A BANKOK
Heves megyében a kiegyezés után meginduló gazdasági fejlődés első szakasza kevésbé éreztette hatását. A második időszakban, az 1880-90-es években indult meg igazán a gazdaság modernizációja. Ekkor és a XX. század első évtizedében alakult meg a hitelintézetek zöme, a nagyobb iparvállalatok, amelyek között igazán egyetlen nagyobb létesült, a hatvani cukorgyár, és a hozzá kapcsolódó ipari létesítmények. A megye agrárjellege ebben az időszaktól domborodott ki igazán, éppen, mert a helyi ipar nem igazán tudott kiépülni a megyében, illetve döntően a helyi mezőgazdasági termékek feldolgozására épült, elsősorban a cukor-, szesz-, fafeldolgozó, illetve malomipar.
A modernizálódó gazdaság kiépülésében itt, akárcsak országosan alapvető szerepük volt a hitelintézeteknek, amelyek az átalakuló mezőgazdaságot és a kifejlődő ipart látták el a szükséges tőkével. Vidéken rendszerint takarékpénztárak alakultak, általában részvénytársasági formában, főként a helyi lakosság megtakarításait összegyűjtve, és beáramoltatva a helyi gazdaságba. A helybeli zsidók vagyonuk, a kölcsönügyletekben szerzett több évszázados tapasztalatuk következtében a kezdetektől fogva a legfőbb mozgatói voltak ezen intézetek megalakításának, működtetésének.
A reformkorban a megyében mindössze egy hitelintézet alakult, majd a kiegyezés után 1867-1873 között 6, 1876-ban 1, 1888-ban 2, az 1890-es évtizedben újabb 6. Mindez jelezte a korban alaposan megnövekedett tőkeigényt. „A szabadabb, konszolidálódó politikai légkör, a konjunkturális tényezők, kedvező termések felszabadították az addig visszatartott tőkéket, másrészt a lakosság növekvő pénzkészletei is az alapításokat ösztönözték.” Ebben az időszakban alapítják meg az első községi hitelszövetkezeteket és takarékpénztárakat, majd a postatakarékpénztárakat. 1902-ben 13, 1909-ben a már 19 pénzintézet működött, Egerben és Gyöngyösön 5, Hatvanban 4, Hevesen és Tiszafüreden 2-2, Pásztón pedig 1. 1912-ben már 28 a hitelintézetek száma.
A megye első pénzintézete a helyi liberális nemesi elit kezdeményezésére a reformkor idején Egerben jött létre. 1846-ban alakult meg a Heves megyei takarékpénztár 40.000 Ft alaptőkével, 400 darab százforintos ezüst részvény kibocsátásával.1890-ben a vezetőségében ugyan nem, de részvényesei között 11 zsidót találunk, közöttük dr. Kánitz Géza ügyvédet, dr. Schönberger Soma orvost, Gombosi Mór vállalkozót. 1909-ben egy részvény értéke 2.400 korona volt. 1910-ben a bank vagyona 9.910.443 korona, egyik igazgatósági tagja dr. Alföldi Dávid ügyvéd. 1912-ben a megye pénzintézetei közül messze legmagasabb osztalékot, 120 koronát fizetett részvényenként.
1873-ban az Oroszlán fogadóban tartotta alakuló ülését az Egri Kereskedelmi és Ipar Hitelintézet, amelyet elsősorban a megyeszékhely zsidó és német származású polgárai hoztak létre, közöttük Stern Alajos, Schwarcz Adolf, Kohn Soma, Weisz Sámuel, Polatsik Hermann, Greiner Arnold, Schwarcz Dávid. „Olyan kereskedők, vállalkozók, … akik a 80-90-es évtizedben már a tőke igazi monopolistái lesznek a megyében.” 1890-ben a bank elnöke dr. Schwarcz Dávid volt. A bank nem bírta a versenyt a korábban alakult pénzintézettel, 1901-ben tönkrement.
