Deutsch Leopold (Tiszadada, 1806 – Cserépfalu, 1871) fakereskedő a dédapa, aki az első zsidók között lehetett, akik Cserépfaluba érkeztek az 1820-as években. Felesége Braun Betti gyöngyösi volt, Tiszaörsön halt meg 1893-ban. Leopoldéknak hat gyermekük született, az első még Vattán, a többi Cserépben. Fábián volt a harmadik gyermek, a Cserépfalvik nagyapja, aki 1838 körül született Cserépfaluban. Neki 3 felesége is volt: Schweiger Regina, Strack Betti és Gross Sára. Nekik is hat gyermeke született Ferdinánd, Irma, Adolf, Aladár, József és Sámuel a Cserépfalvik apja. Aladár, Adolf és Sámuel Ároktőn születtek. Az ő édesanyjuk Starck Betti, az édesapjuk középső felesége. Deutsch Aladár (1871–1949) prágai főrabbi lett.

Deutsch Sámuel 1869-ben született Ároktőn, szénégető és kereskedő volt. Felesége Selinger Cecília Abaújszántón született. Cecília édesanyja Róth Rozália kassai születésű, édesapja Selinger Martin bózsvai. Neki is három felesége volt. Cecília nagyapja Selinger Mózes Trebisovban, tehát még Tőketerebesen született. A nagymamája pedig borsodi. A Cserépfalvik szüleit a munka hozhatta vissza, ahol a Cserépfalvi testvérek születtek.

Cserépfalvi (Deutsch) Imre (Cserépfalu, 1900. július 28. – Budapest, 1991. június 22.) a nevével fémjelzett Cserépfalvi Könyvkiadó vállalat megalapítója, ami a második világháború előtti és alatti Magyarország jelentős irodalmi és baloldali kiadója volt.

Az elemi iskola első két osztályát Cserépfaluban végezte, nyári szünetekben dolgozott a füzesabonyi fatelepen, majd egy szeszfőzdében, később az egri szőlőművelési részvénytársaság alkalmazta. Abaújszántón az aratásnál és a cséplésnél segített.

Majd miután Sámuel kissé élhetetlen „Tóra bújó ember volt” az anya a jobb oktatás reményében Abaújszántóra vitte, ahol nagyszülei laktak. Itt ismerkedett meg lovairól híres anyai nagyapjával, akinek a szabadságharcról és a Bem József seregében töltött időről szóló meséit örömmel hallgatta, és akinek átvette állatszeretetét. Anyai nagyanyját hasonlóképp nagyon szerette, saját bevallása szerint a 18 unoka közül ő volt a kedvenc. Két év elteltével szülei valóra váltották álmukat: lakást vettek Egerben. Imre végül az egri Halas-piaci népiskolában fejezte be az elemi iskolát.

1910-ben beiratkozott az egri főreáliskolába, ahol tanáraival nagyon elégedett volt, az iskola erősen németellenes szellemben oktatott. Ekkor iskola mellett beállt dolgozni Engländer Adolf könyvesboltjába, ahova a város értelmisége járt vásárolni. Egy ideig könyvtárban is dolgozott. Harmadiktól franciát kezdett tanulni az iskolában, amit magánúton is folytatott. Egyrészt franciatanára meséi, másrészt egy híres párizsi könyvkereskedő rokona hatott rá ösztönzően. 1918-ban leérettségizett és bevonult katonának, de a háború nemsokára véget ért. Még ez év végén beiratkozott Budapesten az egyetem orvosi fakultására.

Eredeti nevét véglegesen 1918-ban változtatta meg. Ugyanebben az évben az egri főreáliskolában érettségizett, majd Pestre költözött és két éven keresztül az orvostudományi kar hallgatója volt. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején katonaorvosként részt vett a Vörös Hadsereg északi hadjáratában. A román betöréskor Szolnokra vezényelték, itt érte a front összeomlása, majd a bukás után néhány hónapig Kassán bujkált. Rövid kitérők után Budapesten folytatta tanulmányait, majd elhatározta, hogy Franciaországba utazik. Az ehhez szükséges anyagi alap megteremtéséért három évet dolgozott, míg végül 1923-ban elhagyta az országot.

