Türk Frigyes János egri főgimnáziumi tanárt, újságírót idézzük 1907-es írását idézzük a jelenkor magyar nyelvű átiratában:
Sétáljunk végig a városon, ahol 27.675 magyar lakos él, közülük 23.905 római katolikus, 81 görögkatolikus, 760 református, 180 evangélikus, 45 görög keleti, 5 unitárius, 4 baptista és 2695 zsidó.
A líceumtól (ma Eszterházy Károly Egyetem) kiindulva É-ra a Széchenyi István utca nyílik. Egernek ez a főutcája, ahol lüktet az élet, mint középpontban a legélénkebb forgalom. A székesegyház mellett az érseki palota (ma Egri Érseki Palota Turisztikai és Látogatóközpont)
ötlik szemünkbe, gyönyörű előkertjével. Szemben a főkáptalan alapítványi bérháza, díszes üzletekkel; a Hevesmegyei, az Egri, az Agrár-Takarékpénztár és az Egri Nyomda Részvénytársaság egykori épületei. Az érseki palota mellett nyíló csöndes utcában van elvonulva az Érseki Szent József Kollégium (régen az Érseki Vallásos Fiúnevelő) és az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet (régen Papnevelő). Tovább a Főposta (régen a posta- és távíróhivatal), a Kaszinó (ma a dr. Sándor Imre utcában a régi Törzskaszinó) és az Egri Klub. A Kaszinóval szemben a Jezsuita, majd ciszterci templom (Szent Bernát plébániatemplom) rendháza és a Dobó István Gimnázium (volt jezsuita gimnázium főgimnáziuma) a hengermalom díszes épülete és az áll. polgári és kereskedelmi leányiskola mellett elhaladva, templom emelkedik. A humanizmus nagy telepe veszi körül: a Paulai Szent Vincze-nővérek vezetése alatt álló városi nőkórház, nőelmebetegek és szegények háza, meg a Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet Árvaháza. Kedves oázisként bukkan elénk tovább a tűzoltó- és mentőegyesület csinos őrtanyája, a Kánitz-féle pompás úrilak. Majd komor falazathoz érünk, melyen belül a görög keleti paplak ódon épülete és gyönyörű temploma emelkedik.
A városháza épülete, bal oldalt Braun Adolf boltja
Forduljunk vissza az aszfalttal és keramittal burkolt pompás úton és térjünk be az érseki palotával szemben nyíló Kossuth-utczán a Kossuth-térre, a város piaczára. A piacz dísze a városháza. Mellette emelkedik a minoriták sugártornyos temploma és rengeteg rendháza, melyet most építenek újra.
E téren áll Dobó István érczszobra is, mely egyformán dicséri a művészt, Stróbl Alajost és az áldozatkész várost.
A Kossuth-tér keleti oldalán az Eger patakja folyik, mely – mint fentebb említettük – kétfelé hasítja a várost. A patakon túl egyre szűkülőbb, kanyargóbb utczák következnek. Jórészben még a török építkezési rendszertelenségnek kiheverhetetlen nyomai. Mint kerített várváros, a mai belsőváros területén szorongott, csak a törökök kitakarodása, illetőleg a külső falak leomlása után bontakozhatott ki a város. Ennek következtében az utóbb alakult külsővárosokban (Felnémeti, Czifra, Maklári, Hatvani) nyithattak szélesebb, szabályosabb utczákat.
A várból lejövet, a Káptalan-utczába jutunk. Az izraelita imaház, a „Borsod-, Gömör- és Hevesmegyei Községi és Körjegyzők Egri Tápintézete” és a Hevesmegyei Siketnémák Intézete mellett elhaladva, átlépünk a patak hídján és a szép vármegyeháza előtt állapodunk meg.
A vármegyeháza (melyet gróf Barkóczy Ferencz, püspök-főispán, 1765-ben építtetett) földszinti folyosóján két vaskapu ragadja meg figyelmünket, a vármegye és gróf Barkóczy Ferencz püspök czímerével. Az a lágyság és finomság, melylyel a kovácsoltvas ezen a kapun ki van dolgozva: remeklés és a XVIII. századi egri műiparnak mesterműve. Méltán mutatták be az ezredéves országos kiállításon, Heves vármegye csarnokában, a hol a szakkörökben is feltűnést keltett.
Az Angolkisasszonyok iskolája
Hosszú épületsor díszíti továbbá ezt az utczát: a főkáptalan tagjainak a házai. Itt van az Angolkisasszonyok nevelő- és tanintézete, a Szent ferenczrendiek ódon zárdája és temploma.
