Felsőőri Pyrker János László érsek, a város földesura engedte meg a törvény megjelenése után a zsidók betelepedését Egerbe. Schwarcz István 1840. decemberében nyújtotta be a kérelmet a letelepedésre az érsekhez, ami így szól:
„Nemes Tanács!
Az 1840-ik évi 29. törvénycikk, különösen pedig annak 6. §-a által indíttatván, bátorkodék ezen város kebelében egy házat az 1841. év első napjától kezdve lakásul szolgálót, miután a törvények által kívánt tulajdonok, mint bennem irományok mutatják találhatók ki bérelni, amely ebbeli szándékomat tekintve, tettemet már a magas földes uraságoknak is bejelentém, mint az jel alatt ide mellékelt konferenciális végzés másolata mutatja: úgy szintén kötelességemnek ismerve s tartva teszem a NS: Tanácsnak, mint már jövendőbeli elöljáróimnak is, fent írt tetteimrűl is alázatos jelentésemet addig is, míg a nagyméltóságos egri érseki uradalom részéről is az e tárgyban írt határozat ide eljövend – Melly is ebbeli alázatos jelentésem után maradok Egerben december 28-án 1840. A NS: Tanácsnak alázatos szolgája Schvarcz Istvány sk. Sályi izraelita kereskedő”
A levél hátoldalán olvasható:
„Külzet. 1850. bemut. Dec. 29.-én 1840-évig
Szabadalmas Érsek Eger városa nemes Tanátsához intézett alázatos jelentése a bent írtnak.
1840-ik évi december 29.-én tartott Tanácsülésben.
Végeztetett:
A folyamodó, mielőtt ezen elöljárósággal helybeni megtelepedése eránt jelentést tett volna, a Méltóságos Helybéli Kettős Uradalmat e tárgybani intézkedéséért tevén kérést, onnani rendelettül várjon és azontúl ezen Elöljáróságnál jelentse magát.
Költ Egerben mint fellyebb. Jegyeztette: Makári Imre városi fõjegyző sk.
A kérelmező beadványához csatolta Sály földesurainak bizonyságleveleit is:
„Minekutánna Schwarz István Sályi születésű izraelita, e helyen sok évek leforgása alatt magát nem csak mindig józanon rendesen és becsületesen viselte, de úgy egy általa nyolcz évek előtt kezdett, minden áruszerekkel elátott, s ilyenfaluhelyeken ritka pontossággal folytatott boltos kereskedés, valamint más különbféle adásvevések, és szerződések által is műveltebb ügyességének bőséges birtokosa ötét most midőn lakását és kereskedését innen más nevezetesebb helyre által tenni szándékozik, mint egy szorgalmatos hasznos és jóviselésű kereskedőt, kérése és kívánsága szerént önnön tapasztalásomból is mindenkinek ajánlom.
Költ Sályban 8.-ik okt. 1840. br. Eötvös Ignác, sk. Pecsét hely.”
„Bizonság levél
Aláb meg nevezett adom tudtára, mindenkinek, az kiknek illik, hogy ezen bizonyságlevelemet mutató Schwanz István becsületes izraelita sályi rész jószágomban boltot nyitván 8 esztendőkig birtokom alatt igen becsületesen folytatta kereskedését s valóban is vagyonát iparkodása által jó értékkel szaporította, seza vidék fáj dalommal ereszti el ötét, mivel mindenféle árukat fel lehetett nála találni; de nagyobb kereskedést kíván űzni. Érseki Eger városában boltot és házat árendált oda kívánván lakását venni. Kit is én mint igen becsületes és biztos izraelitakereskedőt mindenkinek jó lelkiismerettel merek ajánlani, mellyet ezennel tulajdon nevem aláírásával s velem született pecsétemmel is erősítek.
Költ Vattán 24-ik októberbe 1840-ik esztendőben.
Br. Szepessy Antal sk”
A város közgyűlése válaszában Pyrker János László érsekre, mint „kettős földesuraság”-ra hivatkozott, s Schwartz folyamodványát a földesuraság 1841. január 2-án tartott „tanácskozmánya” elé terjesztette.
