A Domán család története Tibolddarócon kezdődött, ahol Domán Ignátz 1814-ben született. 1904-én október 18-án hunyt el önálló cipészként Verpeléten. Felesége Weisz Juli Száli volt. 90 éves korában Egerben halt meg 1907-ben és ott is lett eltemetve. 

Verpeléten már a XIX. század elején is népes zsidó közösség élt.  Az első zsidó anyakönyvének levéltári másolatába az anyakönyvvezető rabbi összeírta az akkor ott élt zsidó családokat a születési éveikkel együtt.

Domány Ignátz és családja az összeírás szerint

Ignác testvére lehetett az összeírásban szintén szereplő Domán Carl/Károly, az ő felesége a verpeléti Stern Rebeka volt. Rebeka szülei Csillag Rózsa és Stern Bernát önálló kereskedők voltak. Gyermekük Mária 1851-ben született. Feleségül ment Klein Bernáthoz, akivel előbb Egerszalókon, majd Egerben éltek népes családjukkal együtt. Bernát egri születésű fuvaros volt, 1896 december 21-én halt meg a Kórház utca 26. alatt. Fiaik közül Antal 63 évesen földműves napszámoskén halt meg Egerben 1942. július 22-én. Veres Ignác Imre már Budapesten volt cipőkereskedő volt. a Dohány utca 22-24. alatt lakott. Ismeretlen helyen halt meg 1945. április 15-én.

Őt követte Zaller 1853-ban. Keresztnevét anyai nagyapja, Weisz Zaller után kapta, aki 1781-ben született és 1852-ben halt meg. Ő már 1861-ben elhunyt. Ezután 1855. januárjában Betti született, aki 1858. decemberében halt meg, ahogy sajnos abban az időszakban a gyerekek majd fele.

Domán Mór héber nevén Mose Yehuda 1856. december 28-án született Verpeléten. Ő kántor és sakter lett Egerben. Domán Mór első felesége Fuchs Róza volt, aki Egerbaktán született 1854-ben. (Sajnos a házassági bejegyzésüket nem találtam). Négy gyermekük született, Jenő 1881-ben Monokon, Hermin 1889-ben Baktán, ahol ekkor Mór sakter volt. Fuchs Róza 1905-ben hunyt el Monokon, akkor a férje Mór cipészkén dolgozott ott. Mór valószínűleg felesége halála után költözött Egerbe.

Domán Ignác és Juli Moses/Márkus József nevű fia 1860-ban szintén Verpeléten született. Ő cipészmester volt Egerben, az Almagyar utca 11. alatt. Felesége Flecker Klára volt. 1944. január 13-án, 84 éves korában halt meg. Lányuk Rose 1895-ben született Egerben, 1922-ben kötött házasságot New Yorkban Leo Drechslerrel.

Domán Vilmos 1865-ben született szintén Verpeléten. Szülei Domán Ignác és Weisz Rozália voltak az anyakönyvben. Fűszerkereskedő volt Egerben, a Zalár József utca 3. alatt halt meg 1941. július 1-én 76 évesen. Feleségét, Jelinek Eszter Etelt Auschwitzban ölték meg 1944. június 12-én.

Domán H. Éliás 1866-ban született, szintén a cipészmesterséget űzte, 1903-ban vette feleségül a tiszaderzsi Schvarcz Hanit, az ő leszármazottja Domán Pál/Sije.

Domán Mór unokája, dr. Domán Mária Terézia ny. budapesti háziorvos így emlékszik apai családjára: „Édesapám Dr. Domán Gyula, héber neve: Yichak ben Mose Yehuda. Apai nagyapám: Domán Mór, héber neve: Mose Yehuda, sakter volt Egerben, Első felesége nevét sem tudom, talán Rozália, aki valószínűleg leukémiában halt meg, idejét nem tudom. Ortodox család volt. Gyerekei az első feleségétől: Hermina, Zilán, Jenő, Sándor. Domán Jenő felesége volt Klein Laura, aki 1941-ben halt meg Egerben.

Domán Mór második feleségével és Gyula fiával

Apám a második házasságából született, (vagy előtte) valószínűleg egy náluk alkalmazott nevelőnőtől jóval később. Apám születési körülményei eléggé zavarosok, mert a születési anyakönyvében az szerepel, hogy anyja neve Friedman Teréz, zsidó neve: Mirjam Reizl, (tőle kaptam én is a zsidó nevemet) apja neve Weiss Péter, született Ládbessenyőn 1908.november 10-én, ami egy falu Edelény községben, közel a szlovák határhoz.  Domán Mór 5 éves korában örökbe fogadta, és nevére vette. Hogy ennek hátterében mi van azt nem tudom, soha senki nem említette. Úgy gondolom, nem fér kétség ahhoz, hogy a valódi apja Domán Mór volt, miután alkata igen hasonló hozzá, a Dománok többsége alacsony termetű. Minden esetre, miután Apám édesanyja jóval fiatalabb volt, mint az első feleség, közte és féltestvérei között kb. 20 év korkülönbség van, ennek következtében az én unokatestvéreim is kb. ennyivel voltak idősebbek nálam, amíg éltek.