Párizsban közgazdaságtant és jogot tanult és lóversenytéri istállókban lovakat csutakolt. A Hachette Fascicoli könyvkiadó raktárában anyagmozgatóként is dolgozott, ahol 1926-ban kézirat-előkészítő lett. Később a kiadó külföldi szállításokkal foglalkozó részlegének munkatársaként többször járt Magyarországon is. Anyjának unokatestvére, Ungár Vilmos Párizsban volt könyvkereskedő, ott élt negyven évig. Később átkerült a kiadó belföldi és külföldi hálózatának koordinációjáért felelős osztályra, ahol nyelvtudása miatt tolmácsként és titkárként alkalmazták, amiben nagy segítségére volt, hogy négy nyelven volt tárgyalóképes.

1925 december 16-án feleségül vette az egri Rosenberg Piroskát, akinek szülei a domaházi Rosenberg Ábris posztókereskedő és a budapesti Hirsch Júlia voltak.

József Attila (1905-1937) költő beszélte rá a budapesti visszatérésre.  Erre 1928-ban került sor, a korábbi párizsi munkaadó magyarországi képviseletének vezetője lett. 1929-ben a Váci utcában megnyitotta a Libraire Francaise francia nyelvű könyvesboltot. Az Anonymus Könyvkiadó és Könyvkereskedelmi Kft-t 1936-ban Rába Leó (1901-1945) magántisztviselő, író, újságíró és az ő neve alatt jegyezték be a Váci utca 10. alatt. Profilja szerint történelmi, szépirodalmi könyveket árusítottak.  Ez egy pótszerződéssel nevét Cserépfalvi Könyvkiadó és Könyvkereskedelmi Kft-t változtatta Csorba Tibor ügyvezető és Cserépfalvi Imre cégvezető neve alatt 1936. június hó 4-én. 

Az 1930-as évek közepétől a belügyminisztériumi jelentések szerint a kiadó tevékenysége destruktív, bolsevizáló. Megjelenésük után azonnal szemügyre vették a vállalat kiadványait. A háború idején részt vett az ellenállásban, 1942. január 18-án letartóztatták. Kihallgatása előtt összeverték, majd másfél hétig vallatták. Az első ellene indított per meghiúsult, de követte egy újabb. Börtönbe zárták és csak 1942 szeptemberében helyezték szabadlábra. Ezután illegalitásba vonult, a fasiszta hatalomátvételkor halállistára került, barátai bújtatták.

Budapest felszabadítása után azonnal megindította a Szabadság című napilap kiadását. 1936-ban megjelent József Attila Nagyon fáj című kötete, amely azonban csak száz példányban kelt el. Kiadójánál jelentek meg igen értékes szociográfiai munkák is, így Szabó Zoltán A tardi helyzet (1936, 1937) és a Cifra nyomorúság (1938), Kovács Imre politikus, író „A néma forradalom” (1937) című műve, amely kiváltotta a hatalom rosszallását. Itt jelent meg Karinthy Üzenet a palackban (1938) műve és 1938 decemberében Radnóti Miklós Meredek út (1938) című verseskötete. A Szép Szó 1936 márciusa és 1939 augusztusa között rendszertelen időközökkel megjelenő irodalmi és társadalomtudományi folyóirat volt a kiadásában. Alkotógárdája a városi demokrata írók legtudatosabb tömörülése volt.

Nem titkolta baloldali érzéseit. A Cserépfalvi Kiadót nemcsak André Gide Visszatérés a Szovjetunióból című útibeszámolójának (1936) megjelentetése miatt fogták perbe azévben a kötet fordítójával, Déry Tiborral együtt, de a későbbiekben Solohov Csendes Don című műve miatt is hasonló eljárást indítottak ellene. A regény VOKSZ útján beszerzett negyedik kötetét a Cserépfalvi Kiadó publikálta 1941-ben, tette ezt azonban úgy, hogy a kifogásolt és cenzúrázott íveket egyszerűen kihagyta, megsértve ezzel az 1940-ben bevezetett előzetes cenzúráról szóló rendeletet.

