Widder Alfréd 1910. május 6-án Egerben született Widder Árpád (1875-1934) magánhivatalnok és Schwarcz Szidónia (1874. márc. 28. – Auschwitz, 1944. jún. 12.) gyermekeként a Gólya utca 4. alatt. Édesanyjának az első házasságából is született három gyermeke. A másodi házasságából Alfréden kívül Valéria (Eger, 1909. jan. 25 – Auschwitz, 1944. jún. 12.) és Lívia (1913. március 20. – 2004. febr. 20.) A középiskolát az Egri Magyar Királyi Állami Dobó István Reáliskolában végezte. Korán kiderült, hogy tehetséges focista, aki valamennyi poszton jól teljesített. Egy megsárgult Hírlap 1920-ból tudatja, hogy van a Dobóban egy rendkívül tehetséges focista, ki gólerős és a védelemben is nagyszerű. A sport iránti szeretet egész életét végig kísérte.

Widder Árpád és családja

A numerus clausus miatt nem mehetett egyetemre, ezért az ügyes kezű fiatalember kitanulta a fogtechnikus szakmát. Első feleségét, Czintner Ilonát (Besztercebánya, 1910. április 18. – Eger, 1998. okt.) 1937 november 11-én vette feleségül. A férj ekkor Servita utca 8-ban, az asszony a Gárdonyi Géza utca 31-ben lakott. Katolikusnak keresztelt felesége a nehéz időkben is kitartott férje mellett.

Családját a második világháború szétzilálta, ő pedig a munkaszolgálatból megszökve, viszontagságos körülmények után került haza Egerbe.

Munkáját hivatásnak tekintette, amelyben az 1926-ban kezdett el dolgozni fogtechnikusként.  1949-ben szerezte meg a fogász diplomát. A Népjóléti Minisztérium a tehetséges fogtechnikusokat 1949-ben továbbképzésre hívta, ahol tanulmányait kiváló eredménnyel végezte. Vizsgázott fogászként a megyei kórház alkalmazottja volt 1952-től 1955-ig. Ekkor megbízást kapott az iskolafogászati rendelés megszervezésére, így a városi iskolafogászat megalapítója is.

A gyerekek ellátását Egerben hosszú ideig egyedül végezte. Korszerű rendelőjét és felszerelését térítés nélkül az iskolafogászat rendelkezésére bocsátotta, amely szakmailag és emberileg neki való feladat volt. Szerette a gyerekeket, ők pedig rajongtak Ali bácsiért! Hajdani kis betegei arról számoltak be, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utca 4. szám alatti rendelőjében különleges légkör uralkodott, félelemnek nyoma sem volt. A „doktor bácsi” kifogyhatatlan volt az ötletekből: halk zene szólt a váróteremben, ahol képeskönyvek, kifestők, színes ceruzák, apróbb játékok várták a kicsiket. A félősebbek megnézhették társuk kezelését, sőt olyan is volt, aki első alkalommal csak „látszatkezelést” kapott.

Az iskolafogász a feladatát nyugdíjazásáig, 1977-ig látta el mindenki örömére. Ezt követően 1994-ig, 84 éves koráig magánpraxist folytatott.

Widder Alfréd és mesterlevele

Többször részesült megyei főorvosi dicséretben, megkapta az Egészségügy kiváló dolgozója elismerést, de legbüszkébb az 1985-ben kapott Markhot Emlékéremre volt. Ez utóbbiról a helyi napilap így tudósított: „…emlékéremmel tüntették ki azokat az egri orvosokat, akik a háború előtt és azt követően kiemelkedő szakmai-közéleti tevékenységet folytattak. Így dr. Bédy István főorvos, dr. Póka László egyetemi tanár, dr. Németh Ferenc nyugalmazott rendelőintézeti igazgató, dr. Varga Béla főorvos, dr. Kovács András körzeti orvos, valamint Widder Alfréd vizsgázott fogász részesült elismerésben.” Számára az igazi kitüntetést a gyermekek s egykori betegeinek szeretete jelentette.

