Egri zsidó polgárok

Szubjejtív sajtószemle Csiszár Ágnestől Dr. Szegő Ágnes történész emlékeivel

A Hevesmegyei Népújság, a Néplap és a Heves Megye Hírlap számait 1946-tól olvasva az a kép alakul ki az egri zsidókról, mintha ott sem lettek volna eltelt száz év alatt. S ha ott voltak is, ahhoz az egrieknek ehhez semmi közük sem volt. Ha az újságban mégis említenek bármit a zsidókról az leginkább Zsidóról, a focistáról szól. Emellett időről-időre zsidó viccekről, esetleg régen, vagy külföldön történt zsidókkal kapcsolatos eseményekről szólnak. Évente egyszer egy-egy rövid kishír adott tájékoztatást mindössze arról, hogy az egri zsidó temetőben mártíristentiszteletet tartottak a holokausztban elpusztított mártírok lemlékére.

Írni akkor ugyan nem írtak róla, de mára tudható, hogy a Kádár-korszakban megjelent aprólékos egri városleírások szemérmesen hallgattak a hajdanvolt zsinagógáról (a rossz lelkiismeret bravúrokra képes, gyakran még a zsidóságot is sikerült kifelejteni), amit 1967-ban lebontásra ítéltek. Ezt az épületet 1944-ben és aztán még többször is kirabolták, majd az elszegényedett és alig pár emberből álló hitközség kényszerűségből eladta a városnak. „A tömbrekonstrukciókkal egyidejűleg a belváros más pontjain is készültek foghíjbeépítések. Ezek közül talán legszerencsésebben a Kossuth utca és Hibay Károly utca sarkán, az utcaképben és a Várból nyíló városképben is egyaránt zavaró, keletieskedő, kupolás zsinagóga helyére épült Unicornis szálló sikerült.” Az 1978-ban kiadott Eger története így írt a belváros rekonstrukciójáról: „Azokat a nem műemlék jellegű épületeket, amelyeknek a felújítása nem célszerű, lebontják, s helyükbe modern, de formájukban a barokk együtteshez idomuló új házakat építenek.”

Az első megjelent írás 1986. szeptember 16-án Kiss G. Péter (1953-) újságíró, fotó tollából jelent meg „Amiről az egri utcanevek mesélnek” sorozat 3. része. Ebben a szerző dr. Hibay Károlyról, dr. Sándor Imréről és dr. Markhot Ferencről mesélt.

1987-ben a „Tovább szépül az egri belváros a műemlékvédelem jegyében” írás arról tudósított, hogy az egykori zsidó imaházat az ÁFÉSZ már 1986-ban elkezdte átalakítani, ahol azóta „megnyílt az impozáns Török Bazár”. Ez volt az egykori ortodox Zsinagóga.

1990 júliusában jelent meg az első olyan írás a fel-felburjánzó antiszemitizmus ellen amiben Katona Zsolt református lelkész így fogalmazott: „Nem szabad sohasem elfelednünk azt, hogy a fasiszta terror Egerben 1600 ártatlan polgártársunk életét vette el, és hogy Magyarország 600 ezer zsidópolgárát pusztították el barbár módszerekkel. S a megmenekültek és az odaveszettek hozzátartozói, utódai a történtek ellenére mégis megtartják magyar voltukat”. Ő világosan látta, hogy „a magyarságnak, s azon belül a keresztény egyházaknak nagyon komoly feladata lenne fellépni az antiszemitizmus ellen. … Kérjük tehát számon tőlük, hogy mennyiben tudnak megfelelni a kereszténység tanításának, elveinek. Mennyiben veszik ki részüket az ő sajátos eszközeik révén az antiszemitizmus elleni tudat formálásból! Sokat kell tenniük az egyházaknak, esetlegesen a pártokkal összefogva, azokkal együttműködve, hogy az antiszemitizmusnak ne legyen helye a magyar közgondolkodásban!” A lelkész úrról az is kiderült, hogy a mártírmegemlékezéseken rendszeresen megemlékezik, fenntartja, ápolja és gondozza a maroknyi egri zsidó polgárral a kapcsolatot. Emléktárgyai sorában pedig mindig szeretettel gondol a rabbiktól kapott apróbb ajándékokra; naptárakra, ismertető könyvecskékre, egyebekre.