1942-ben őt, Bálint Györgyöt írót és Kovács Imre szociológus, politikust a katonai hírszerzés hűtlenség vádjával letartóztatta és börtönbe zárta. Kilenc hónap után a vád alaptalansága miatt kiengedték őket. 1944 márciusa, a német megszállás után hamis papírokkal bujkált. Olyan jól elmaszkírozta magát, hogy legjobb barátai sem ismertek rá.

A demokratikus kultúrpolitika építője volt. 1945. január 16-án lefoglalta a Szikra számára a Pallas és Stádium nyomdát, ami hó végétől budapesti székhellyel működhetett. A munka beindítását és a Szikra igazgatását vállalta. Ugyanekkor a Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének igazolóbizottsági elnöke volt. A legnagyobb vihart Püski Sándor jobboldali, később ismert emigráns kiadó igazolása jelentette, mert a háború alatt négy kiadásban is megjelentette Bary József Tiszaeszlári bűnper című könyvét.

1946—48 újabb számokban mérhető fellendülést hozott, de a kotta- és tankönyvkiadás a kiadói arculat megváltozását jelentette. A Nagyvilág (1946. december – 1948. május) a Magyar-Francia Társaság irodalmi, művészeti és tudományos folyóirata kéthetente jelent meg kiadásában. 1949-ben csupán pár könyv kiadását gondozta (ezek is leginkább Boldizsár Iván, Szabolcsi Bence munkái voltak. Bár ekkor adta ki József Attila válogatott verseit is.) A teljes államosítás után a kiadó birtokában levő szerzői jogok a Szikrához mentek át.

1950-ben mind a Cserépfalvi Kiadót, mind a Váci utcai könyvesboltot államosították. Cserépfalvi méhészettel kezdett foglalkozni és a Horizont Szovjet Könyvbehozatali Vállalatnál tevékenykedett, valamint részt vett a Gorkij Könyvtár létrehozásában. 1955-ben visszatért a könyvekhez, a Corvina Idegennyelvű Kiadó igazgatója lett.

1955 január elsején megindította a Corvina Kiadót, ami igényes kiadványaival kitűnt a magyar kiadók sorából és nemzetközileg is elismert kiadóvá vált. Fő profilja az idegen nyelvű irodalmi művek és művészeti albumok kiadása voltak. Eredeti nyelven terjesztettek francia, angol, német, orosz, lengyel műveket, valamint magyarokat fordítottak le ezen nyelvekre és terjesztettek külföldön. A levert ’56-os forradalom és a politikai keményvonalasság következtében a kiadón belül a hangulat nyomottá vált, a külföldi piacok bizonytalanul álltak helyre, sokan kiléptek, külföldre vándoroltak vagy máshol kezdtek el dolgozni. Innen 1963-ban a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Tájékoztató Központjának vezetői székébe került, és 1967-es nyugdíjazásáig itt is maradt.

1989-ben részt vett a nevével fémjelzett kiadó újraindításában. Ugyanabban az évben augusztus 19-én Cserépfalu 750. évfordulóján adták át Cserépfalvi Imre emlékszobáját.

Deutsch Sámuel és felesége lányuk rendelője előtt Egerben

Cserépfalvi (Deutsch) Elza (Cserépfalu, 1898.február 28 – Bp., 1983. február 24.) 1917-ben érettségizett Egerben. Pécsett és Budapesten tanult tovább, 1926-an védte meg diplomáját.  Egerben kezdett el dolgozni. Auschwitzban 1944 őszén kiszelektálták 999 magyar zsidó nőtársával együtt és Hessisch-Lichtenauba a lőszergyárba vitték dolgozni. Itt 1945 márciusából az orvos csapat tagjaként fogorvos volt. A tábor felszabadítása után Budapestre költözött és otthon folytatta praxisát 1933-tól.

