Dr. Csillag (Stern) Mór jellegzetes és érdekes tagja volt az egri századfordulónak. 1859-ben született a Tiszafüredhez tartozó Kócs pusztán, édesapja Csillag (Stern) Károly gazdag földbérlő bérelt tanyáján. Ott szerette meg a gazdálkodás mellett a természet szeretetét is. Elemi iskoláit magánúton végezte el, Egerbe a második gimnáziumtól járt a ciszterci rend főgimnáziumába. Szabadságra, változatosságra áhítozó lelke összeütközésbe hozta olykor-olykor tanáraival, az érettségit a miskolci református gimnáziumban tette le 1878-ban. Ezután a Budapesti Tudományegyetemen történelem-magyar szakos bölcsészdoktori oklevelet kapott. Doktori disszertációját Balassi Bálintról írta. A budapesti Mintagimnáziumban tanított rövid ideig, egy rossz kritika után visszavonult és előbb pélyi, majd egri birtokán gazdálkodott. Emellett irodalommal és politikával foglalkozott. 1884. február 19-én vette feleségül Kellner Rózát.

Elégikus hangulatú versei az országos és a megyei sajtóban egyaránt megjelentek. Írt a Petőfi-Társaság Lapjába, a Magyarország politikai napilapba, és a Nagyvilágba, a Képes Családi Lapok szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilapba, a Hölgyek Lapjába és számos vidéki lapba. Önálló művei: A legszebb asszony könyve. Költemények. Bp. 1882. Balassa Bálint virágénekeiről. 1890. Zeneszerzéssel is foglalkozott. Fennmaradó kottáit: a „Servus Bruder!” polkát hegedűre a Rózsavölgyi Kiadó, a „Koronázási népünnepély csárdás” művét a Kugler Nyomda adta ki az 1890-es években.

Az Eger című megyei lapban 1890-ben megjelent „Menyegzőre” című versében így ír csalódásáról, életfilozófiájáról:

„Kiküzdött pályám bús hajótörését
Eltűrtem én panasztalan;
Az elzüllött vágy, a megölt reménység
Nem fakaszték egy jajszavam.

A Tisza partján, itt, ahol születtem,
Csöndben foly már le az életem;
Ez áldott földet mindig úgy szerettem!
Hát most is azt szántom, vetem.”

Őszi tájék

„Tisza partján őszi szélben
A fűzek zokognak,
Elsiratják tovatűntét
Ragyogó napoknak,

Csöndes eső hulldogál a
Fűzek levelére –
Ez a hervadt szép természet
Őszi könnyezése.
Magam járok útjain a sárguló avarnak,
Parti fűzek rám borulva,
Zúgva eltakarnak,
S lelkem e kép úgy betölti
Néma fájdalomnak
Mintha én is búcsút vennék
Hervadt őszi lombbal.”

Jellemző közéleti szerepére a következő momentum, a Hevesvármegyei Hírlap 1901. 115.  számában megjelent tudósítás az országgyűlési választási kampányról. dr. Babocsay Sándor (Eger, 1846. február 5. – Eger, 1930. szeptember 7.) jogász, újságíró, szerkesztő, politikus, 1906-1910 között a Függetlenségi és 48-as Párt országgyűlési képviselője volt. Kampányán a pártelnök és dr. Csillag Mór társaságában jelent meg, aki beszédében hangoztatta: „Kossuth emlékét, a függetlenség vágyát magyarság! Polgártársak Magyarok! Emeljétek magasra és vigyétek diadalra a Kossuth lobogót!” A beszédet szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták a jelenlévők.

Tarnaszentmiklóson volt földbirtokos, földhaszonbérlő. Szőlőbirtokáról hazatérve álmában érte a szívroham.  1903. október 27-én váratlanul elhunyt. Eger város következő képviselőtestületi ülésén Jankovics Dezső polgármester meleg szavakkal emlékezett meg róla, a képviselőtestület tagjáról. Indítványára a közgyűlés kimondta, hogy dr. Csillag Mór emlékét jegyzőkönyvében megörökíti s özvegyéhez, Kellner Rózsához részvét táviratot, intéz.

