Egy Arizonában élő Webermann leszármazott, Győri Missel Judit a mormonok által gyűjtött anyakönyvmásolatokban [FamilySearch] azt találta, hogy Webermann Simon 1827-ben már Egerben született. Más források szerint születési helye Abaújszina. Feleségül vette Schönstein Rózsát, aki a környékről (vagy Maklárról, vagy Kerecsendről) származott. Hat gyerekük érte meg a felnőtt kort, köztük Webermann Bernát. (Születési dátumára két változat is van, az egyik szerint 1860. május 9; a másik szerint 1857. január 8. Az utóbbi változatban az utóneve eredetileg Baruch volt, amit idővel Bernátra magyarosított.) A többi gyerek sorsát nem követtük, bár az anyakönyvi adatokat megkaptuk.
A család az ortodox hitközséghez tartozott. Webermann Bernát kezdetben Kerecsenden élt, ahol fűszer- és terménykereskedéssel foglalkozott. 1905-ben visszaköltözött Egerbe, ahol egy nagyobb lakóházat építtetett üzlettel, valamint a házhoz tartozó telken magtárat, istállót és raktárt. Az épületegyüttes ma is áll, a Gárdonyi Géza Színház mögött van, a Hatvani kapu tér 1-2. Felesége Bornstein Mária (1923. július 7-én halt meg 65 évesen a Hunyadi tér 1. alatt. Szülei Bornstein Soma és Binét Léni voltak.] Bernát 1939. aug. 11-én halt meg 83 esztendős korában. Sírjuk az egri ortodox temetőben van. (Magas, fekete oszlop héber nyelvű felirattal.)
Webermann Arnold 1882-ben Egerben született, apja mellett sajátította el a szakmát. 1910 óta vezette az üzletet. Az I. világháborúban részt vett. Neje Kohn Gizella (Bonyhád, 1890 – Auschwitz, 1944. jún. 12.) Apja Kohn M. József, anyja Dancinger Laura jómódú, olajütőkkel rendelkező (azaz étolajkészítéssel foglalkozó) bonyhádi családból származott. Bár ortodox volt, igen modern felfogású lehetett. Például kirándulni járt a Mátrába (a Tátra Egyesületben vett részt), két fiát pedig naponta úszóedzésekre járatta.
Webermanné Kohn Gizella szüleivel és Sanyi fiával 1927-ben, Hanukakor
A megye egyedüli tőzsdetagja. Négy gyermeke volt. Terménynagykereskedőként Gyöngyösön és Hatvanban is voltak lerakatai. Szülei halálukig vele éltek. 1925-ben kérte felvételét a virilisták közé, de elutasították. 1931-ben sajtópert indítottak ellene, hogy gabonáját nyomott áron árulta. Erről két évvel később kiderült, hogy alaptalanul vádolták. Kiterjedt sérve volt, amit nem operáltatott meg. A hadsereggel folytatott közvetítő kereskedelem fellendült, a Webermann család ebből fokozatosan növelte jövedelmét – és ezzel együtt ellenségeinek számát is. A Haditermény Részvénytársaság bizományosaként a m. kir. Ministerium 1092/1916. M. E. számú rendelete alapján az 1916. évi termésből várható árpa, búza, repce, rozs, tengeri (kukorica) és zab terményekre a legelőnyösebb feltételek mellett (zöldhitel) előleg-kölcsönt nyújtott.
Emiatt is történt, hogy betegsége és 60 évet megközelítő életkora ellenére kétszer is behívták munkaszolgálatra [1940-1941 körül?], és csak igen nehezen sikerült elintézni leszerelését. Az elsők között hívták be; a család ebben irigységet és tudatos rosszindulatot látott, valószínűleg jogosan, bár az is lehet, hogy csak a tőle kisajtolható pénzre utaztak. Feleségével együtt mindketten 1944. június 12-én haltak meg Auschwitzban.
Webermann/Várhegyi Ferenc (Eger, 1913 – Budapest, 1968) korán elkezdett apja vállalkozásában dolgozni. 14 éves korától motorkerékpárral járta a telepeket, intézte az üzleti ügyeket. 1939 körül behívták katonának, majd hamarosan áttették munkaszolgálatos állományba. 1943-ban – a harcokban- eltűnt, úgy vélték, elpusztult. A Yad Vashem adattárában ma is holokausztban elhunytként szerepel. Azonban nem így történt; megszökött a munkaszolgálatból, orosz hadifogságba került, a sarkkörön túl dolgozott, ahol ünnepnap volt, amikor csalánlevest ehetett, de túlélte. 1950 körül szabadult, hazatért Egerbe. Családjából ekkor már csak a legfiatalabb öccse élt (Budapesten), házukban idegenek laktak, a magtárakat és a telepeket államosították. Annyit tudott elérni, hogy egy kis szobakonyhás részt kapott a házukból, mint tanácsi bérlakást. Pár hónap múlva megnősült, felesége pesti volt. Gyerekük nem született, a házasság sem sikerült, 17 évvel később elváltak. Ferenc ekkor már súlyos beteg volt, hamarosan meg is halt. Az állami kereskedelemben dolgozott, a közértek ellenőrzésével foglalkozott, hiányzó iskolázottságát (8. osztály és gimnázium) esti tagozaton pótolta. Mi gyerekkorunkban nagyon szerettük őt, ez a fennmaradt fényképeken is látszik.