Cserépfalvi László Ferenc (Cserépfalu, 1903 -) 1923-ban érettségizett a Dobó István Gimnáziumban már Cserépfalviként. Mérnöknek tanult. 1930-ban a Podmaniczky utca 17. alatt autó, motorkerékpár és ezek alkatrészei, valamint felszerelési cikkekkel nagy és kiskereskedő és bizományi boltja volt. A Graham-Paige és Peugeot kocsikat árulta a Zápolya utca 26-ban a harmincas évek végén. A zsidótörvények hatására nevét Lawrence C. Falveyra változtatta és milliomos lett az európai autóimport képviselete által. A Falvey Motors profilja mostanára kissé megváltozott. Eredetileg nem képviselt amerikai autókat. Napjainkban a harmadik generáció viszi családi vállalkozásban a céget a connecticuti New Londonban.

Cserépfalvi Miklós a legfiatalabb, 1905-ben született és 1925-ben érettségizett Egerben.  Először orvosi diplomát szerzett, majd fogorvosit. Tehetséges vívó volt. „A Makabea vezetője, Cserépfalvi Miklós — rabbicsalád sarja — volt veszedelmesen ügyes vívó. Minden zsidózó egyetemi hallgatót provokált és kardjával gyors mozdulattal végighasította a sértegető arcát, maradandó jeléül a zsidó visszavágásnak.” Felkapott divatos doktor volt. aki itthon először foglalkozott fogátültetéssel. Az 1930-as években a Szabolcs utcai klinikán szerezte meg a fogorvosi képesítést. Mintegy véletlenül jött rá arra, hogy a gyermekek és kiskorúak szájából egészségügyi szempontból eltávolított ép fogakat eredményesen lehet átültetni és ezek már tartósan benőnek a fogsorba és tartósan állnak új helyükön. Az eljárást „homotransplanacio”-nak nevezte. Magyarországon 86 esetben alkalmazta sikerrel. A Szabolcs utca után rábízták a Kapos utcai rendelő fogászati osztályának főorvosi állását, majd az ötvenes évek elején az V. kerületben létesített fogszabályozói részleg vezetését. Erről a munkájáról időről-időre tájékoztatta kollégáit is a Fogorvosi Szemlében (28 tanulmány). Műtéteinek 86 % sikeres volt, a fogak hosszú ideig tartósak voltak 40 %-ban. 1956-ban hagyta el családjával Magyarországot. Bécsben a Svájci Tudományos Akadémia ajánlott fel neki Newarkban egy kutatói állást, s ott kezdte el újra a kísérleteket. Washingtonba úgy került, hogy a kutatóintézet igazgatójának javaslatára embereken is alkalmazták a fogátültetést, de nem volt amerikai fogorvosi diplomája. Az orvosit elismerték, mert azt a Sorbonne Egyetemen kapta, így specializálódott a washingtoni Georgetown Egyetemen. 1959-ben kezdte el betegeken. Nagyon gyorsan elterjedt a híre, a sajtó is felkapta a témát, publikált, kongresszusokra hívtak Amerikában és a világnak majdnem minden részére.

Felhasznált irodalomjegyzék:

Cserépfalvi családhoz

Deutschok és Cserépfalvik Kassától Tiszadadáig, Ároktőn át Amerikáig és vissza Cserépfaluig. https://liligro.hu/2016/01/30/deustchok_cserepfalvik/

Cserépfalvi Imréhez

Cserépfalvi Imre kiadóról beszél Hegyi Imre közíró. https://napkeletnepe.hu/2018/01/17/ment-a-vilag-konyvei-altal-elebb/

Sonnevend Péter: Fejezetek a Cserépfalvi Könyvkiadó Vállalat (1934-1949) történetéből. In.: Magyar Könyvszemle, 1968. 84. 4. p. 321-333.

Széchenyi Ágnes: Cserépfalvi-emlékszoba Cserépfalun. In.: Magyar Hírlap, 1998. 31. 193. aug. 18. p. 8.

Cserépfalvi Miklóshoz

 Gonda László: A debreceni zsidók száz éve: a mártírhalált halt debreceni és környékbeli zsidók emlékére. Tel-Aviv: A Debreceni Zsidók Emlékbizottsága, [1967]. p. 170.

Vadász Zsuzsa: A fogátültetés mestere: Vitatható, hogy a fogászat orvosi, vagy technikai kérdés. In.: Pesti Hírlap, 1992. 1. 152. aug. 10. p. 6.