A szent ferenczrendieknek 800 éves múltjuk van; egri házuk első volt hazánkban. Templomuk a XVIII. században épült föl újra; „Rákóczi harangja” szól benne, melyet – mint a körirata is mutatja – a fejedelem Kassáról, 1705-ben, ajándékozott nekik. A főoltárkép („Immaculata”) Hess remeke.
A szentferenczrendiek temploma mellett nyílik a Pyrker-utcza, benne az ízléses főispáni lak. Ez az utcza vezet az árnyas Érsekkertbe és Eger istenadta nagy kincséhez: a melegforrású érseki gyógyfürdőhöz, uszodához és az Erzsébet-fürdőhöz.
A fürdőkön túl, a Lakatos és lemezárú részvénytársaság gyáránál, a külvárosba, a Maklári-útra érünk. Itt nyílik a népéletbe érdekes betekintésünk. A hófehérre meszelt kis házaknak a külseje is mutatja, hogy vallásosság és hazafias érzelem lakik bennök. A házak homlokzatán szentség, kereszt, tulipán, a nemzeti czímer van kivakolva, vagy a Szentháromság képe ékeskedik rajtuk, s ha a kép hiányzik is, a fülkéje ott van minden régibb ház homlokzatán. A padláslyukon a kasza van kidugva. Kiváló szerszáma az egri kapásnak. Hegyes határában kevés a szántóföld; nyáron át még a gazdaemberek is lejárnak az Alföldre részért aratni, míg a szőlőmunka engedi és onnét hozzák a kenyérnek valót. És hogy az asszonyait is lássuk, menjünk végig a Maklári-úttal párhuzamosan haladó Kertész-utczán. Illik rá a neve. Viruló konyhakertészet az egész utcza, bővizű kutaikból és a kertek alatt folyó patakból ellátott, csatornázott öntözéssel. És ez tisztán az asszonyok hagyományosan folytatott háziipara. A bor- és a csemegeszőlő mellett a zöldség Egernek legfőbb kiviteli czikke. Ősi módon is űzik, annak ellenére, hogy megnyílt már az eger–putnoki h. é. vasút. Fölkap az egri asszony egylovas, gyékényes szekerére és messze elfuvarozik a terményével a Felföldre. Mint mindegyik egri külvárosban, ez utcza végén is következnek még a lakóházak után a borházak, a homokkő-hegyoldalakba vágott rengeteg pinczékkel.”
Az egri fő utca, ma Széchenyi utca
1893 augusztus 2-án a Hevesvármegyei Hírlap vezércikkírója, aki a város fejlődését lassúnak érezte, mégis konstatálta: „Régente a fő utczán alig volt egy-két bolt, ma már oly fényes üzletek sora közt feszítünk az aszfalton, hogy akár fővárosunknak is becsületére válna.”
Felhasznált irodalom:
Türk Frigyes: Egri útmutató az 1907-iki Országos Dalünnep alkalmára. Eger: Érseky Lyceum, 1907.
A KIS- ÉS A NAGYIPAR
A céhes ipar nem engedte be keretei közé a zsidó vallású iparűzőket. Ők csak kontárokként dolgozhattak, elsősorban a nagyobb zsidó közösséggel rendelkező településeken. Ezeknek a zsidó és nem zsidó iparosok közötti viták hátterében voltaképpen a feudális eredetű céhrendszer haldoklása állt. A fölhalmozott nagy mennyiségű alapanyag pedig következtetni enged arra, hogy a viták súlypontja a kiváltságos céhes iparos és a kontár közötti harcról áthelyeződött a hagyományos céhes ipar és a modernebb kézműipari termelés közé.
A 19. századi összeírások és az anyakönyvek alapján láthattuk, hogy a zsidó iparosok nagyobb számban Egerben szabók és cipészek voltak. Az adózásuk alapján mindannyian meglehetősen szegények voltak.
A terménykereskedelemben felhalmozott tőke a kiegyezés után beáramlott az ipari vállalkozásokba. A magyar ipar kifejlesztésében alapvető szerepe volt a zsidó vállalkozók pénzének, munkakedvének, rugalmasságának. Heves megye ipara a megye agrárjellegéből adódóan elsősorban mezőgazdasági feldolgozóipar. Gyöngyös és Eger, a két korábbi nagy gazdasági és közlekedés-földrajzi központ a vasútépítések folytán elvesztette csomópont jellegét, gyáripara kezdetleges, elmaradott volt. Az addig kisebb méretű Hatvan kiváló fekvése és vasúti csomópont volta miatt – nagyrészt a Deutsch családnak köszönhetően – a megye legfejlettebb ipari településévé vált.