Webermann Ferenc és Sándor gyermekként
Láng (Webermann) Sándor (Eger, 1914. május 2. – Huesca, 1937. június 12.) 1927-től már III. éves magántanuló volt az egri állami főreáliskolában, ami gyakorlatias tudást adott a kereskedelmi tevékenységet folytató fiataloknak. A numerus clausus törvény miatt külföldre küldték tanulni. Vegyészmérnöki diplomáját a brnoi egyetemen végezte, ahol bekapcsolódott a baloldali diákmozgalomba, megismerkedett a marxizmussal és belépett a csehszlovákiai kommunista pártba. 1936-ban egyetemi hallgatóként szegénységi bizonyítványt, útlevelet, vízumot szerzett és Madridba utazott, hogy harcolhasson a spanyol polgárháborúban.
1936 decemberében a Dimitrov zászlóalj Zižka géppuskás század harmadik századba, a Petőfi-szakaszba osztották be. A II. jaramai csatában 1937. február 18-án megsebesült és kórházba került. Felgyógyulása után Posorubióba tiszti iskolára küldték, ahol vegyvédelmi képesítést kapott. Májusban már egy géppuskás szakasz élére állították, de júniusban már Mecoban volt a Rákosi-zászlóaljban. A köztársaságiak egyik tehermentesítő hadművelete 1937 júniusában Huesca ellen irányult. A központi haditerv szerint a Huesca – Jaca úttól északra, Chimillas ellen kellett volna indítani a támadást. A 45. hadosztály – köztük Webermann a Rákosi-zászlóaljjal – 1937. június 10-én érkezett meg. Zalka Máté (1896-1937) halálhírére mindkét oldalon nagy kavarodás támadt, ezért pl. a külföldi önkénteseket kezdetben kísérő harckocsik is visszafordultak, így a több száz harcostárs teljesen védtelenül maradt a két vonal között. Ekkor nyugat felől a nemzetiek német Junkers repülőgépei érkeztek meg, amelyek folyamatosan támadták a nyílt mezőn elszigetelődött gyalogságot valóságos mészárlást végrehajtva. Elesett az egység élén indult rohamra indult Hevesi Ákos (1884-1937) parancsnok, halálos sebet Tarr Imre (1900-1937) zászlóaljkomisszár is. Június 12-én, egyetlen napon a hadosztály 500 halottat vesztettek és több száz volt a sebesültek száma is. A magyar zászlóalj vesztesége 72 halott volt – köztük az egri Webermann Sándor. Emlékére Egerben 1984-ben a Dobó Gimnáziumban emléktáblát avattak, a városi munkásőrség neve „Láng Sándor Munkásőr zászlóalj” lett.
Bartók Béla: Madrid határán: Az egri Láng Sándor útja a spanyol polgárháborúba. p. 159-177. (https://publikacio.uni-eszterhazy.hu/7470/ Letöltés 2024. március 11.)
Webermann Miklós (Eger, 1919 – 1943) úszó az 1936. évi nyári olimpiai játékokon az ifjúsági gyorsúszóbajnokságon pillangóúszásban első lett. Munkaszolgálatban vakbélgyulladást kapott, mire kórháza került, a betegség már gyógyíthatatlan stádiumba jutott.
Csík Ferenc a revánsmérkőzésen is legyőzte a japán Iusat. In.: Ellenzék, 1936. 57. 195. aug. 25. p. 7.
Várhegyi (Webermann) György (Eger, 1922. december 18. – Budapest, 1998. április 20.) tanár, nevelésszociológus, oktatáskutató. Az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének megálmodója, alapítója és haláláig elnöke.
Középiskolás korában Miklós bátyjával együtt sportolt, válogatottként nemzetközi versenyen is részt vett. Ez kb. 1940-ig tartott, utána a törvények már tiltották a zsidók részvételét a nemzeti bajnokságokon és nemzetközi versenyeken. (Az edzőjük akkor úgy vélte, álnéven talán elindulhatnának, ő találta ki ehhez a Várhegyi nevet. Ebből természetesen semmi sem lett, csak a név maradt meg, melyet a két túlélő Webermann fivér később hivatalosan is felvett.