1991-ben kezdte el cikksorozatát Németi Gábor a hatvani zsidók 1994-es tragédiájáról és a város lakosságának passzív ellenállásáról. Ugyanekkor kezdődött Gyöngyös városának, vezetőnek, társadalmi szervezeteinek és a lakosságnak az a harminc éven át építő, gyönyörű példája arra, hogyan lehet egy város lakosságának gondolkodását formálni. Így lett mára egy virágzó status quo hitközség a várossal valóban szimbiózisban élve. Térjünk vissza Egerhez…

1993-ban a Népszava a 139. számban „Dél-afrikai lapok az egri horogkeresztekről” címmel adott tájékoztatót Riskó Zoltán arról, hogy az egri zsidó temető sírköveire horogkereszteket festettek és kérték az afrikaiak, hogy ezeket távolítsák el. Két nappal később, június 18-án rövid hírt adott közre erről a Heves Megyei Hírlap. A történet újabb három nap múlva folytatódott, amikor Bolyki Anrás a Kisgazdapárt helyi titkára vezetésével sinheadek vonultak fel a mártírünnepségen a temetőben. Az egri sajtó július 12-én nagy cikkben arról tájékoztatott, hogy szegény skinheadek csak virágot vittek a zsidóknak.

Nem sokkal később tanácskozott Eger város közgyűlése az Attila úti zsidó temető állapotáról: a sírkert felújítása és rendbehozatala céljából – miután a kislétszámú hitközség ezt nem tudta megvalósítani – alapítványt hozott létre az emlékhelyekért és temetőért ötvenezer forintos alaptőkével. Ennek kezelését háromtagú kuratóriumra bízta – a már ismert három emberre – Breuer Tibornéra, Dancz Pálra és Vértes Endrére. (A médián keresztül a lakosság felé ez volt az első olyan megnyilvánulás majdnem ötven év alatt, amikor a közgyűlés mégiscsak tudni vélt a zsidókról.)

1994 áprilisában, a holokauszt 50. évfordulóján a TEDISZ [Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség] az országban 50 városban rendezett megemlékezést, így Egerben, a megyei művelődési központban is. A tiszafüredi Hit Gyülekezete meghívott engem, és kedves holokauszt túlélő barátnőmet, Róna Andornét, így együtt vettünk részt az emlékezetes megemlékezésen. Az egész napos rendezvényen Székely Gábor megemlékezését is hallgathattuk, és megnézhettük még az országos bemutató előtt a Schindler listája című filmet. A kezdés előtt a helyi skinheadek vezetője biztosított minket arról, hogy nem szándékoznak megzavarni az ünnepséget.

1994. májusában felébredt mély álmából a Hibay Károly utca 7. alatti egykori zsidó iskola és imaház. Ötven évvel később megfogalmazódott a mondat: „A II. világháború során hazánkban talán az egri zsidópolgárság szenvedte az egyik legsúlyosabb veszteséget.” Ezalatt február 1-én a városi tanács adásvételi szerződést kötött a MIOK-kal, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezettel és a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal, aminek értelmében az ortodox zsinagóga vételárát kifizetik, és ezért 2005. december 31-ig a két értékes épületet bérletként hasznosítják azzal a feltétellel, hogy az állagmegóvási, javítási kötelezettségnek eleget tesznek. Így ott több tízmilliós költséggel kialakították a már említett Török Bazárt.