Munkája során kiemelten kezelte a megelőzést és a felvilágosítást nemcsak a gyermekek, hanem a szülők számára is. Özvegye visszaemlékezése szerint: „Nemcsak a saját szakterületével foglalkozott gyógyítóként, hanem az embert egészében látva – gyakran előfordult, hogy más, a fogászati betegségen túlmutató jelek láttán egyéb szakorvoshoz irányította betegeit.

Kiváló emberi kapcsolatot ápolt fiatalabb kollégáival, a technikusokkal, asszisztenseivel. Az utóbbiak közül az egyik legkedvesebb Arzberger Jenőné Klárika volt, akivel a leghosszabb időt, három évtizedet dolgoztak együtt, és vele egyszerre kapta meg az egészségügyi minisztertől a Kiváló Munkáért kitüntetést 1985-brn.

Önzetlenül támogatott minden jó ügyet: a háború után gyakran előfordult, hogy magánrendelését térítés nélkül végezte, támogatta az egri műveseállomás létesítését, a fogorvos-történeti kiállítás megszervezését stb. Az Egri Dózsa Sportegyesület elnökségi tagjaként több mint egy évtizedig dolgozott a város sportjáért.

Udvarias, kedves, igazi úriember volt, akinek elegáns alakja gyakran feltűnt az egri utcákon. Szerette a szépet, a művészeteket. Szabadidejében sokat olvasott, zenét hallgatott, kiállításokra járt.

Widder Alfréd, az egriek szeretett Ali bácsija 2001. június 27-én, életének 92. évében hunyt el. A Bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra.

Hagyatékát özvegye, Nagy Edit gondozza, aki minden segítséget megad férje emlékének ápolásához.

Amikor Widder Alfrédra gondolok, egy Paracelsus-idézet jut eszembe: „Az orvoslás legfőbb alapja a szeretet.”

Nagy Edit: „Férjem 1910 májusában született és 91 éves korában aludt el végleg. Első házasságát Czintner Ilonával kötötte, aki katolikus volt és a nehéz időkben is kitartott férje mellett. Hosszú betegeskedés után hunyt el. Mivel férjem a Horthy-korszakban a numerus clausus miatt nem mehetett egyetemre, ezért kitanulta a fogtechnikus szakmát. Hivatásszeretete, kiváló szakmai tudása, mély empátiája még a munkaszolgálat alatt is megmutatkozott: a sok megpróbáltatás mellett is gyógyított, fogat húzott. (Ereklyeként őrzök fogászati felszereléséből számos darabot) A világháború után éppen ezeknek a zsidó származású fogtechnikusoknak találták ki azt a lehetőséget, hogy évenként letett vizsga után, engedélyt kaptak a „szájban” dolgozásra, gyakorlatilag úgy működhettek, mint fogorvosok. Férjem különösen érdeklődött a szájsebészet és a gyermekfogászat iránt. 1949-ben, kitűnő tanulmányi eredmény után sikeres államvizsgát tett. Ezt követően, mint vizsgázott fogász, 1952-től a megyei kórház alkalmazottjaként dolgozott. Férjem volt Eger városában az iskolafogászat megalapítója., 1955-ben a saját – korszerűen felszerelt – rendelőjét az iskolafogászat rendelkezésére bocsátotta, hosszú időn át egyedül végezte ezt a tevékenységet. A gyermekek imádták, érezték a „doktor bácsi” szeretetét és élvezték jórészt fájdalommentes kezelését. A prevenció híve volt: rengeteg felvilágosító előadást tartott a gyermekek és szüleik számára is – sokat tett az egészségügyi ismeretterjesztésért. Patronálta a fiatalabb kollégákat, nagyszerű ember volt főnökként is: asszisztenseivel, technikusaival (a szakmai szigorúság mellett) kiváló emberi kapcsolatot tartott. Szerette a szép verseket (Ő maga is írogatott), a festményeket, szívesen hallgatott zenét és sokat olvasott. Fiatal korában, mint nagyon tehetséges focistát emlegették a korabeli lapok. A sport szeretete későbben is megmutatkozott. Több mint egy évtizeden keresztül volt az Egri Dózsa Sport Klub vezetőségének tagja, jelentős munkát végzett Eger sportéletének fellendítéséért.

