették is mindazokkal a különbségekkel együtt, ami az életmódjukban adódott. Eger, a hős város a török elleni védőbástya sokáig bástyája volt a magyar zsidóságnak is. A nácizmus a fasizmus elpusztította a többségüket. Aztán lassan a maradék is elvándorolt Egerből. Ma már csak a temető van egyre kevesebb látogatóval, néhány megmaradt épület, emléktábla és néhányunk biztonsága, gyökereink – Eger és a zsidóság
2005. október 24.
Székely Gábor