„Nagyméltóságú, Méltóságos és Fő-Tiszteledő, Felső-Eőri Pyrker János László, Pátriárka Egri Érsek Eő Excellencziájához, a jeles Vas Korona Rend Első Karú Vitézzéhez, Tekintetes Nemes Heves és Külső Szolnok t. e. Vármegyék örökös és valóságos Fő Ispánjához, Eő Cs. Kir. Felsége valóságos belső titkos Tanácsossához, Kegyes és Kegyelmes pártfogó Urához letelepedési engedély iránti kérvényét, melyet a következőkép intéznek el:
Az 1841 -ik Január 2-án a Nagyméltóságu Méltóságos Egri Kettős Földes Uraság részéről Egerben tartatott közös Tanácskozás Jegyzőkönyvének részes kiírása.
S-ös Felolvastatott Schvarcz István Sályi lakos Izraelita kereskedő folyamodássá, mellyben Eger Várossá kebelében való lakhatást megengedtetni kéri; mellyre
Végeztetett:
Miután a Folyamodó Schvarcz István Sidó, folyamodásához csatolt oklevelekkel mind azt, hogy Tek: Ns: Borsod Vármegyébe bekebeleztetett Sály helységben született, mind azt, hogy becsületes magaviseletű hitelesen beigazlotta, az 1840-ik évi 29-ik Törvény Czikkely értelmében az Eger Várossá kebelében való lakhatás nekie megengedtetik, s kérelem levele a mellé csatolt 6 darab bizonyság levelekkel összesen 7 darabokban Érseki Eger Város Birájához és Tanácsához általtétetni rendeltetik.
Kelt mint fellyebb.
Megjegyzette, olvasta és kiadta
Szalay József
Urad. Fő-Felügyelő és Jegyző
Az első zsidó letelepedett Egerben. Csakhamar akadtak követői is. Mindegyiknek megengedték ugyan a letelepedést, de csak bizonyos díj lefizetése mellett. A letelepedni kívánók ezt igazságtalannak tartották, mivel tudták azt, hogy az ezután letelepedni kívánók között lesz olyan is, aki ennek a feltételnek szegénysége miatt eleget nem tehet, így a következő kérvénnyel fordultak a városi tanácshoz:
„Nemes Magistratus!
Drága Jó Uraim!
Minekutánna egy folyamodásunk a cautióképen fizettetni kívánt 25 pengőforintok elrendelése eránt – siker nélkül maradt ekoráig; újítjuk kérésünket azon megjegyzéssel: hogy mi a 25 pengő forintok befizetésétől nem vonakodunk ugyan, bár ilyetén cautiót Kassa, Debrecen és több Nemes Városok nem kívánnak a Sidóságtul, holott pedig több szabadsággal, jelesen a bor és italok-mérésével, ami részünkről egygyik fő élelem kereseti mód – biztosan élhetnek, csupán azért esedezünk jelenleg a Nemes Magistratus előtt: hogy a kívánt 25 forintokat Angáriákra méltóztassék felosztani! mivelhogy találkoznak közöttünk szegényebb sorsúak, kik azt magok romlások nélkül egyszerre le nem tehetik: de ollyanok is, kik üdő közben ide hadják a városi lakást?; sőt akik már bentlakván a le nemfizethetés esetében is lakosok maradnak; – mindezekre nézve tehát az arány uságsinór mértékit esedezünk közöttünk elrendeltetni, örömest kikerülni kívánván a Felsőbb Helyre kíntelen folyamodásunk benyújtását. Óhajtott válaszukért esdekelve, kegyeikbe ajánlottak telly es Tisztelettel maradván, Egerben, Aprilis 8-án 1841.
a Nemes Magistratus Drága Jó Urainknak
tisztelő alázatos kész szolgájok
az Egerben lakni kívánkozó Sidóság közönsége’’
A városi tanács április 15-én tartott ülésén foglalkozott a kérvénnyel, s a zsidók „tanácsilag oda utasittatnak, hogy nyolc napok alatt minden ki közülök, ha Eger Városába megtelepedni kíván, azon köz Városi szükségre meghatározott díjnak egész mennyiségében okvetlenül tegyen eleget; különben azontúl az e Városban lakás jótékonyságával élhetés nem fog továbbá az olly Sidónak megengedtetni.
