A WEINBERGER – ZEMPLÉNI CSALÁD TÖRTÉNETE

Az egri könyvem megjelenése után hat évvel kaptam egy e-mail-t Zempléni Ádámtól, a malomtulajdonos Weinberger család leszármazottjától. Ő és testvérei már a nyolcvanas éveik végén járnak. Nemrég személyesen is találkoztam Kis Sándorné Zempléni Mária nénivel, akitől érdekes, megható, felkavaró történeteket, remek fotókat kaptam. Dédapja, Weinberger Sámuel pazdicsi földbirtokos 1887-ben vásárolta meg az egri Schwartz István alapította gőzmalmot. Ő 1902-ben elhunyt, a malmot fia, a fényképeken szereplő Zsigmond örökölte. 1909-től a malom az Egri Gőzmalom Rt. tulajdonába került. Zsigmond Máramarosszigeten halt meg 1933-ban, felesége Auschwitzban. Négy gyermekük született, akik nevüket 1918-ban BM 28983 sz. értelmében nevüket Zemplénire változtatták.  

            Imre újságíró volt, a kőszegi koncentrációs táborban halt meg 1945. március 2-án. Miklós Ausztriában. Béla még a harmincas években kivándorolt Amerikába, magas rangot ért el az ottani hadseregben. Magda és Imre vegyes házasságot kötött. Imre felesége korán elhunyt, Magda nevelte testvére három gyerekét és a saját lányát. A Kútvölgyi úton laktak, az ostrom idején a környék tisztességes keresztény lakói ebéden fogadták a gyerekeket, bár voltak kevésbé rendes szomszédok is, de túlélték a háborút. Ha nehezen is, de leérettségiztek, diplomát szereztek, sikeres életutat futottak be. A megdöbbentő a családtörténetben, hogy Imre feleségének a nagybátyja, aki az esküvői tanújuk volt, 1939-ben igazságügy miniszterként a 2. zsidótörvény előterjesztője volt…. amit később ugyan a börtönben megbánt, de az már késő volt…

„Az első megyei gőzmalom, a Schwartz István-féle az 1883-ban ment csődbe. A néhai alapító „örökösei felszerelték ugyan a malmot a technika legmodernebb eszközeivel, de egyszeresük váratlanul beszüntették fizetéseiket, a gőzmalom csődbe jutott” — számolt be róla a helyi sajtó.

Az Egri Takarékpénztár kölcsönei miatt érdekelt volt a gőzmalom sorsában, így 1886-ban elérte, hogy „65 000 Ft tőke és járulékai erejéig a gőzmalom raktárépületei és összes felszerelése 289 000 Ft kikiáltási becsárban a törvényszék által elárvereztessék”. Az 1887. január 18-án az árverésen a helybeli három pénzintézet közösen próbálta 116 000 Ft-ért (kb. ennyi volt követelésük is a malommal szemben) megváltani a malmot, sikertelenül.

Weinberger Samu ráígért még 9600 Ft-ot, így ő lett az új tulajdonos. Az 1891. máj. 26. 4642. sz. p. 1891. 62/2 alapján létrejött társasági szerződés értelmében Klein Ábrahám és Weinberger Sámuel pazdicsi lakos nevére jegyeztetett be. Így Klein és Weinberger Egri Gőzmalom nevet vette fel és termelése már 1888-ban jelentősen megnövekedett. Évi 100 000 q-ás össztermeléséből kivitelre is számottevő mennyiség jutott, elsősorban Fiumén és Trieszten keresztül. Az 1890-es évek elején termelése valamelyest csökkent. Évi 75 000 q-ás össztermelését 56 munkással és 10 tisztviselővel állította elő. Lisztkiviteli piacai főleg Berlin és Boroszló (Wroclav) voltak. A malomban 180 LE-s gőzgépet alkalmaztak. A munkások napi bére: 60 krajcár és 1,50 Ft között mozgott.