A hatvani cukorgyár után a megyében a gabonafeldolgozó-ipar volt a legnagyobb jelentőségű. A gőzmalmok nagy részét zsidó vállalkozók alapították, az elsőt Schwarcz István Egerben. Több adat van a malom alapítására, 1841, illetve más források 1850-re, illetve 1859-re teszik az alapítást. „Jó minőségű, zömében Tisza-vidéki nyersanyagot dolgozott fel kiváló minőségű őrleménnyé. Indulásakor 6 kőre állították be az üzemet. Munkásainak létszáma 50 fő volt. Gyors felvirágzását bizonyítja az az 1864-es hírlapi közlés, mely szerint az „Egri gőzmalom még a dekonjunkturális években is terjedelmét több mint kétszeresére (6 járatúról 13 járatúra) bővítette”[xvi] Őrölt ötféle lisztet, asztali darát, korpát. A liszt minősége kiváló volt, mellyel ellátta nemcsak a környéket, de a hetvenes években már jelentős külföldi megrendeléseket is kapott… 1867-ben a korábbinál még nagyobb teljesítményű gőzkazánt állítanak üzembe, melyről a korabeli sajtó, mint városi szenzációról számol be, mert az „olyan hatalmas volt, hogy nem fért be a kapun”.[xvii]
Cukoripar. Az Egerben működő keményítőgyárról a megyei ipartörténetek ellentmondásosan számolnak be. Breuer Henrik alapította az egri cukor- gőzkeményítő gyárat. Breuer 1879-ben csődbe jutott, a Heves megyei Takarékpénztár vette meg a gyárat 28.000 forintért.
Ecetgyártás. Eger és Gyöngyös vidékének fejlett gyümölcskultúrája megalapozta a szeszgyártás széles körű elterjedését. 1890-ban a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara, mint nagyipari szeszfőzdét említi Preszler Ferenc szeszgyárát Egerben. Preszler Márton szesz- és pálinkakereskedő egri főtelepét 1890-ben jegyezték be. 1913-ban ecetgyártásra és annak nagybani árusírására is engedélyt kapott a Preszler Ferenc és Fiai Ecetgyár.
Építőipar. Gombosi Mór 1876-ban alapította bizomány- és szállítási üzletét, ahol fűszer-, üveg- porcelán kereskedő és szódagyárosként dolgozott. 1893-ban számolta fel üzletét, de továbbra is fenntartotta építészeti és vállalati műhelyét. Még abban az esztendőben az építendő hatvani állami elemi iskolára a legkedvezőbb ajánlatot, 63.000 Ft-tal tette megnyerte az iskola építését.
Faipar. 1862-ben alapította meg üzletét Braun Emánuel, aki 1876-ben nevét Barna Manóra magyarosította. Bútor és kárpitos termékei keresettek voltak. 1875-ben állította fel matrac- és bútorgyártó üzemét. Az 1877. évi egri iparmű-kiállításon a cég kitüntető érmet kapott. 1881-ben létesítette bútorgyárát.
Az első magyar lakatos és lemezárúgyár hirdetése
Fém- és lakatosipar. 1891-ben közölte a Hevesvármegyei Hírlap az egri Első Magyar Lakatos- és Lemezárugyár Rt. alakulási felhívását. Braun Ármin, Fogl Ágoston, Gebhárt Sándorné, Rózsa Alajos voltak az alapítók. A felhívást 38 írták alá, közöttük dr. Schwartz Dávid, az egri Kereskedelmi Bank igazgatója, dr. Alföldi Dávid ügyvéd, Barna Manó bútorgyáros, Polatsik Hermann kereskedő. Az Rt. alapító közgyűlését augusztus 19-én tartotta, ahol Kállay Zoltán alispánt választották meg elnöknek, az alelnök dr. Schwartz Dávid, az igazgatóság tagja volt dr. Alföldi Dávid, Braun József, Rózsa Alajos.[xviii] A vállalkozás alaptőkéje 250.000 Ft volt. 1893-ban az Eger c. újság a megye iparát ismertetve így írt: „Lakatosmunkákat gyártó iparvállalat egy van, a miskolci iparkamara területén, az egri Braun-Rózsa és Társai cégtől megszerzett Első Magyar Épület és Bútorvasalásgyár. E gyár már a múlt 1892.-ik évben jelentékenyen kibővült volt. A négy lóerejű Hoffmeister-féle gőzmotor kicseréltetett egy mai rendszerű 12 lóerejű gőzgéppel 1 esztergapad, gyalugép, 1 nagy központon kívüli sajtó, 1 nagy dörzsölő sajtó, 1 marógép, 1 kis csavarvágó gép, 2 köszörű gép, számtalan kisebb munkagép és szerszám szereztetett be. Bevezették a villanyvilágítást, 17×9 m széles műhelyt építettek, bővítéseket terveztek. 160-180 munkást foglalkoztatnak. A gyár mindennemű bútor és épület fölszereléshez szükséges lakatos árut, ablak-, ajtózárokat, kilincseket. stb. gyárt. A lefolyt évben készített áruk értéke 120 ezer Ft-ot tett ki.