Schwarcz István és felesége (a Székely család gyűjteményéből)
Schwarcz István Egerbe költözése után a Petrovics-féle házban lakott a Fő utcán (ma Széchenyi utca 24.), s hamarosan bőrfeldolgozó üzemet alapított. A Schwarcz-féle bőrgyár 1842-ben kezdett el termelni. A tulajdonos csak 1847-ben kért kiváltságlevelet üzemére, amit Helmeczy Mihály újságírótól vett haszonbérbe.
1844-től 1845. augusztusáig 57.250,19 váltóforint értékű árut készített, 1847-ig 205.896 Ft értékben dolgozott fel bőrt. Ebben az évben húsz alkalmazottja volt a cégnek. Ez időben Magyarországon az ismert bőrgyárak közé tartozott. Természetesen nem volt ez mai értelemben vett gyár, mindössze 12 munkást foglalkoztatott, a kezdetleges céhes iparral rendelkező városban mégis rendszeresen gyárként említették.
Mivel a bőrüzem rontotta a belváros levegőjét, ezért 1863. után a mai Rákóczi útra kitelepítették. Az egri bőráru hamarosan meghódította nemcsak a helyi, hanem a távolabbi piacokat is. Schwarcz István már az 1860-as évek elején kapcsolatot teremtett a pesti, a bécsi és a trieszti vásárlókkal. leszármazottjai birtokában a kilencvenes évekig működött.
Az első egri gőzmalmot 1859-ben szintén ő alapította (a mai Tábornok-házzal szemben volt) az elsők között a megyében, a malom a patakparton állt. Haláláig kitűnően prosperált. leszármazottjai ugyan kénytelenek voltak eladni, de a későbbiekben is zsidó tulajdonosai voltak.
A gőzmalom képeslapon
A tulajdonos 1867 őszén haszonbérletbe vette a város két vízimalmát, amit halála után örökösei a városi képviselőtestülettel kötött szerződés alapján folyamatosan meghosszabbították.
Schwarcz István nemcsak kitűnő kereskedő, gyártulajdonos volt, hanem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején többedmagával nemzetőrnek jelentkezett. Figyelemmel kísérte a városban történő eseményeket, és ha mód volt rá, részt vett a különböző rendezvényeken. 1868 augusztusában a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XIII. nagygyűlésén a gazdászati szakosztály munkájában vett részt. Szociális érzékenységét számos cselekedete bizonyítja: „a város által fölállítandó dologház alaptőkéjéhez 400 ftnyi alapítvánnyal járult.” 1868. április 26-án alapítványt létesített „az Eger városában felállítandó főreáltanoda három szegény sorsú, de jó erkölcsű, szorgalmas és jeles előmenetelű tanonczának ösztöndíjazására”. Egerben 1855-ben indult meg az izraelita felekezeti oktatás Schwartz István hitközségi elnök, dr. Schönberger Soma törvényszéki orvos, a status quo hitközség és iskolaszéki elnök és Décsy Mór, dr. Schwartz Dávid, Braun József stb. kezdeményezésére. Schwartz István 1863-tól haláláig iskolaszéki tag volt. 1869-ben hunyt el, az egri izraelita temetőben nyugszik. A család tagjainak egy része nevét Alföldire, Feketére és Székelyre magyarosította. Schwarcz István és leszármazottJai új színt hoztak Eger életébe, mert a népes családnak számos tehetséges, sikeres tagja volt. Jelentős szerepet vállaltak az ipar, a kereskedelem felvirágoztatásában. Egri polgárokká váltak és öregbítették mind maguk, mind a város hírnevét. Jó néhányan vezető szerepet játszottak a politikai, gazdasági és kulturális életben, s általuk gazdagabb, színesebb lett a város.