A minaret mögött a Klein és Weinberger Egri Gőzmalom 1899-ben

Klein Ábrahám társtag – aki valószínűleg Weinberger Soma apósa lehetett – időközben meghalt, 1896. augusztus 20-án belépett még Weinberger felesége Klein Jozefin ugyancsak pazdicsi lakos és Lichtmann Sámuelné szül. Klein Katalin, valamint Militzer Gyula egri lakosok lettek a gőzmalomtulajdonosok.  A társaságot csak az utóbbival együtt képviselhették.

Weinberger Sámuel 1845-ben született Pazdicsban (ma Pozdišovce) Szülei Weinberger Ármin és Moskovits Hanny. Felesége Klein Jozefint 1919 október 9-én halt meg, 70 éves korában Egerben a Széchenyi út 5. alatt. Sámuel 1902. augusztus 28-án hunyt el 56 éves korában Budapesten. Nagymihályban (Michalovce) temették el augusztus 31-én. Pázdicson volt földbirtokos, Zemplén megye törvényhatóságának bizottsági tagja, a nagymihályi kereskedelmi és hitelbank megalapítója és elnökigazgatója, az izraelita hitközségnek sokáig elnöke, számos jótékonysági egylet buzgó tagja.

Weinberger Sámuel gyászjelentése

Weinberger Zsigmond és felesége Káhán Amália

Zsiga fiuk még Berettőben (Bracovce) született 1873-ban. Ő örökölte a gőzmalmot, földbirtokkal is rendelkezett, azonban a család emlékei szerint kártyaadósságok miatt megcsappant a család vagyona, bár még így is jómódban éltek. 1933. november 5-én halt meg Máramarosszigeten 62 éves korában. Özvegyét, a cyganyi születésű Káhán Amáliát onnan vitték el Auschwitzba, ahol megölték. Négy gyerekük született Egerben: Imre 1900. április 2-án született, Miklós 1901. május 17-ben, Béla 1902. május 2-án, Magda 1906-ban.

Miklós, Magda és Imre 1921-ben

Imre az egri cisztercieknél érettségizett 1918-ban, kitűnően, de a numerus clausus miatt Berlinben járt egyetemre, ahol közgazdaságtant és szociológiát tanult. A Pester Lloyd újságírójaként, és szerkesztőként dolgozott előbb Berlinben, majd Budapesten. Berlinben a Collegium Hungaricumban titkára volt, amikor az intézmény vezetője Keresztury Dezső (1904-1966) volt. Még Berlinben ismerkedett meg feleségével, Tasnády Nagy Mária Judittal, aki szintén itt dolgozott. Móricz Virág hasonló korú volt, a két lány barátságban állt egymással. Virág művészettörténetet tanult a berlini egyetemen. 1934-ben házasodtak össze. Mivel Mária katolikus volt, ezért Imre, akit már ekkor Zempléni Imrének hívtak katolizált és ahogy előtte a zsidó vallást, úgy új hitét is mély vallásossággal élte meg. 

Berlinből visszatérve Imre az Országos Sajtókamara titkára is volt, amíg a zsidótörvények ezt megengedték. A három gyermekük Mária, Ádám és András születése után édesanyjuk 1940-ben, betegségben elhunyt. A gyerekek nevelésében Zempléni Magda segített, akinek szintén keresztény férje volt, de akivel a sógornője halálakor külön éltek. 1934-ben született kislányával a testvére Kútvölgyi úti lakásába költözött. Magdát az ’árja-párja’ lét valamennyire megvédte. Imre, miközben többször is behívták munkaszolgálatra, sokáig nem hitte el, hogy bármi bajuk lehet. Reménykedett benne, hogy mivel felesége keresztény volt, ő pedig kitért, nem lehet baja. Monoron sok prominens zsidó értelmiségivel találkozott a munkaszolgálatban.

Korábban ismerte Radnóti Miklóst, aki neki dedikálta az egyik verseskötetét, mint szerkesztőnek. A hagyatékában lánya még egy Móricz kéziratot is talált, amit az Irodalmi Múzeumnak ajándékozott. 