Widder Alfréd és emléktáblája Egerben

Gáláns adakozója volt az egri művese állomás létrehozásának és további számos, az egészségügyet szolgáló támogatásban is részt vett. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, melyek közül talán legbüszkébb az l985-ben adományozott Markhot Ferenc emlékéremre volt, amit már adjunktusként kapott meg dr. Gyetvai Gyula főigazgató főorvos javaslatára. A város jellegzetes, meghatározó személyisége volt, akinek mindig újabb és újabb erőt adott a gyermekek szeretete, ragaszkodása, a szülőktől és a felnőtt betegektől kapott tisztelet és megbecsülés. Ő nemcsak a saját szakterületével foglalkozott gyógyítóként, hanem az embert egészében látta – gyakran előfordult, hogy más szakorvoshoz is elirányította betegeit. Nyugdíjazása után még 84 éves koráig folytatta magánrendelését közmegelégedésre.”

Gausz József a Távközlési Kutató Intézet tudományos főosztályvezetője, fizikus: „A feleségem volt Widder Lívia (azt szerette, ha Lilinek szólították). A Widder család is régi egri család volt. Feleségem édesanyja Widderné Schwarcz Szidónia, a családi hagyomány szerint a Verpelét és Eger közötti úton született 1877. novemberében. (Auschwitzig 67 évet élt.) Fiatal korában masamód lány volt, gyermekei szerint jó kedéllyel rendelkezett. Kedvenc nótája volt a „Csak egy kislány van a világon.” Nagy állatbarát és -védelmező volt. Összesen hat gyermeknek adott életet két házasságból. Első férje, Gefäll Emil fogtechnikus volt, három gyermekük született: Jenőt Buchenwaldban végezték ki, egy leánya még él Athénban; Hajnalka (kiskorú leánygyermekével Auschwitzban ölték meg); és Henrik, aki 1974-ben hunyt el Budapesten. Ezt a házasságot felbontották, majd második férje lett Widder Árpád, aki a Felvidékről származott, Eperjesen járt gimnáziumba. Egerben banktisztviselő lett, később Kánitz Dezső bornagykereskedésében dolgozott, 1934-ben halt meg. Nyitottság, humanitás, szociális érzék jellemezte. Három gyermekük született: Valéria, aki Auschwitz-ot nem élte túl, a feleségem Lilike, akivel 54 évig éltünk házasságban 2004-ben bekövetkezett haláláig. Feleségem fantasztikusan jó memóriájú, vidám természetű, kellemes, jó szándékú, igen jó emberismerő és hűséggel gondoskodó párom volt. A harmadik gyermek: Alfréd. A testvérek gyermekkorukban is, és a tragikus időket túlélvén is: a rajongásig szerették egymást.

Miskolczy László: A gyerekek „Ali bácsija”. Widder Alfréd fogtechnikusként kezdte munkásságát, de szakmai tudása és szorgalma elismeréséül adjunktusi kinevezést kapott. A Líceum mögötti Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelője szinte egész nap az óvodás- és iskoláskorú gyerekek zsivajától volt hangos. A gyermekek iránti szeretet és a lelkiismeretes szakmai munka nemcsak a városban, hanem annak környékén is szóbeszéd tárgya volt, elsősorban a szegényebb réteghez tartozó szülők és gyerekek körében. Egyike volt azoknak a fogászoknak, akihez a betegek nem félelemmel, hanem örömmel mentek. Mint egy jó pszichológus tudta, hogy milyen trükkökkel lehet kellemesebbé tenni a gyermekek fogkezelését. Munkásságával, személyiségével kapcsolatban számos anekdota él még ma is, amelyek az őt valaha felkereső betegek megnyilvánulásai.”

Felhasznál irodalom:

Egri Magazin, http://www.egri-magazin.hu/widder-alfred-1910-2001/

N. Zs.: Búcsúzik a fogász. In.: Népújság, 1977. 28. 31. febr. 6. p. 16.

dr. Gy. Gy.: In memoriam Widder Alfréd (1910.2001). In.: Heves Megyei Hírlap, 2001. 12. 159. júl. 10. p. 4.