A zsidóságot a középkortól kezdve különböző külön adónemekkel sújtották. A zsidóknak az autonómiáért fizetniük kellett. A jobbágyokhoz, zsellérekhez hasonlóan fizette a zsidó község a contributiót (állami adó), a domesticát (háziadó), ezenkívül az úgynevezett járulékos adót és 1749-től (Mária Terézia 1744-es rendelete alapján) a türelmi adót (taxa tolerantialis) „…mivel a makacs jövevények csak a királynő kegyelméből tűretnek meg, külön türelmi adót fizessenek, annál is inkább, mert az összlakosságot a háborús terhek nagyon sanyargatják.” Az adót a helyi Sóhivatalok szedték be, amelyeknek listái nagyrészt elkallódtak. A türelmi adót minden egyéb; hadi- házi- és kereseti adó mellett kellett fizetniük, egészen a szabadságharcig.
A türelmi adó összeírások szerint Egerben1841/42-ben 34 családban 162 fő élt, a következő évben 41 család 198 fővel, az utolsó, az 1843/44-es összeírás szerint már 56 családban 306-an éltek. Ekkor 23 kisbérlő, 13 egyéb foglalkozású, 11 kiskereskedő, 3 házaló, 3 nagykereskedő, 2 iparos (az előző évben 5!), 1 nagybérlő, volta foglalkozási megoszlás.
A leggazdagabb Schwartz István volt, akit ekkor nagykereskedőként írtak össze. Háztartásában 13 fő élt, 3 fia, 1 lánya, 6 rokona, 1 zsidó, 2 keresztény szolga. Ő volt a közösség vezetője is. 1650 Ft-os, jelentős jövedelemmel rendelkezett. A másik két nagykereskedőt Greiner Lajos (Grajner Ludovicus) és Totiszer Vilhelm voltak, akiknek szintén magas, 1150 és 600 Ft, míg az egyetlen nagybérlőnek, Goldberger Jacobnak 1100 Ft jövedelme volt. A többségé közepes, 100-250 Ft az éves jövedelme, A szegényebbeknek 40-50 Ft, közöttük volt az első összeíráskor Brody Jacob ekkor még csak házaló volt, de a következő évben már 100 Ft, az utolsó összeíráskor már 440 Ft jövedelemmel rendelkezett. Háztartásában 3 szolgája volt.
A betelepedők háláját mutatja az a vers, amelyet Kun (Kohn) Farkas „bútorozó egri israelita” adott elő Pyrker érsek 1846. december 8.-án megtartott aranymiséje alkalmából:
„Midőn tulajdon nyájad s híveid
Mint Ábel tisztán áldoznak neked,
Engedd meg Israel fiának is,
Hogy mondjon e nap hév üdvözletet.
Téged, ki túl szállád a Libanont,
Magas világodban mindenki lát,
S érted valláskülönbség nélkül itt
Örömnek tartja mondni szent imát.
Vezér, törvény s minden nélkül vagyunk,
Betelt rajtunk a jóslat szava,
Színig sírhatnánk könnyel a Jordánt,
Még sem vesz föl kegyébe Jehova.
De ád a pusztán mégis égi fényt,
Tűzoszlopot vezérlő csillagul:
S Te vagy Pyrker, fönnégő oszlopunk!
Tűz lelked, fénye útjainkra gyúl.
Azért nem ékes Sionodba bár,
De ugyan a Te Istenedhez, ím,
Buzgó imádság száll az ég felé,
E szétvert nép fiának ajkain:
„Őrizzen, s tartson meg nagy Jehova
S miként az égő csipkebokor rég,
Lobogjon emberszerető szíved,
Mely égve, soha, soha el nem ég.”
A letelepedés nehézségeit jelzi a következő történet. 1836-ban még nem volt Egerben könyvkereskedés, így 1847-ben, az első egri betelepedők egyikeként Frenkel Moyzes, (később Fraenkl Mózes), aki eredetileg ’dohányvágó’-ként volt bejegyezve a születési anyakönyvbe, könyvkereskedést és kölcsönkönyvtárt nyitott a városi hatóságtól kapott engedéllyel. 1847. május 7-én kapta meg a letelepedési engedélyt könyv- és papírárusként. Feleségével és négy, hat éven aluli kislányával költözött ide Miskolcról, 300 Ft lakbért fizetett. A cisztercita gimnázium igazgatója, Rezutsek Antal (1795-1879) ciszterci szerzetespap, gimnáziumi igazgató könyvrevizori hatalmánál fogva az üzérkedő ellen karhatalmat kért és bezáratta a kereskedést. Ezzel az utasításnál továbbment annál, mint amire lehetősége lett volna. A karhatalom alkalmazását „komolyan rosszalták”, mert ez a helytartótanács kötelessége lett volna.
Az összeírások átmeneti állapotot rögzítettek, a már korábban betelepült és a feudális társadalom kereteibe a lehetőségekhez képest beilleszkedett, megtűrt népesség helyzetét. A vagyoni differenciálódás, a tőkefelhalmozás már elkezdődött. Ebből a helyzetből indult jó két évtizeddel később az ország, illetve a terület modernizációjában fontos katalizátor szerepet játszó zsidóság.
Felhasznált irodalom:
Bernstein Béla: Az 1848/49-iki magyar szabadságharc és a zsidók. Bp.: IMIT, 1898. p. 241.
Kovács Alajos: Eger város statisztikai megvilágításban. Bp.: Hornyánszky, 1933. p. 279.
Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár. E 6/2. (A Schwartz Artúr által készített másolat az egri líceum könyvtárában őrzött kétlapos nyomtatvány alapján készült.)
Nagy Béni: Az egri főgimnázium története 1776-1914. Eger: Érseki Lyceum, 1914. V-4/a/244. 1841-1851 Egerben megtelepedett zsidók.