Schwartz István (Izrael): „Az első Egerben megtelepedett zsidó Schwarcz István Náftáli volt. Az ő nevét viselem én is – a dédnagyapám volt. Eleinte bőrgyártással foglalkozott, de már 1841-ben megkérte az engedélyt egy nagy gőzmalom építésére. Ez a gőzmalom rövidesen fel is épült. Száz munkást és tisztviselőt foglalkoztatott. Dédnagyapám nagyon tevékeny ember volt, élénken részt vett a hitközségi élet minden megnyilvánulásában. Bőkezűen támogatta a város kulturális és szociális intézményeit is. Halála után a gőzmalmot fiai örökölték. A század elején a gőzmalom részvénytársasággá alakult át. Ezt a húszas évek végén felszámolták, a malom épületét lebontották. A Fő utca felé néző irodaépületben a főposta nyert elhelyezést.
Egerben kiterjedt rokonságom volt. Dédnagyapám Egerbe hozatta Sályról testvéreit. (A család az 1735. évi összeírás szerint már Sályon lakott.) Az egyik testvér fiai voltak dr. Schwarcz Sándor orvos és dr. Schwarcz Artúr ügyvéd, a másik testvér fia volt dr. Alföldi Dávid ügyvéd. Nagybátyám volt Schwarcz István szőlőbirtokos. Mindenki Pipás Pistának hívta, mert a pipa mindig a szájában lógott. A sok egri szőlőbirtokos közül csak ő és Deutsch Áron készítettek kóser bort. A rokonsághoz tartozott a másik Schwarcz István, reb Nafte Schwarcz, aki nagy tálmid cháchám [zsidó tudós] volt és az ortodox hitközség elnöke 1913-ban bekövetkezett haláláig. Nagyapám, Schwarcz Vilmos, a gőzmalmi részvénytársaság megalakulása után visszatért a bőrgyártáshoz. A Rákóczi-út 27 szám alatt volt az üzeme.
Schwarcz Vilmos felesége a gyöngyösi Braun Mózes leánya volt. Braun Mózes Gyöngyösön a leggazdagabb, legsikeresebb zsidó vállalkozók közé tartozott, már az 1840-es években bevezette a bőrkikészítésben a tőkés módszereket, a szabadságharc után tőkéjét ingatlanvásárlásba, és kiadásba fektette, tagja volt a megyebizottságnak is. Ez a házasság is a korabeli szokásokat tükrözte, hiszen házasságközvetítő, „sadchen” segítette a hasonló társadalmi státuszú, vagyonú családok közötti házasodást. Itt a hasonló vagyonon kívül a közös bőrfeldolgozás is összehozhatta a két családot. Vilmos 1906. február 20-án hunyt el, Egerben, 73 éves korában. Az egri zsidó temetőben nyugszik.
Schwarcz Vilmos aláírása
Székely Gábor: „Nagyapám, Schwartz Gábor, az első betelepülő Schwarcz István fia volt, 1923-ban hunyt el. A család a 18. században telepedett be Magyarországra. Tímárok voltak. Egerbe a Borsod megyei Sály településről települtek, ahol a jelenlegi Ráckapu utca elején lévő új épületek helyén bőrgyárat létesítettek. A betelepülésük után a Széchenyi utcai posta és a patakpart közötti területre gőzmalmot építetek. 1910. után mindkét vállalkozás tönkre ment. Még 1896-ban császári szállítói címet kapott a dédapám és gyűrűt is mellé.
Schwarcz Gábor díszoklevele
Felhasznált irodalom:
Csiffáry Gergely. Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében. [rajz, térkép B. Huszár Éva]. Eger: Heves Megyei Lvt., 1996. p. 80-81.
Egri zsidók. p. 6-7. https://archive.org/details/nybc314187/page/n197/mo
Kriston Pál: Heves megye iparosítása a dualizmus korában. Eger.: Dobó István Vármúzeum, 1992. p. 11. A gőzmalom alapításának időpontjáról eltérő a leszármazottak emlékezete, akik 1850-ről tudtak, illetve 1859-ről. Elfogadottnak tekinthető az idézett mű.