Közben ugyancsak 1994-ben a város Habis László (Eger, 1952. június 20. –) akkori alpolgármester tárgyalt az Országos Műemlékvédelmi Hivatallal és ígéretet tett egyrészt arra, hogy a város a zsinagóga falán található talmudi témájú freskókat restauráltatja, másrészt az épületet kulturális célokra használja. Abban is megegyeztek, hogy a Kossuth Lajos utcai egykori zsinagóga 2006-ban végleg visszakerül a város tulajdonába, ill. az addig elvégzett munkák ellenértékéért 2 M Ft-ot kap a várostól.

Kovács János 1996-ban egy csodálatos, szívvel-lélekkel megírt cikket publikált „Egri zsidók – a mindennapok történetéből: Elsodort nyomai egy hajdani virágzó közösség életének” címmel Ehrenfeldék sokat idézett Egri zsidók könyve alapján.

Ezután néhány napra Breuer Tiborné, az egri zsidó hitközség képviselője nyilatkozott a korábbi hitközség több, komoly értéket képviselő épületéről, amiről lemondtak a város javára. Ezek: a templom, a kultúrház, a rabbilakás, a közösségi épület, az iskola a mai Kossuth, Hibay, Almagyar utcákban és a Petőfi téren.

Nem telt el egy év, amikor mindenről – kivéve őseik sírhelyét – már lemondva elhangzott a polgármester részéről, hogy a temető kerítése bizony a hitközség tulajdona, az ő kötelességük gondoskodni annak felújításáról. Maradt a régi mentalitás: előbb add oda mindened, utána úgyis beléd rúgunk. Ahogyan ezt Breuer Tiborné mondta is: „A zsidók rengeteg értéket adtak a városnak. Ideje lenne ebből viszontlátni valamit…” A cikk végén ott az újságíró kérdése: „De vajon mit szólnának ehhez az adófizető egriek?” Mert mit is szóltak a holokauszt idején és az azóta eltelt negyven én alatt? Semmit. Hagyták történni a dolgokat. Mosták kezeiket a múltban és a mindenkori jelenben is.

Aztán 1998. áprilisában a következő darázsfészek a Kis Zsinagóga sorsa. Nincs tulajdonos, nincs senkinek senkivel semmilyen megállapodása a további sorsáról. Csak álmok: bábszínházról, kamaraszínházról. Az akkori alpolgármester Habis László álláspontja: kamarazenei funkció.

1999. február 11-én képriportjában azt írta az újság, hogy elsőfokú építési hatóságként az Országos Műemlékvédelmi Hatóság az egri Hibay Károly utcai kis zsinagóga szerkezetfelújítására jogerős építési engedélyt adott. A közgyűlés erre 1 millió forintos limittel a munkák megkezdéséről határozott. Rekonstrukciójára éves szinten 20 millió forintot irányoztak előre. A döntésig az épület patakparti alapjának megerősítését végzik.

Az épületek további sorsáról 2002 júliusáig a Heves Megyei Hírlap hallgatott. Ekkor ismét megjelent az egri zsidók múlt századi szellemi életével foglalkozó szép cikk Kovács Jánostól Gál Gábor fotójával emlékeztetve a teljes megsemmisítésre.

2004 április elején két tizenéves a zsidó temetőben tíz síremléket megrongált. Ez utána még többször megismétlődött és mindannyiszor megírták keresve ennek lelki okait.

Ugyanebben az évben az egész országban nagyszabású ünnepségsorozatban emlékeztek meg a holokauszt 60. évfordulójáról. Június 6-án Király Róbert (Eger, 1930. jan. 20. -) egri szobrászművész reliefjét avatták fel a Kossuth utcai zsinagóga falán a Művészeti Alap, a Szerencsejáték Zrt., a Bródy Kulturális Egyesület és Eger város önkormányzata támogatásával. Kórozs Lajos országgyűlési képviselő a Heves megyei zsidóságról szóló könyvemből olvasott fel. Dr. Törőcsik Miklós Eger Megyei Jogú Város alpolgármestere 60 év elteltével kimondta: „Az egész történet azért mélységesen irracionális, mert tisztességesnek mondott emberek a gyilkosokkal vállaltak közösséget és nem az áldozatokkal. Senki sem mondta, hogy nem. Nem álltak ellen a gonosznak…”