Érettségi után nem tudott elhelyezkedni, mivel a törvények megszabták, hogy egy-egy vállalat/vállalkozás milyen százalékban alkalmazhat zsidókat. A családi vállalatot ekkorra már elvették. Egerben és környékén motorkerékpáron szállított árut üzletekbe addig, amíg be nem hívták munkaszolgálatba a szolnoki repülőtérre. Itt a szétszórt, de fel nem robbant bombákat hatástalanította. 1944 júniusában rövid időre kórházba került, innen engedély nélkül kitérőt tett Egerbe, hogy a gettóban még egyszer láthassa szüleit. Innen 1944. október 15-én Budapestre ment, a Keleti pályaudvarnál letartóztatták, majd a Bocskai úti zsinagógába vitték, ami ekkor börtönként funkcionált. A várt halál helyett azonban nyilas ruhában, fegyverrel, hivatalosnak látszó paranccsal megjelent dunaszerdahelyi unokatestvére, Breuer Andor, a cionista ellenállás tagja. A Vadász utca 29. alatti Üvegházba vitte [1912-1940 között eredetileg ifj. Weiss Gyula tábla- és tükörüveg nagykereskedő Üvegház nevű raktár- és bemutatóterme volt, amit Kozma Lajos építész 1935-ben tervezett. A kihalt épületben 1944. július 24-én nyílt meg a Svájci Követség Idegenérdek-képviseletének Kivándorlási Osztálya, amit Carl Lutz (Walzenhausen, 1895 – Bern, 1975) svájci alkonzul megvásárolt és védett háznak nyilvánított]. Sok évvel később meglátogattam Breuer Andi bácsit New Yorkban. Már semmilyen részletre sem emlékezett, csak arra, hogy ő akkor embereket mentett meg.
Cseh Viktor: Mentsvár az üvegpalotában – A Vadász utcai Üvegház történetéből. https://zsido.com/mentsvar-az-uvegpalotaban-a-vadasz-utcai-uveghaz-tortenetebol/
Üvegházban elrejtőzni. https://szerelmembudapest.blog.hu/2013/06/03/uveghazban_elrejtozni
Amikor a Vadász utcai házhoz értek, Andi beküldte aput, ő maga pedig egy környékbeli utcában várt. Apu több nyilast is látott a környéken; lehet, hogy ők is az ellenálláshoz tartoztak. [A cionista ellenállás történetéről 1989-ben jelent meg hiteles szakkönyv; az adatok egybevágnak apu emlékeivel.] A Vadász utcai ház kapualjában már zsidó fiatalok voltak őrségben, akik aput nem engedték be. Apu visszament Breuer Andihoz, akitől azt a tanácsot kapta, mondja azt, hogy a somérokhoz [Hasomer Hacair baloldali ifjúsági szervezet] tartozik. Így került Apu a Vadász utcai ház pincéjébe, ahol a somérokhoz tartozó menekültek laktak. Valószínűsíthető, hogy Breuer Andi is somér volt ekkor. Az általam olvasott szakirodalom szerint ők szervezték és végezték a fenti típusú mentőakciókat, a magyarországi szervezet alapítói szlovákiai menekültek voltak. Kérdés, hogy baloldali, fegyveres ellenálló múltjáról beszámolt-e Andi akkor, amikor, talán 1946 körül, amerikai bevándorló vízumot, majd később, az ötvenes években állampolgárságot kért. Én 1987-ben találkoztam vele, már idős volt, és beteg; amikor apu megmentéséről kérdeztem, rémültnek tűnt, és semmit sem válaszolt. Pár hónap múlva postán küldött egy frissen beszerzett tanúvallomás másolatát, melyet egy Amerikában élő magyar zsidó állított ki az ő embermentő tevékenységéről. Az igazolás kb. két héttel az én látogatásom után kelt.
Apu néhány hetet töltött az Üvegház pincéjében, majd néhány társával együtt úgy döntöttek, hogy kimennek, és megpróbálnak fegyverrel harcolni. Kisegítő karhatalmi egységnek („kiská”) adták ki magukat, így élelmiszert és egyéb ellátmányt is vételeztek. Tényleges harcokban végül nem vettek rész, a csoport feloszlott, és apu a Hungária körút közelében, egy elhagyott filmgyárban bujkált, tápláléka ott talált Ovomaltine [svájci kakaópótló por] volt.
1945-ben párttag és aktivista lett 1956-ig, akkor kilépett. 1950-ben megnősült és örökbe fogadta felesége, Láncz Magdolna előző házasságából származó fiát. Gábor (1947 – ) kutató vegyész, Éva (1952- közgazdász, kutató. Esti tagozaton elvégezte az egyetemet. Középiskolai tanári diplomájával, de revizionistaként a XIII. kerületi Mautner Sándor utcai Általános iskolában többségében szegénységben élő, hátrányos helyzetű angyalföldi diákoknak történelmet és földrajzot tanított.
