SZÁRMAZÁSI HELYEK ÉS FOGLALKOZÁSI SZERKEZET AZ EGYHÁZI ANYAKÖNYVEK TÜKRÉBEN 1840-1895 KÖZÖTT
Az egyházi anyakönyvezés 1850-től volt kötelező, ekkor kezdték Egerben is vezetni az anyakönyvet, amelyek másolatai megtalálhatók a MNL Hevesvármegyei Levéltárában. A fejezethez Kardos Lajos adatait használtam fel.
(A közelmúltban a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár a Hungaricana portálon közzétette a birtokában lévő anyakönyveket, közöttük azokat az egri anyakönyveket is, amelyeknek a másolatai nem találhatóak meg a megyei levéltárban. https://library.hungaricana.hu/hu/collection/MILEV_Anyakonyvek/ Elemzésünk még a korábbi hozzáférhető adatokon alapul.)
Az 1849 utáni bevándorlásnak helyszínéről és a foglalkozási szerkezet esetleges változásairól tudósító összeírások híján a témához a MNL Hevesvármegyei Levéltárában őrzött anyakönyvi kivonatokat, a házassági és halotti anyakönyveket használta fel.
A származási helyeket illetően a születési helyek álltak rendelkezésre (a 14 év alatti, Egerben születetteket kivéve, a halotti anyakönyvből) halotti anyakönyv: 593 értékelhető adat, házassági anyakönyv: 641 értékelhető adat.
| Születési hely | Halotti anyakönyv alapján % | Házassági anyakönyv alapján % |
| Borsod vármegye | 35,3 | 27,4 |
| Heves vármegye | 21,3 | 29,6 |
| Nógrád | 5,7 | 4,8 |
| Abaúj | 5,3 | 4,7 |
| Pest-Pilis-Solt | 4,2 | 5,5 |
| Zemplén | 3,5 | 4,8 |
| Galícia | 3,2 | 3,3 |
| Északi vármegyék még | 6,8 | 6,4 |
| Külföld | 2,1 | 1 |
| Egyéb | 12,2 | 12,5 |
Az egri zsidóság bevándorlóinak többsége – a születési helyek alapján – Borsod és Heves vármegyéből származott, mintegy 55-60 %. Eleinte Borsod, később inkább Heves megyéből jöttek. Az északi megyékből érkezett betelepedők mintegy 28-35 %-a, a külföldön született legfeljebb 50-60 fő, 4-5 %. A legtöbb betelepedőt adó helységek: Miskolc, Gyöngyös, Heves, Dormánd, Pásztó, Szécsény, Tiszafüred, Verpelét, Sály és Szikszó voltak. Többségük magyarországi születésű volt.
| Foglalkozási terület | Halotti anyakönyv, fő | % | Házassági anyakönyv, fő | % |
| kereskedelem | 135 | 37 | 183 | 44 |
| ipar | 55 | 15 | 127 | 30,9 |
| segéd, alkalmazott | 13 | 3,5 | 8 | 1,9 |
| kocsmáros, vendéglős | 28 | 7,6 | 26 | 6,3 |
| értelmiségi, egyházi és polgári közszolgálatban | 19 | 5,2 | 29 | 7 |
| gazdálkodó | 10 | 2,7 | 2 | 0,7 |
| magánzó | 50 | 13,7 | 8 | 1,9 |
| katona | 5 | 1,3 | 9 | 1,4 |
| szolga, napszámos | 21 | 5,7 | 6 | 1,4 |
| egyéb (koldus) | 29 (8) | 7,9 | 11 (-) | 2,6 |
Kereskedők: kis- közép- és nagykereskedők, házalók, szatócsok és alkuszok. A fiatalabb generáció nagyobb számban vett részt a nagykereskedelemben, idővel csökkent a házalókereskedők száma, ahogy fokozatosan nőtt a gazdasági lehetőség a számukra.
Az ipar területén is fokozatos szerkezeti változás következett be; a fiatalabbak között kétszeres volt az iparosok száma, aminek oka a céhes korlátozások megszűnése, illetve 1858-tól az a törvény adta lehetőség volt, hogy a zsidók bármilyen ipari foglalkozást űzhettek. A legtöbb iparos szabó és cipész, de bőven található az anyakönyvekben bádogos, mészáros, pék, szeszfőző, szobafestő és tímár. Van néhány aranyműves, kárpitos, nyomdász, sapka- és szappankészítő, varrónő és esernyőkészitő. Összesen 24 féle iparág. Többségük önálló iparos mester volt legfeljebb 1-2 segéddel. Az önállóság egyik fontos jellemzője volt a zsidóságnak mind az ipar, mind a kereskedelem vonatkozásában, ezt igazolja az alkalmazottak alacsony száma is. Egerre amúgy is jellemzőbb a kisipar fölénye a gyáripar felett, még ha a XIX. században az előző jelentős visszaesésének is lehetünk tanúi.
Nem nőtt jelentősen a polgári és egyházi közszolgálatban és az értelmiségi pályákon dolgozók száma, de ha a foglalkozásukat nézzük, akkor már jelentősebb eltérések találhatók. A fiatalabb generáció tagjai között volt már állami közalkalmazott. (királyi végrehajtó, adóhivatali tiszt, postatiszt stb.), míg az idősebb generációnál ezt a kategóriát legnagyobb mértékben az egyházi közszolgálatot végzők tették ki (jegyzők, elöljárók). Folyamatosan nőtt a számuk a számuk a magántisztviselőknek, az orvosoknak és az ügyvédeknek. Feltűnően alacsony a gazdálkodók aránya, ami azért is meglepő, mert több zsidó földbirtokosról van tudomásunk (Kánitz, Csillag, Preszler, Czeizler család), bár az 1886-ban kitört filoxéravész nyilvánvalóan sokakat eltávolított a mezőgazdaságtól. Egerre a kisebb szőlőbirtokok voltak a jellemzőek, a gazdag emberek nagyobb birtokokat inkább a megyében, illetve a szomszéd megyékben vásároltak. Viszonylag sok a magánzó, aki a már felhalmozott vagyonból, házbérletből, életjáradékból stb. élt. Jobbára az idősebb embereket illeték ezzel a névvel, ezért lehet magas az ezzel foglalkozók aránya a halotti anyakönyvekben.
A foglalkozási szerkezet, amely ezekből az adatokból kibontakozik, egyrészt megfelel az országos adatoknak, másrészt bizonyítja a városban a zsidók által a modernizációban betöltött szerepet is.
Felhasznált irodalom:
Kardos Lajos szakdolgozata. 1993. p. 12-18.