A maklári emléktábla avatása, középen Gara István kántor, (tőle balra) Breuer Tiborné, (tőle jobbra) Radnóti Zoltán rabbi, kétoldalt a keresztény egyházak lelkészei

A maklári vasútállomáson június 20-án márványtáblát avattak annak a 2794 embernek az emlékére, akiket 1944. június 8-án az állomásról indítottak el az auschwitzi haláltáborba. Felirata: „Áldott a mártírok emlékezete!” Sebestyén Mihály (Lónya, 1949 – Nyíregyháza, 2010) szobrászművész emléktábláját országosan a Magyar Evangéliumi Testvérközösség és a Wesley János Lelkészképző Főiskola avatta fel, létesítését országszerte a MÁV Árufuvarozási Osztálya támogatta. Június 16-án Jill Culiner kanadai fotóművész holokauszt témájú fotóiból nyílt kiállítás a Megyei Művelődési Központban.

2005 december 27-én jelent meg az „Egri zsidók” könyvem a budapesti VPP Bt. és a Szerencsejáték Zrt. támogatásával. A könyvbemutató a Kossuth Lajos utcai (egri szóhasználatban) Kiszsinagógában volt, ami ekkor a Forrás Gyermek-Szabadidőközpontnak adott helyet. A könyv bemutatóján a két munkatársa Breuer Tiborné és Miskolczy László, valamint a kiadó Vándor Károly és Székely Gábor, a Szerencsjáték Zrt. vezérigazgatója is jelen voltak.

A következő év elején a könyvet a Bálint Házban is bemutattuk Budapesten, mintegy 110 néző jelenlétében. A moderátor Kertész Péter újságíró volt, előadást tartottam az egri zsidóság történetéről a könyvhöz gyűjtött fényképeket bemutatva. A program során Székely Gábor és Réz András meséltek családi és gyermekkori emlékeikről.

2007. április 8-án a régi zsinagógában “Róluk, nekünk, nélkülük” című vándorkiállítás az Auschwitz Album képeiből nyújtott válogatás mellett a tárlatot befogadó település egykori zsidó közösségének sorsáról tanúskodó dokumentumokat, fotókat tartalmazott.( A kiállítás nagy méretű egri tablóját az általam gyűjtött fotókból a Holokauszt Dokumentumközpont munkatársai állították össze.)

Ez volt az első vidéki kiállítás 63 évvel a Magyarország német megszállás után. Az eseményen David Admontot, Izrael állam budapesti nagykövetét Székely Gábor köszöntöte a Holocaust Dokumentációs Központ kuratóriumi elnökeként és egri zsidóként. A kiállított harminckilenc fotó egy deportált család útját mutatja be a koncentrációs táborba való megérkezéstől a gázkamráig.  Ezzel egy időben az Eszterházy Károly Főiskola Politológia Tanszéke, valamint a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány tanácskozást rendezett „Tények és gondolatok a magyarországi holokausztról” címmel, ahol a nyitóelőadás Vajda Mihály akadémikus „A holokauszt egyedisége” volt. „Holokauszt az oktatásban” címmel kerekasztal-beszélgetést is tartottak a közélet és az oktatás ismert helyi személyiségeinek részvételével. Ezután ezzel a címmel néhány évig pedagógusok holokauszt-oktatók továbbképzése is lett különböző helyszíneken. (Mindkét helyen az Egri zsidó polgárok című könyvem volt a középpontban…)

Még ugyanebben az évben ismét Kovács János és Gál Gábor párosában egy elgondolkodtató holokauszt-emlékezés jelent meg interjú műfajában Székely Gáborral. Ebben hangzott el az a mondat: „…az én liberalizmusom egy kicsit többet elbír, ebbe nekem belefér az Árpád-sávos zászló. Ha nem fér bele, az csak azok miatt a hetven éven felüli túlélők miatt van, akiket hasonló zászlók alatt vittek el. Nekik tényleg nagyon rosszat idézhet fel. A félelmet. Akárcsak minden összeírás, népszámlálás. Még ha név nélküli is. Ebben is az az érzés van, hogy őket egyszer már számba vették.”