Az 1873-as válság hatására meginduló csődhullám a megyében is éreztette a hatását, hogy az alapítások száma lecsökkent, a meglévő 7 pénzintézetnél a betétek és a forgalom radikális visszaesése volt érzékelhető. Ebben az időszakban csak az Egri Takarékpénztár Rt. alakult 1876-ban, 1910-ben 2.789.898 korona vagyonnal rendelkezett. Az igazgatósági tagok között szerepelt dr. Brünauer Bálint, a főkönyvelő dr. Hevesi Sándor volt. 1917-től már dr. Hevesi volt a bank igazgatója. 1874-ben született Egerben, itt végezte el a középiskolát, majd Budapesten a kereskedelmi és a jogi akadémiát. 1900-tól dolgozott a bankban, 1931-ben igazgatósági tagja az Egri Városi Fürdő Rt.-nek, és az az Első Magyar Lakatos- és Lemezárugyár Részvénytársaságnak.
A zsidóságnak Egerben a legnagyobb szerepe az 1894-ben megalakult meg a Heves megyei Agrár-takarékpénztár Részvénytársaságban volt. Ez 1906-ban Hevesmegyei agrár-takarékpénztár Rt.-re változott.
A Hevesmegyei Agrártakarékpénztár Rt. épülete
A pénzintézet alaptőkéje 1910-ben 600.000 korona, vagyona 7.796.533 korona volt. A bank elnöke Kállay Zoltán főispán, de a vezérigazgató és az alapító Kánitz Dezső volt, az egri zsidóság százéves történetének kiemelkedő alakja. A jogtanácsosi tisztet dr. Kánitz Gyula ügyvéd, Kánitz Dezső testvére töltötte be, az igazgatóság tagja volt dr. Bauer Soma, dr. Setét (Schwarz) Sándor, a felügyelő bizottság elnöke dr. Ernszt Ede volt, mindannyian ügyvédek.
A Hevesmegyei Hitelbank Rt. szintén Egerben alakult 1904-ben, alaptőkéje 200.000, vagyona 1910-ben 1.898.530 korona. A bank vezérigazgatója Kánitz Géza, Kánitz Dezső másik testvére, a tíz igazgatósági tagból hatan voltak zsidók, közöttük dr. Setét Sándor, dr. Ernszt Ede és Kánitz Gyula. A felügyelő bizottság 4 tagja közül kettő, a jogtanácsos, a főkönyvelő és az összes tisztviselő is zsidó volt.
Fleischmann Vilmos (Domoszló, 1879 – Auschwitz, 1944) 1909-ben
A Hevesmegyei Népbank Rt. 1906-ban alakult Egerben, alaptőkéje 150.000, vagyona 774.000 korona volt 1910-ben. Az ügyvezető igazgató Fleischmann Vilmos, a 7 igazgatósági tag közül 5, a 4 tagú felügyelő bizottságból 3 volt zsidó, rajtuk kívül a jogtanácsos és a főkönyvelő is.
Felhasznált irodalom:
Békássy Jenő: Heves vármegye újjáépítése Trianon után. Bp.: Hungária, 1931. p. 109.
Fleischmann Vilmos https://www.centropa.org/hu/search?keyword=Fleischmann+Vilmos
A Heves megyei Takarékpénztár 1890-ben. p. 1-2.
Heves vármegye. / szerk. Borovszky Samu. Bp.: Országos Monografia Társaság [1909]. p. 109.
Kemény György: Heves vármegye közgazdasági leírása. Bp.: Pesti Könyvny.,1909. p. 37.
Kriston Pál az alapítók, illetve a választmányi tagok között sorolja fel Simonidés Ignácot, Tschögl Józsefet és Lieb Károlyt is, akik szerinte zsidó vallásúak voltak, adataim szerint viszont nem. Az első görög, a másik kettő német származású lehetett. (Kriston Pál: Heves megye iparosítása a dualizmus korában. Eger: Dobó István Vármúzeum, 1992. p. 16.)
Kriston Pál: Heves megye iparosítása a dualizmus korában. Eger.: Dobó István Vármúzeum. 1992. p. 19., 22-23. Eger. 1873. 14. sz. alapján olyan német nevű polgárokat is zsidónak gondol, akik a kutatásaim alapján nem voltak azok, pl. Grőber Ferenc.
Mihók-féle magyar compass 1910/1911. Bp.: Stephaneum, 1910. p. 475-476, 478-480.