(Felesége nagybátyja az a Tasnádi Nagy András (Budapest, 1882. január 29. – Budapest, 1956. július 1.) aki politikus, igazságügyi miniszter az Imrédy- és a második Teleki-kormányban, az 1945 előtti képviselőház utolsó elnöke volt. A református egyház főgondnoka. A háború után háborús bűnösként elítélték, börtönben halt meg. A Budapesti Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jog- és államtudományi doktorrá avatták. 1908-tól ügyvédként dolgozott. 1910-1925 között MÁV ügyésze, majd 1925–26-ban főügyésze volt. 1933-ban az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára lett. 1935-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkárává nevezték ki, az 1935-ös választásokon pedig Hajdúszoboszló országgyűlési képviselője lett a kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja színeiben. Az 1939-es választásokon megismételte eredményét és újabb mandátumot nyert a Magyar Élet Pártjává átnevezett kormánypárt színeiben. Az Imrédy- és a második Teleki-kormányban igazságügyi miniszter volt.

1939. november 1. – 1945. március 29-e között a képviselőház elnöke volt az Országgyűlésben. A nyilas hatalomátvételt követően elnökségi tagja lett az általuk felállított Törvényhozók Nemzeti Szövetségének, ami miatt a második világháború után a népbíróság elé került, mint „háborús bűnös”. Golyó általi halálra ítélték, amit kegyelemből életfogytiglani börtönre módosítottak. A fogságban halt meg. Szász Lajossal együtt a magyarországi református egyház főgondnokai voltak, együtt ítélték őket halálra, Szász kivégzéséig együtt raboskodtak. Háborús bűnösnek ítélték azért, mert vezető jellegű cselekményeivel hozzájárult az ország háborúba sodródásához, a népellenes törvények meghozatalához, a fegyverszüneti törekvések megakadályozásához, valamint segítséget nyújtott a nyilas mozgalomnak a hatalom erőszakos megszerzésében és annak megtartásában.)

Miklós felesége, Reichard Margit is megjárta Auschwitzot.A családtörténet úgy tudja, hogy Bergen Belsenben volt.

Béla testvérük még a harmincas években kivándorolt Amerikába, ott magasrangú katonatiszt lett, a háború után Dortmund polgármestere is volt. A három Zempléni testvérről Magda nagynénjük gondoskodott. Nagy szerencséjükre számos rendes szomszédjuk volt, néhány család vállalta, hogy hétköznaponként ebédre látták a gyerekeket vendégül. Természetesen nem mindegyik szomszéd látta őket szívesen, néhányan fontolgatták a feljelentést, és bíztatták Magdát, hogy jelentkezzen a hatóságoknál. Egyikük még egy ügyvédet is megkérdezett, aki elég józan volt, és helyreigazította, hogy a közeledő szovjetek akár fel is akaszthatják ezért. Magda is kapott munkaszolgálatos behívót, de nem foglalkozott vele, hiszen a gyerekeket nem tudta volna hová tenni. A háború után nagyon nehezen tudta Magda a gyerekeket felnevelni, de azért mindegyiknek biztosította a tovább tanulást.

Zempléni András nemzetközileg elismert kultur-antropológus, afrikanista, Ádám agrármérnök volt Németországban, János fia Amerikában kitüntetett molekuláris biológus, rákkutató. Zempléni Mária magyar-francia középiskolai tanár lett, egy Budapest környéki településen tanított. Fia a pécsi egyetemen professzor, a lánya Angliában menekülteket tanít angolra, pedig ő is eredetileg magyar-francia szakos tanár.

Felhasznált irodalom:  

Bús János, Szabó Péter: Béke poraikra…II.: Dokumentum-emlékkönyv a II. világháborúban a történelmi Magyarország területén elesett, meghalt magyar katonákról és munkaszolgálatosokról. Bp.: Varietas’93 Kft., 2001.