A termelt áruk legnagyobb Magyarországban árusítottak el, de Bécsbe, Bukovinába és legújabban a kereskedelem közvetítése folytán Szerbiába és Bulgáriába is szállít árut. Versenyben van az alacsony árak miatt. A dunai szállítás miatt olcsóbban tudják adni áruikat. Itthon drágább a szállítás. Jelentős probléma, hogy a magyar kereskedők ragaszkodnak a cseh áruhoz, szerintük ott jobbat és olcsóbbat kínálnak. A gyárban 40 tisztviselő, 60 lakatos és kovács, 26 tanonc, 10 leány, 10 napszámos dolgozik heti 10 Ft. fizetésért. Általános munkaidő 10 óra naponta, a gyár dolgozói tagjai az Általános Betegsegélyező Egyesületnek. Tanoncok hetente négyszer ipari iskolába járnak. Állami támogatásban részesült a gyár. 1896-ban gyári berendezése a technika mai követelményei szerint mintaszerű. Cikkei nemcsak versenyeznek, de felülmúlják a bécsi és cseh gyártmányokat, hová évenként több mint 3 millió ment ki ilyen cikkekért. Az állam méltányolva a kezdeményezést, 12 ezer Ft kölcsönnel segélyezi ez évben a vállalatot. Ez idő szerint is már több mint 100 munkást foglalkoztat.
A minaret mögötti több emeletes épület, a kéménnyel a Weinberger és Klein féle gőzmalom
Malomipar. A Schwarcz István-féle gőzmalom halála után, 1883-ban ment csődbe. Az 1887-es árverésen Weinberger Soma szirmabesenyői földbirtokos 125.600 forintért vásárolta meg. A cég rövidesen a Klein és Weinberger Egri Gőzmalom nevét vette fel, termelése már a következő évben jelentősen megnövekedett. Évi százezer mázsás termeléséből elsősorban Fiumén és Trieszten keresztül számottevő mennyiséget exportáltak. Nevük alatt 1908-ig üzemelt a malom. 1909-ben részvénytársasággá alakult, 750 000 korona alaptőkével. Neve: Egri Gőzmalom Részvénytársaság lett.
1883-ban indult meg a termelés az Egri henger gőzmalom Lázár és Konn Lázár néven. A társaság tagjai Kohn Soma, Lázár Menyhért, Lázár Jónás és Konn Adolf egri kereskedők voltak. A megyei cégbíróság 1889-ben „Egri Henger-Gőzmalom” néven új cégként jegyezték be. Tulajdonosa Fischer Adolf volt. Ekkor évi 36.500 mázsa lisztet őrölt, kivitelre nem termelt, 3 tisztviselőt és 20 munkást alkalmaztak. 1909-ben már napi 500 mázsa lisztet őröltek 70 munkással. 1896-ban a megyében a három legnagyobb gőzmalom zsidó tulajdonban volt.
A Klein és Weinberger-féle gőzmalom az 1906-os alispáni jelentés szerint napi 500 q nyerstermény feldolgozására volt képes. Főként búzaőrleményeket készített, de rozst is őrölt. Termékei felét Alsó-Ausztriában, Csehországban, Sziléziában, Boszniában és Hercegovinában értékesítette. A gyár az 1900-as évtizedben újabb modern gépeket és villanyvilágítást kapott. Munkáslétszáma 70 fő volt.