A MEZŐGAZDASÁG
A mezőgazdaság: 1895-ben a megyében művelt összterület 607621 k. hold volt, ebből 14,76 %-a volt zsidó gazdálkodók tulajdonában vagy használatában. A zsidó földbirtokosok és bérlők a kereskedelemből szerzett vagyonukat fektették be a földbirtokokba, biztosítva ezáltal az elmaradott mezőgazdaságba a tőke beáramlását, a modernizációt. Az 1880-as évek második felében a filoxéra következtében kipusztult szőlőterületek újra telepítésében nagy szerepe volt az akkor már megfelelő vagyonnal rendelkező zsidó kereskedőknek főként Gyöngyösön, Egerben és a környékükön, a legfőbb szőlőtermelő vidékeken. Az újfajta módszer jóval munka- és tőkeigényesebb volt; nagy mintagazdaságaikkal a szegényebbek számára munkalehetőséget, a kisebb szőlőbirtokosoknak mintát nyújtottak az újrakezdéshez. 1909-ben a megye legnagyobb bortermelői között említették Hatvany-Deutsch Sándor mellett Kánitz Dezsőt és Kánitz Gyulát.
A saját kezelésben lévő földeken kívül nagy szerepe volt a megye mezőgazdaságában a nagyrészt zsidó vezetés alatt álló hitelintézeteknek és rajtuk kívül a jómódú zsidó kereskedőknek is. A kisebb földterülettel rendelkező földműveseknek az utóbbiak adtak lehetőséget, hitelt ahhoz, hogy mezőgazdasági beruházást tudjanak végrehajtani, megelőlegezve termékeik árát, illetve lekötve előre a termékeiket. Ez a tény mindkettőjük számára megfelelő biztosítékot adott a megfelelő termelésre, és biztosította a termék megvásárlását is. A lábon álló gabonára, a le nem nyírt gyapjúra is adtak kölcsönt, előre megegyezve a feltételekben. Ez ugyan uzsora volt, de a földművelők kényszerhelyzetben voltak, ezért ez is segítséget jelentett a számukra.
A mezőgazdasági termelés alapfeltétele volt, hogy az egyes helységekben élő, elsősorban zsidó terménykereskedők megfelelő raktárakkal, felszereléssel rendelkeztek a gabona szakszerű kezeléséhez, tárolásához. Jó kapcsolatokkal rendelkeztek, sokkal kedvezőbb áron, jóval hamarabb, biztosabban vásárolták meg a környező területek mezőgazdasági termékeit, ezáltal sokban elősegítették az elsősorban mezőgazdaságból élő megye zökkenőmentes árutermelését, az árufelesleg értékesítését. A borkereskedelemben is alapvető szerepet játszottak a XIX. századtól a második világháborúig. Az I. világháború után lezáruló északi határok nagyban megnehezítették a megye nagy borvidékeinek termék exportját, a lengyelországi ‘galíciai’ zsidók közvetítették a két világháború között Lengyelország felé a bor kivitelét.
A KERESKEDELEM
Heves megye kereskedelmében is alapvető fontosságú volt a zsidók munkássága. A nagyobb települések jelentős és gazdag ‘görög’ kolóniái fokozatosan elvesztették vezető gazdasági pozíciójukat, amit a legmozgékonyabb és legdinamikusabb zsidó kereskedő családok vettek át. A megye mezőgazdaságának fellendülésében nagy segítséget nyújtottak azok a zsidó kereskedők, akik a mezőgazdaságban megtermelt gabonát, állati termékeket, bort, gyapjút közvetítették az ország, illetve a Monarchia más területei felé.
A kereskedelem jól kiépített hálózatot jelentett az egyszerű vándorkereskedőkön (questores circumforenei), illetve házalók (handler) széles körén keresztül a boltos kereskedőkön (mercator) át nemegyszer a bécsi nagykereskedőkig vezetett. Ez az út nem volt könnyű, a vallási antiszemitizmus elleni harcon kívül a gazdasági konkurencia ellen is komoly küzdelmet kellett vívniuk, főleg a népesebb településeken. Eger és Gyöngyös nem kis létszámú német, illetve görög kereskedő és céhes iparos polgársága minden eszközt megragadott arra, hogy a zsidók betelepülését, munkáját akadályozzák. Az ország gazdasági, politikai helyzete, a reformkor, a szabadságharc, majd és legfőképpen a kiegyezés utáni liberális kormányzat támogatása, a meghozott törvények, (1840, 1867, 1895.) és legfőképpen a gazdasági folyamatok tették lehetővé érvényesülésüket.
