2016-ban az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a személyét ért meghurcoltatás ellenére tanúsított bátor helytállása, valamint a forradalom eszmeiségét éltető tevékenysége elismeréseként a nyugalmazott jogtanácsos Nemzeti Ünnepünk, március 15-e alkalmából a „Magyar Ezüst Érdemkereszt” kitüntetés „Polgári Tagozatát” vehette át a köztársasági elnök úrtól. 2018. február 16-án, 93 éves korában hunyt el.
Tablóképe
Dancz Pál édesapja Dancz Gyula bornagykereskedő és borbizományos volt, köztiszteletben állt, Pali is nála tanult, az anyatejjel szívta be a kereskedelmet.
Dancz Gyula
Ő volt az Egri Borforgalmi Vállalatnak, a Mátravidéki Borvállalatnak volt az igazgatója. 1956-ban a haja szála sem görbült meg, pedig ez nagy szó volt, a munkásai nagyon-nagyon szerették. Roppant segítőkész, nagyszerű ember volt, abban a pillanatban, amint elment a cégtől elkezdtek garázdálkodni, majdnem vízre tették a céget. Később az Egervin Borkombinát vezérigazgatója volt.
Engländer Adolf könyvkereskedése a saját kiadású képeslapon
A Fő utcán Engländer Adolf könyvkereskedőnek keresztény alkalmazottai voltak, az egyik a vincellérünk volt. Ott kezdte inasként, később segéd lett, majd alkalmazott, de a város is meg volt elégedve vele. Az üzlet jól prosperált. Még azon a soron volt a Preszler család, a mai Sándor Imre utca sarkán a gyógyszertárban Ármin gyógyszerész volt, a Szent János utca sarkán dr. Preszler Gyula orvos.
Vele szemben, a totózó fölött lakott dr. Preszler József, az ügyvéd, két lánya volt, Klára és Hédi, mindkettő az angolkisasszonyokhoz járt. Az összes zsidó lány odajárt, egyikből műszaki rajzoló, a másikból jó nevű ügyvéd lett. Schwalmné Preszler Klára.
A Preszler lányok édesanyjukkal
Holländer Mór házaló volt, a házában lakott dr. Schwartz Ignác ügyvéd, Gyula bádogos, és dr. Salamon Pál ügyvéd, Eger város együgyű ügyvédje, aki Náciból élt, ő segélyezte. Holländer jól megtermett, pocakos, tiszta magyar kinézésű ember volt, legfeljebb a nevéről sejtették a származását. Szemben volt az emeletes háza, az apám egyszer a kertben a rózsákkal foglalkozott, átnézett a Holländer-házra, látja, hogy a kéménykoszorú megvan rongálódva. Szólt az öregnek, Holländer úr tessék egy kicsit átjönni beszélget, nézze csak a kéményét, valakit agyoncsap.
– Nem az, de nekem vagy 60 cserepem összetöri!
A Turul cipőbolt a Széchenyi utában
A sarkon volt a Turul cipőbolt [Turul Cipőgyár Egri fiókja] a Schneeweisz nővéreké, a másik sarok, a McDonald’s helyén állt a Róth Gyula utódai Braun [Miklós] és Kálmán [Imre] cipőüzlete.
A Lyceumba járt Kroó György, a szüleinek a Dobos cukrászda mellett volt könyv- és papírkereskedése. Nagyapjánál, az Engländer Adolf-féle könyvesboltban tankönyveket, füzetet, írószert lehetett kapni. A Gyuri apja Kroó Miklós nagy-nagy kövér ember volt. Édesanyjának [Engländer Sarolta] a totózó helyén volt töltőtolljavító üzlete, Gyuri, vékony, vézna zsidógyerek volt, mindig táska a hátán, hegedű a kezében.
Lőwy Sándor fogorvos alacsony, vékony emberke volt, az én fogaimat is ő kezelte. Reisz Lajos ügyvédnek két lánya volt [Margó és Mária]: egy szép és egy pulykatojás, mindkettő az angolkisasszonyoknál tanult. Valamire való lány elsősorban tanítóképzőt, polgárit végzett.
A Fő utcán volt Lusztig Sándor rádió, műszaki cikkek üzlete [Széchenyi utca 8.]. Nagyon jó kereskedő volt, vissza lehetett vinni a hibás termékeket, vagy megjavította, vagy kicserélte.
Jókai utcában lakott Lőw Nándor nyomdász. A lánya Lőwy Ili Eger legszebb lánya volt Szemben laktak Dancznéval. Lőw Laci úgy nézett ki, mint Leslie Howard [Eredetileg Steiner László. Temesvár 1893. április 3. – Vizcayai-öböl, 1943. június 1. Magyar származású angol színész, filmrendező.]
Lőw Nándor és gyermekei, Laci és Lili
A Fried testvérek [Gyula és Vilmos] a Kaszinó utcában kerékpárműszerészek voltak, a Busák vele szemben baptisták, de jól megéltek egy mással szemben.