A harmadik egri gőzmalom 1907-ig a Weisz Adolf és Fia cég tulajdonában volt, ez évben adták el, ettől kezdve Mezei Dávid Egri Hengergőzmalom néven szerepelt. Mezei új gépek beállapításával fokozta napi őrlési kapacitását. A Kertész utcai emeletes malomüzemben a gőzgép mellett két hengeröntésű hengerszéket is alkalmazott, javítva ezzel az őrlemények minőségét. 1909-ben napi 500 mázsa lisztet őröltek, 70 munkással. 1919-től Mezei Dávid és Fiai Egri Hengergőzmalmaként működött tovább. Főként búzaőrleményeket készített, de rozst is őrölt. Termékei felét Alsó-Ausztriában, Csehországban, Sziléziában, Boszniában és Hercegovinában értékesítette. A gyár az 1900-as évtizedben újabb modern gépeket és villanyvilágítást kapott; munkáslétszáma 70 fő volt.
Nyomdaipar. 1893-ban alakult az „Egri Nyomda Rt.”, amely a megye legnagyobb nyomdai vállalata volt. Alapítói között találjuk a megye vezető notabilitásait, például a nagybirtokos /nem zsidó/ Graefl Károlyt, dr. Macki Valért, de közöttük voltak prominens zsidó értelmiségiek, mint dr. Alföldi Dávid és dr. Schwartz (Setét) Sándor ügyvéd is. Az alapítók a közjogi ellenzék alapelvén állónak tekintették a megalakuló társaságot, ugyanakkor kifejtették: „Már magában az a körülmény, hogy láthatólag társaságunk nem minden tagjának van ugyanazon politikai meggyőződése, társadalmi kérdésekben azonban mindnyájunk felfogása egy, igazolja, hogy politikai és vallási türelmetlenség bűnünk nem lesz. A megtisztult demokrácia, a vallási szabadelvűség, nemzeti irány és bátor előrehaladás alapjára helyezkedtünk. Nagy súlyt fektettünk arra, hogy a földművelés, ipar és kereskedelem érdekeit előremozdítsuk és a gazdaság ügyeit egyaránt híven szolgáljuk.”
A cserépfalvi Kohn Vilmos által 1878-ban felállított Egri Érseki Líceumi Nyomda. Tőle vette át a szintén cserépfalvi Kohn Dávid, aki a szerencsétlenség után a Hevesvármegyei Hírlap-ban közzétett egy nyilatkozatot, amelyben bejelentette, hogy ezek után Budapestre költözik. Az írásból kiderül, hogy húsz évvel korábban eredeti kőfaragó mesterséget cserélte fel a nyomdászkodással és a lapkiadással. Nála szerkesztették és nyomtatták az Eger és Vidéke című lapot is. 1893-ban mindez leégett. Ami megmaradt belőle, azt az Egri Nyomda Részvénytársaság vásárolta meg. Ő maga Budapestre költözött, és ott megalapította a Petőfi Nyomdát, a Kerepesi úton pedig sírkőraktárat nyitott.
1879-ben újabb nyomda létesült Wertheimer és Böhm elnevezéssel. Ez a jászsági Wertheimer Hermanné és az orosházi Böhm Lipót közös üzeme volt. Az összességében is csak rövid ideig működött nyomda több rövid életű helyi lap nyomtatóhelye volt, mint például a Jó Bolond és a Kakas.
1880-ban a sajópálfalvi születésű Klein (1881-től Lévai) Fülöp volt az új nyomda alapító. Üzeme ugyan szerény vállalkozás volt jelenlegi ismereteink szerint, ám mégis hosszabb életűnek bizonyult.
Lőw Sámuel és családja a húszas évek közepén
Lőw Sámuel az 1870-es években bádogosként dolgozott, szikvízüzemet is fenntartott, majd 1888-ban megalapította az első nyomdát és papírkereskedést Tiszafüreden. 1893-ban Egerbe költözött, ott már nagyobb nyomdát vásárolt, ő volt az „Eger” című lap kiadója. 1909-ben fia Lőw Béla is visszaadta az ipart, és a nyomdát átszervezték. Ez év októberétől Dobó Nyomda Rt. néven működött tovább, de a család továbbra is benne volt. Utolsó igazgatója Lőw Nándor volt, aki megjárta Auschwitzot is, és annak poklából hazakerülve, egészen az államosításig vezette a nyomdát. Több mint húsz éven keresztül itt készült az Egri Újság és évekig itt nyomták a főreáliskola — a későbbi Dobó István Gimnázium — évkönyveit is.