Azt, hogy Apám mikor került Egerbe nem tudom, ha egyáltalán…

Nagyapám két lánya az 1900-as évek elején kivándorolt az USA-ba, ők és leszármazottjaik is ott éltek. Zilánnak egy lánya volt Blanche, aki soha nem ment férjhez, elég szegényes körülmények között éltek, viszont Herminából üzletasszony lett. Két fia volt Andi és Freddy, Andy igen gazdag lett, aki folytatta anyja üzletét, két gyereke született, kb. egykorúak velem, Jane, a fia nevére nem emlékszem, Teddyből nem tudom mi lett, minden esetre találkoztam velük 1969-ben, amikor Zilán (néni) meghívott New Yorkba, ahol éltek.

Visszatérve egri nagyapámra, és fiaira, Jenőnek (Monok, 1881 – 1944 Auschwitz) két fia volt, László és Zoltán. Jenőt, akár a nagyapámat, Mórt Auschwitzba hurcolták, ott mindkettőjüket meggyilkolták. Jenő fiai közül László Budapesten volt lakatostanuló, így őt nem deportálták, munkaszolgálatba küldték, ahonnan visszatért. 1947-ben kivándorolt Izraelbe, ahol nagy cionista lett. Ott is élt halálig. Leukémiában halt meg valamikor a 2000-e évek elején. Mindenesetre 2004 után, amikor én már visszajöttem.

1986-ban meghívott Izraelbe, ezt nagyon nehéz volt elintézni akkor, de nagy hatással volt rám abban, hogy egy és negyedévvel később alijáztunk, [A héber nyelvben két jelentése van az alija szónak: az egyik, amikor a saját neveden szólítva felhívnak a Tórához, és a másik, amikor valaki Izraelbe költözik.] rendkívül megszerettem, nagyon hasonlított Apámra külsőleg, de belsőleg teljesen más, aranyszívű ember volt, imádta Izraelt, neki nem született saját gyereke, a másodi felesége lányát és unokáját is imádta. Engem is nagyon megkedvelt, mint ahogy én is őt.

Jenő másik fia, Zoltán, mérnök lett, ő is Budapesten élt, hogy miképpen vészelte át a holokausztot azt nem tudom, de arra emlékszem, hogy kislány koromban többször találkoztunk Budapesten, neki 2 gyereke volt: Éva, aki velem egyidős és Andris, ő talán 2 évvel idősebb.

1956-ban az amerikai rokonok hívtak minket, hogy menjünk ki az USA-ba, Zoliék mentek, mi nem, mert Édesanyám nem akarta itt hagyni az idős szüleit.

1969-ben velük is találkoztam New Yorkban. Zoliból nagyjövedelmű mérnök lett, Évával sokat találkoztam, Andris viszont elkallódott, a családja kitagadta, vele nem sikerült [találkoznom]. Tehát 1969-ben a Domán család összes tagjával találkoztam New Yorkban Andris kivételével, rá is akartak beszélni, hogy maradjak ott, de mivel akkor vettek fel az orvosi egyetemre, visszajöttem (ma már bánom).

Sándor közjegyző lett Verpeléten, egy keresztény nőt vett feleségül [Ráduly] Máriát, nem tudom hogyan, de ő elkerülte a holokauszt borzalmait. Őt is ismertem személyesen a feleségével együtt Pesten laktak egy családi házban, egy külvárosban, talán Pestszentlőrinczen, gyerekük nem született.

(Domán Sándor az édesanyja halálakor Baktán volt segédjegyző, majd 1907-1917 között Tiszaörsön dolgozott. Népfelkelő hadnagyként vett részt az I. világháborúban. 1917-től a közeli Újlőrincfalván lett vezető jegyző, 1939-ig tagja volt a megyebizottságnak. 1942-ben kérte a nyugdíjazását. 1933-ban a Belügyminiszter a részére a tűzoltás és mentés terén 25 éven át kifejtett érdemes tevékenység jutalmazására alapított díszérmet adományozta. A II. világháború után is részt vett a község vezetésében, 1950-51 között tanácsi titkárként, majd Budapesten hunyt el.)

Domán Sándor, mint segédjegyző Tiszaörsön 1916 körül egyenruhában és feleségével 1951-ben

És akkor jöjjön az én részem ebben a történetben, mármint Apám részéről:

Nem tudom mikor és miért, de Domán Mór, miután elvette a Nagyanyámat, miután az első felesége meghalt, Bonyhádra költözött, [ott egy 1930-as hirdetés szerint tanítóként és sakterként dolgozott], apám ott is végezte a gimnáziumot egy református gimnáziumban.

Nagyanyám halála után, ha jól tudom 1936-ban, a család visszahurcolta Egerbe, amíg onnan nem deportálták.

Apám mindenáron orvos akart lenni, de a numerus clausus miatt nem vették itthon fel, így először Prágában, majd Nápolyban tanult, bár az is fasiszta ország volt, de úgy látszik, egyetemet végezhettek zsidók is. Ott kapott diplomát 1936-ban, ezt itthon őrzöm.