Fried Tibor
Deutsch Imi, a kelmefestő, azt én nem tudom elmondani, mi volt a foglalkozása, talán sorsjegyárusítással foglalkozott, háború után kelmefestőként dolgozott, sokat piszkálták, bűzös üzem, sokat panaszkodott utána.
Az értelmiségiek, ügyvéd, orvos, patikus, aztán bádogos, felesége, Pólika, egyedül ő tudta visszaszerezni a házát, kárpótlást kapott érte. Kereskedők.
Nelken [József]nek totózója, bőr-és sportszeráruháza volt [Széchenyi utca 4.]. Az egyetlen egri zsidó volt, aki Amerikából szagot kapott. 1938- táján azonnali végkiárusítást tartott, első önálló teniszütőt itt vettem, bagatell árat mondott, vidd el, és hozd a pénzt, ismerte jól apámat, kiment Amerikába. Fried fiúk is követték. Klein tűzifa és szénkereskedő. Klein Zoltán porcelánkereskedő, vele szemben.
Én felnémeti vagyok apám után, aki az egri jogakadémiára járt, félig ismertem az összes felnémeti szatócsokat, akik mind zsidók voltak. Kis zsidók voltak a szatócsok, de kölcsönöztek, néha hónapokig. Volt olyan ember, aki elment summásnak és csak utána tudott fizetni, úgy is volt kölcsön, ritkábban, ha valaki meg volt szorulva, kis vidéki takarékszövetkezet volt, de így volt ez másutt is. Nem véletlen, amikor a csendőrök kocsira rakták őket, vittek nekik ezt-azt, sírva kisérték őket.
A bíróság épületével szemben 2×2 méteres helységben órás, két zsidó kisasszonyé volt. Okmánybélyeget is árultak, a bírók ott vették meg a trafikárut, az ügyvédek okmánybélyeget a tárgyalásra, amit kellett. Minden évben húsvétkor apámnak küldtek pászkát és libamájat, két gyönyörű szeletet pászkával.
A Lyceummal szemben volt a Rádi pékség, a Keresztyén Sajtószövetség papír, írószer, könyvárudája. A keresztény Kőler Istvánhoz, ha bementem unottan végignézett rajtam, vegyem megtiszteltetésnek, hogy bemehetek. Ugyanez Engländernél, vagy Kroónál: – „Fiatalúr mire van szüksége?” – hétrét hajbókolt, maga az a tény, hogy ő örült annak, hogy bejött egy vevő, és tisztelettel adózott mindenkinek. Mindenhol folyószámlám volt, apámat Egerben mindenki ismerte, bementem bármelyik üzletbe, bármit elvihettem, tudták, úgyis megkapják az árát.
Sándor Imre
Sándor Imre bankigazgatónak sasorra volt.
Erlach Sándor és István a Csaló közben, Schwartz a Szent János utcában, az ügyvédi kamara is ott volt. Megéltek az ügyvédek egymás mellett, nem volt a kenyéririgység.
A régi Kaszinó utca ma dr. Sándor Imre utca. Ő orvos volt, igen jó nevű, általános orvos, utcát neveztek el róla, annyira megbecsülték. Mind tartotta a vallását, de beilleszkedtek. Lajossal elmentünk a zsidó templomba, de ő is eljött velünk a katolikus templomba. A ciszterek vigyáztak rá, hogy ne kényszerítsenek rá.
Székely Endre
„A végére hagytam Székely Endrét, a Gábor apját. Feleségét „Rongyos Katinak” hívták, butikja volt a Jókai utcában, a Reiffeissen Bank helyén volt üzlete Bandi bácsinak. Első éves joghallgató voltam 1943 őszén. Megálltunk a barátaimmal a kirakat előtt, megláttam egy nagyon elegáns öltönyt, ami nagyon megtetszett nekem. Azonban 80 pengő volt az ára, szellemi ínségmunkás havonta kapott annyit. Napi 80 fillér volt a férfi napszám, női 50, ebből éltek földművesek, ebből neveltek gyerekeket. Bandi bácsi meglátott minket, kilépett az utcára.
– Jó napot, kívánok, joghallgató úr, kérem szépen, ezt nem így kell, fáradjanak be, ott nézzék meg!
– De nekünk nincs egy büdös fillérünk sem!
– Kérdeztem én azt? Segéd úr csomagolja azt be, nem baj, ha lesz pénze, kifizeti.
– Nem, nekem nem lesz, a szüleimtől, amit kapok, befizetik, hogy el ne mulassuk.
– Vigye csak el!
Két hét múlva jön be az apám, Bandi bácsinál mit vettél? Mondom neki, rám tukmálta.
– Tényleg szép?
– Nézd meg! – megnézte.
– Jó fiam, ezt megtartjuk.
Ez volt a csodálatos bennük, kereszténynél ezt nem tapasztaltuk, értettek hozzá, hogy kell az árut eladni, ez jellemző volt. Akármelyik keresztény a zsidó kereskedőhöz bement, az meg volt tisztelve, mert ez mindegyik nagyon rendes magyar ember volt.