1907-ben kezdte meg Egerben működését Fleischmann Dávid, 1912-től Földes Dávid Nyomda, amit 1921-ben szűnt meg.
Sörgyártás. Grünbaum Gábor 1891-ben kezdett hozzá egy sörgyár alapításához. 80 000 Ft befektetési tőkével, így jött létre az Első Egri Serfőzde. A gyár 1892-ben kezdte meg a termelést, 20 munkással és nagy ambícióval; a Kőbányai Sörgyárral vette fel a konkurenciaharcot. Már a második évben Budapesten sörcsarnokot és vendéglőt nyitott, ahol árusította sörtermékeit: a Márciusi (barna) és a Korona söröket (világos) A verseny bizonyosan nagy áldozatokat követelt Grünbaumtól, mert már 1894-ben részvénytársasággá alakította át gyárát. Új neve: Egri Serfőzde Részvénytársaság, de már 1895-ben megszűnt. Fischer Adolf vásárolta meg és működtette tovább a sörgyárat, ami Fischer Adolf Serfőzdéje néven üzemelt
Vegyipar. Breuer Henrik csődje után 1892. január 12-én jegyezték be Kánitz Jenő gyáros cégét, ami ekkortól már csak keményítőgyártással foglalkozott. A „gőz búzakeményitő” gyár 30 embert foglalkoztatott. 1896-ban a hasonló jellegű magyarországi vállalkozások úttörői között tartották számon. Csiffáry Gergely (Eger, 1948. június 17. – Eger, 2014. december 17.) levéltáros a korábbi időszakról szóló művében Kánitz Lipót nevéhez kötötte az alapítást, aki 1818-ban született Óbudán, 1849-ben költözött Egerbe. Kánitz Lipót és Fiai néven alapított céget, bortermeléssel és gyarmatáru kereskedelemmel foglalkozott. Eger egyik legjelentősebb szőlőtermelő birtokosa és nagykereskedője volt. 1890-ben az üzemet modernizálták, gőzerőre rendezték be. Az 1890-es évek elején már napi 30 mázsa búzát dolgozott fel és általában 25-30 munkást foglalkoztatott. 1893-ban áttértek tengeri-keményítő gyártására. A tulajdonos tovább bővítette üzemét és a kukoricahulladék hasznosítására marha hizlaldát és tehenészetet létesített. 1893-ban Ausztriába is importáltak. 1896-ban a hasonló jellegű magyarországi vállalkozások úttörői között tartották számon. A gyár létezése 1907-ig követhető nyomon.
Áttekintve a város történetében a gazdaságfejlődés szempontjából legfontosabb időszakot látható, hogy a gazdasági élet minden területén alapvető fontosságú volt Eger zsidóságának a szerepe. A kereskedelemben évszázadok óta, a mezőgazdaságban az árendálás révén elsősorban a XIX. századtól, illetve az 1860-as évektől volt nagyon fontos a szerepük. A modernizációhoz szükséges mobil tőke, a mozgékonyság, vállalkozói készség, megfelelő kapcsolatok és tapasztalatok ebben a társadalmi rétegben álltak a leginkább rendelkezésre. A XIX. század utolsó harmadára a már Magyarországon született, magyarul is jól beszélő, ugyanakkor több idegen nyelven tudó, nemzetközi kapcsolatokkal felvértezett, a helyi elittel gazdasági és társadalmi kapcsolatokat kiépítő legtehetségesebb, pénzt a terménykereskedelemből összegyűjtő zsidó vállalkozói réteg és a helyi zsidó értelmiség vált a gazdasági fejlődés legfőbb mozgatójává.
Felhasznált irodalom:
A szegényügy Egerben. In.: Eger, 1891. 4. sz. p.1-2.; 12 sz. p. 3.
Anyagi Érdekeink, 1869. 2. 34. p. 269.
Eger,1867. 24. sz. p. 1.
Heves Megye iparosítása a dualizmus korában. In. Kriston Pál: Heves megye iparosítása a dualizmus korában. Eger: Heves Megyei Múzeumi Szervezet, 1992: p. 50, 75,76.
https://adt.arcanum.com/hu/view/PesterLloyd_1864_07/?pg=88&layout=s (Letöltés: 2023. 05. 13.)
Központi Értesítő, 1880.5. 64. aug. 15.
Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltára VII-4. Cégbírósági jegyzék.
Pester Loyd, 1864. júl. 24.