„Férfikora delén, élete teljében ragadta el közülünk a halál, hirtelen, váratlanul űzte, hajtotta energiája, fáradhatatlan tevékenysége. Megrendült dobogni az a szív, melynek minden csepp vére hazájáért lángolt, mely végtelen jóságában az egész szenvedő emberiséget magához ölelte volna. Megszűnt dobogni az a szív, melynek minden csepp vére hazájáért lángolt, mely végtelen jóságában az egész szenvedő emberiséget magához ölelte volna. Megszűnt működni az agy, melynek gondolata a közügyé, a humanizmusé volt… elszállt a testből a lélek. Az a lélek, mely magasröptű eszméi szárnyán annyiszor emelkedett az ideák világába.

Mélységes megdöbbenésünk nem magában álló. Osztozik abban társadalmi életünk kicsije-nagyja. Siratják pusztulását a különféle jótékony egyesületek. Súlyosan érzik a csapást az egyes polgári és társadalmi egyesületek, amelyeknek tagja volt. Megrendítő a haláleset híre a Kossuth-pártnak, mely régi harczosát, tántoríthatatlan hívét, oszlopos tagját vesztette el benne.”

„A költői véna nyoma már ifjú korában mutatkoztak nála. Mint kis gimnazista olyan ügyes verseket faragott sokszor, hogy tanulótársai nem győzték eléggé magasztalni. Első jelentős irodalmi sikere a Petőfi Társaság kiadásában megjelenő „Koszorú” kisebb költeményét közölte. Ez időtől kezdve sűrűn versel a fővárosi és a helyi lapokban. Tanárai felismerték tehetségét, buzdították, köztük Gyulay Pál is, kit az egyetemen hallgatott. Verseskötete 1881-ben „A legszebb asszony könyve”, mely regényes szerelmének történetét mesélte el. Azonban a kötetet ért kritika elvette a kedvét a továbbiaktól. Hírlapírói munkásságot is folytatott, politikai czikkek, polémiái a Seermann féle zászlógyalázás ellen a magyarországi és az ausztriai sajtóban jelentek meg.  Munkatársa volt az összes egri lapnak. 

Mint politikust is a szilárd karakter jellemezte, kisdiák korától imádattal csüngött Kossuth alakján. Később, mint férfiú, mikor már elveit is értette, még fokozottabb mértékben hódolt a Kossuth-kultusznak, ezért ragaszkodott annyira a párthoz, ezért tudott ő  mindig olyan gyújtó hatással szónokolni, egész lényét betöltötte a hazaszeretet, a nagy hazafiak iránt táplált lángoló lelkesedés. Számos jótékonysági egyletnek volt a tagja, vezetője, hazafias ünnepek rendezésében, megyei, városi ügyekben önzetlenül vett részt. A privát érintkezésben mindenkit lebilincselt modorával, becsületességéért az igazság megtestesítőjeként tisztelték.”

Dr. Csillag Mór sírköve az egri temetőben

Egerben halt meg, 1903. október 28-án a Dobó u. 8. alatt. Utolsó útjára még aznap az Újvilág utcai (ma Hibay Károly utca) imaház udvarából indult. Elkísérte édesanyja Simon Betti, fia dr. Csillag Adolf, apósa Kellner Bernát, Heves vármegye bizottsága, Eger képviselőtestülete, a hitközség elöljárósága és az iskolaszék tagjai. A gyászbeszédet dr. Ádler Vilmos hatvani rabbi mondta. Résztvevők százai vonultak koporsója után.

Felhasznált irodalom:

Csillag Mór.: In.: Magyar zsidó lexikon. 1929. p. 181-182.

FamilySearch adatbázis: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6N71-1RBF

Heves vármegye / szerk. Borovszky Samu. Bp.: Országos Monografia Társaság [1909] p. 421.

Hevesmegyei írók és írónők arczképes almanachja. / szerk. és kiad. Utas Zsigmond. Gyöngyös: Utas Zs., 1901. p. 22-23.

Hevesvármegyei Hírlap. 1903. 10. 28. p.

Magyar Színházművészeti Lexikon. [főszerk. Székely György]. Bp.: Akad. K., 1994. p. 20.