Az egri betelepedés viszonylag későn kezdődött, de már egy emberöltő múltán, 1863-ban olyan nagy volt a helyi, illetve az egri vásárokra járó zsidó kereskedők és iparosok súlya, hogy a szeptember 29.-re tervezett Szent Márton napi vásárt, az őszi ünnepek miatt október 1-re tette át a Helytartótanács.
A MNL Hevesvármegyei Levéltárában megtalálhatóak az Egri Megyei Bíróság, mint cégbíróság iratai 1875-1952. A cégtulajdonosok neveit tartalmazó jegyzék mintegy 1650 nevet tartalmaz. A nevek alapján természetesen nem könnyű azonosítani a zsidó tulajdonú, illetve alapítású cégeket, de a német nevek nagy része jellegzetesen csak a zsidók által használt név volt. Ez alapján 274 cégről valószínűsíthető, hogy ide tartozik. A 274 cégből 235 kereskedelmi, többnyire egyetlen név alatt futó kiskereskedelmi vállalkozás, bolt. A borkereskedők elsősorban természetesen a nagy borvidékek központjaiban működtek, Gyöngyösön kívül Visontán, Verpeléten és Egerben. Egerben ekkor 64 zsidó tulajdonú céget jegyeztek be, amiből néhány cég egészen 1948-ig üzemelt. A tulajdonos túlélte a holokausztot, de az államosítást már nem.
Néhány egri cég, amely ebben a korszakban kezdte tevékenységét: Fehér Ignác bútorkereskedése (1889-1944), ifj. Schvarz József rőföskereskedése (1894-1934), Grósz Soma rövidáru kereskedése (1897-1944), Reiner Adolf épület- és tűzifa-, kovács- és kőszén kereskedése (1900-1938), Rosenberg Ármin posztó-, gyapjú-, szövet- és kézműárúkereskedése (1904-1937), Webermann Bernát fűszer- és terménykereskedése (1904-1932), Kardos Sándor textil, úri- és női divatáru kereskedése 1(904-1944), Grósz Salamon Sándor rövid- és nürnbergiáru kereskedése (1908-1943), Engländer Adolf könyv-, papír-, rajz- és írószerek kereskedése (1911- 1931), Schneeweisz Miklós kalapkereskedése (1914-1932), Klein Zoltán üveg- és porcelán kereskedése (1921-1940), Ungerleider Soma szeszkereskedése (1890-1948) között állt fenn.
Kardos Sándor úri és női divatárukereskedő divatháza (balra), Soieler Ferenc és Fia (jobbra)
Ebben az időszakban alakult ki, hogy az egri zsidóság a központba, a Fő utca (Széchenyi utca), a Kossuth-tér, illetve a központ kis utcáiba települt be és itt nyitotta meg kereskedéseit. Türk Frigyes (1852-1911) főgimnáziumi tanár kis kötetében (Egri útmutató: az 1907-iki Országos Dalünnep alkalmára) 1907-ben a következő városközpontban működő kereskedés reklámja jelent meg: Kunovits Jenő női- és férfi divatáruháza, Piacz tér; Miliczer Gyula bank- és váltóháza, Piacz utca, Polatsik Mór áruháza; úri- és divatcikkek, Spieler Ferenc és fia, 1868-tól működő üzlete a Kossuth téren, amely menyasszonyi kelengyéket, női divatkelméket árult.
A Braun, a Greiner és a Kaan kereskedések hirdetései 1872-ben, az Eger című újságban
A visszaemlékezők a két világháború közti időkre emlékezhetnek, ezért részletesen abban a részben foglalkozunk ezzel a témával.
Felhasznált irodalom:
Eger, 1863. 12 sz. p. 4.
Kemény György: Heves vármegye közgazdasági leírása. Bp.: Pesti Könyvny., 1909.1909. p. 25.
Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltára. HML. VII-4. Cégbírósági jegyzék.