Ezekután nem kapott állást, gyógyszerügynökként dolgozott, szinte éhezett, ki akart vándorolni az USA-ba, de a féltestvérei nem fogadták be. (Egyáltalán, volt valami alapvető távolság közte és a féltestvérei között, talán a születési körülményei miatt, ezt nem tudom, de nemigen szívlelte őket. Azt hiszem, ez kölcsönös volt.)

Úgyhogy jött a munkaszolgálat, nem tudom, hol volt pontosan, de mint orvos valamivel jobb körülmények között volt, így túlélte. Ezek után ismét ki akart vándorolni, a féltestvérei össze akartak hozni egy névházasságot, de amikor Apám meglátta a nőt, visszautasította.

Miként és hogyan, végül a háború után a Zsidó Kórház idegosztályán kapott állást, és mivel anyai nagynéném ott feküdt idegösszeroppanással, összehozták Édesanyámmal. Neki az első férje munkaszolgálatban eltűnt, még a holttestét sem találták meg, az anyai nagyszüleim pedig úgy vélték, jobb egy összehozott házasság, mint semmi. Hát így házasodtak össze 1948-ban, és ezek után születtem én meg, mint egyedüli gyerek.

Apám harmadszor 56-ban is ki akart vándorolni az USA-ba, (akkor a féltestvérei hívták), de mint említettem Anyám nem engedte, hát így maradt itt végleg.

Dr. Domán Gyula

Nekem sem a zsidó vallásról, sem az életükről nem beszéltek szinte semmit, az ünnepekből csak Yom Kippurt tartották, azt is munka mellett az 50-es években. Mint gyerek annyit tudtam, hogy többször kimentünk a zsidó temetőbe a Kozma utcába, ahol apám az anyja sírjánál imádkozott.

Aztán amikor 1994-ben elhunyt a temetésére visszajöttem Izraelből. Amikor átnéztük édesanyámmal a fiókját sok héber nyelvű írást és imát találtunk. Úgy gondolom, hogy bármennyire is nem beszélt róla és nem tartotta a hagyományokat, a lelke mélyén megmaradt hithű zsidónak.

Hát ennyi, amit tudok.

Domán László

Volt egy másik egri Domán László rokonom is, [Ő Domán Mór József (1866-1944) nevű testvérének a fia volt. József feleségével, Schvarcz Hanival Verpeléten élt, onnan hurcolták el és ölték meg őket Auschwitzban. Vele tartottuk a kapcsolatot, nem tudom mennyire közeli rokon volt. Az Úri utca 3 alatt laktak a feleségével, Klárával, mindkettőjüket elhurcolták Auschwitzba, de túlélték, pedig a felesége egy púpos nő volt, akin Mengele kísérleteket végzett. Nekik 2 gyerekük volt. A fiuk lehet, hogy most is él, velem egykorú. Apám kezelte a lányukat, akinek agydaganata volt. Férjhez adták egy amerikai zsidóhoz, aki ütött- verte, végül öngyilkos lett fiatalon. Ők még az 50-es években is tartották az ortodox szokásokat. Ez a Domán Laci az egri kóser borok egyik ellenőre volt. [A Magyar Állami Pincegazdaság Eger—Gyöngyösvidéki üzemének verpeléti kóserpincészetének ellenőre és az egri hitközség előimádkozója.]

Aztán a felesége halála után elvette Deutsch főrabbi édesanyját, de nem jöttek jól ki, majd alijázott Izraelbe, azt hiszem bekéredzkedett valamilyen jesivába vagy Bnei Brakban vagy a Mea Shearimban. Már nem emlékszem. Ott volt Apám temetésén, sőt ő öltöztette, ma már nyilván ő sem él. A fiával találkoztam egyszer jó pár éve a Jewish Meeting Point [zsidó közösségi portál] egyik rendezvényén, de azóta nem hallottam felőle (a telefonszáma megvan). Amikor vagy 10 éve ellátogattam Egerbe, megnéztem a lakóházukat, de valamilyen bevásárlóközpontot csináltak a helyén.

Vagyis, nem maradt senki a családomból, és velem együtt a Domán név is ki fog halni…

Felhasznált források:

Verpeléti összeírás 1851-ből:  https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS87-M9VR-7?i=345&cat=261067

A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma az 1914-1918-as világháború emlékére/ szerk. Hegedüs Márton. Bp.: Hungária Ny., 1941. 36 p.

Monostory Elek: Domán Sándor újlőrinfalvai vezetőjegyző nyugdíjazása. In.: Heves Vármegye Hivatalos Lapja, 1942. 67. 24. p. 255.

2004 körül kerültem kapcsolatba az Izraelben élő Domán Lászlóval (1918-), aki Domán Mária unokatestvére volt, ő küldött még postai úton az egri könyvemhez ezeket a fotókat.

 Zsadányi Oszkár: „A hevesi lankás domboldalak szőlői…: In.: Új Élet, 1965. 21. 7. ápr. 1. p. 5.: ill.