Az iskola (Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény Fotótára)
A Poscher János Klubban (Kerekes utca 6.) különféle foglalkozásokat (játszóház, rajztanfolyam, táncdélután) tartott angyalföldi gyerekeknek, nyáron pedig táborozni vitte tanítványait. Felesége egy varrodában dolgozott betanított munkásként. Itt támadt fel érdeklődése a szociológia iránt és kezdett el önálló kutatásokat végezni, ami később tovább vezette életútján.
1963-ra már enyhültek az ’56-os forradalom miatti retorziók. Így lehetősége nyílt arra, hogy a részmunkaidőben a Fazekas Mihály Gimnáziumban (Horváth Mihály tér 8.) működő Dolgozók Esti Iskolájában is taníthasson. Felesége ekkor már terv-statisztikusként dolgozhatott. Egyetemi tanulmányait befejezve minisztériumi közgazdászként helyezkedett el. Munkahelyén kapott helyet a nagymúltú Fővárosi Pedagógiai Intézet és 1966-tól főállásban itt helyezkedett el szakfelügyelőként és nevelésszociológusként. Gazsó Ferenccel (1932 – 2018) és Pataki Ferenccel (1928 – 215) szociológusokkal közösen végzett életmód-vizsgálatuk eredményeként megjelent a „Diákéletmód Budapesten” ifjúságszociológiai munka a Gondolat Kiadónál. Hátrányos helyzetű és állami gondozottakkal kapcsolatos problémákon Hanák Katalin, (1930) az iskola és a társadalmi egyenlőtlenségek kapcsolatáról Gazsó Ferenc szociológusokkal. A pedagógusok munkájával és helyzetével Tánczos Gábor (1928 – 1979) nevelés- és művelődésszociológussal.
1983-tól az Oktatáskutató Intézetben folytatta szociológiai munkásságát a tanulók túrterhelésével, a túlméretezett és túlzsúfolt iskolák nehézségeivel és a fegyelmezés akadályaival.
A hetvenes években gyermekei családot alapítottak. 1979-ben elveszítette társát, 1985-ben feleségül vette a könyvtáros Sövényházy Csillát. Négy unokájából kettő pedagógus lett.
1978-79 környékén szembesült a Kádári rendszer mélyen megbúvó antiszemitizmusával. Románia bukaresti izraeli konzulátusán keresztül lehetősége volt „nyom nélkül” eljutnia Izraelbe, ahol találkozott egykor népes családjának néhány megmaradtjával. 1988-ban alapítóként csatlakozott a Magyarországon élő zsidók számára keretet nyújtó, pozitív megélést segítő MAZSIKE (Magyar Zsidó Kulturális Egyesülethez). Itt Deák Gábor újságíróval és Raj Tamás (1940 – 2010) rabbival létrehozták az iskolabizottságot. Kezdettől céljuk volt a magyar zsidó ifjúság zsidó szellemben történő oktatása és nevelése óvodától a középfokú oktatásig.
1989-ben bekapcsolódott a Szabad Demokraták Szövetségének munkájába, kidolgozta „A rendszerváltás programja” oktatáspolitikai részét.
Így született meg 1990-ben a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola, ami ma már óvodától az egyetemi felvételiig szolgálja ki azokat a családokat, akik zsidó iskolába szeretnék járatni a gyerekeiket. Ennek nemcsak kedvezményezője, de aktív szereplője is volt.
1992-ben kezdeményezte a Magyar Alapítványi, Egyesületi és Magánoktatási Intézmények Egyesületét, aminek haláláig elnöke maradt. Amíg egészsége engedte harcolt azért, hogy ezek az iskolák is egyenlő bánásmódban részesüljenek.
A „Várhegyi György-díj a Magyar Zsidó Oktatásért” 2000-ben jött létre az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete alapításával a Vásárhelyi György Alapítvány azért, hogy támogassa a független iskolák fennmaradását és fejlődését. Olyanok kaphatják meg, akik az első tíz évben független oktatási intézményben dolgoztak. 2011-től a kitüntetést és a vele járó emléktáblát oktatási intézmények kapták.
Felhasznált irodalom:
Bartók Béla: Madrid határán: Az egri Láng Sándor útja a spanyol polgárháborúba. In.: Magyar katonák a világ tájain: „Idegen hadakban” / szerk. Ambrus László, Rakita Eszter. Eger: Líceum Kiadó, 2022. p. 159-177.
Liskó Ilona: Várhegyi György emlékére. Szociológiai Szemle 1998. p 629-630., Liskó Ilona: In memoriam Várhegyi György. Ecucatio 1998 pp 233-233.
Vásárhelyi György szociológus pedagógiai öröksége:
https://maganiskolak.hu/wp-content/uploads/2022/12/VGY100_2022.pdf