2008 májusában az egri Dobó István Gimnázium tanulói egy Európai Uniós pályázat kapcsán feldolgozták az egri zsidóság történetét, holokausztját, honlapot készítettek, interjút velem, Breuer Tiborné Rózsa nénivel és Székely Gáborral, a „Milyen a világ?” rendezvénysorozat keretében autentikusan bemutatták a zsidóság kultúráját, identitását és mindennapjait. Majd május 25-én este az Élet Menete Alapítvány 2005 óta utazó egyedülálló vándorkiállítása, ami egy korabeli tehervagonban mutatta be a holokauszt magyarországi történéseit egy héten át számos iskolai osztálynak.

2010 júniusában kétféleképpen is folytatódott az érzékenyítés. Egyrészt a Zsinagóga Galériában Anna Margit és Ámos Imre művészházaspár „Egy ágyon egy kenyéren” című tárlata a XX. század viharjait megélt művész házaspár olyan ön- és sorsvallomása volt, ahol képeikben összekapcsolódtak a zsidó hagyományok a művészlét küzdelmeivel. Másrészt az Egri Lokálpatrióta Egylet szervezésében a zsidó temetőt ismerhették meg az arra kíváncsiak 2010 június 22-én dr. Szecskó Károly (Mezőcsát, 1939 – Eger, 2020) főlevéltáros vezetésével.

A Gárdonyi Géza színház stúdió-színpadán bemutatták Kertész Lilly egri holokauszt túlélő könyvének színpadi változatát 2010 decemberében.

Mártírünnepség 2005-ben az egri zsidó temetőben. Breuer Tiborné emlékezik. Mellette (balról jobbra) Radnóti Zoltán rabbi és Petrovics Péter kántor (ma már rabbi)

Idézet 2012-ben a holokausztra emlékező mártírünnepségre írt cikkből: „Az utóbbi hetek, hónapok eseményei segítettek felkészülni erre a napra, amikor emlékezünk. Az incidensek, a nyílt zsidózás, a volt főrabbi minapi megaláztatása, az antiszemita írók beemelése a tantervbe, a szobor- és táblaavatások mind-mind azt az időt idézik, amelyre mi azért emlékezünk, hogy soha többé ne történhessen ismét meg – mondta Verő Tamás budai rabbi az egri zsidótemetőben megtartott emlékezésen, ahol a 68 éve történt deportálások áldozataira emlékeztek…” A cikk címe: „A közhangulat segíti az emlékezést”

2014 május 16-án az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakközépiskolában „A sárga csillag fénye – a holocaustból fakadó szeretet tanulsága” címmel nyílt kiállítás Robert O. Fisch (Budapest, 1925. június 12. – Minneapolis, 2022. június 12.) műveiből. A budapesti születésű holokauszt túlélő később amerikai gyermekorvos, művész, író alkotásait az Egri Főegyházmegyének ajándékozta.  Mélyen hitt abban, hogy a szeretet és a megértés összekötheti a különböző vallásokat. Ternyák Csaba (Fertőszentmiklós, 1953. december 4. –) egri érsek így fogalmazta meg az örök igazságot: „Egy keresztény ember nem lehet antiszemita.” Verő Tamás (Budapest, 1972. október 5. –) rabbi pedig a júniusi holokauszt megemlékezésen befejezte gondolatát: „… nem beszédekre, hanem őszinte szembenézésre van szükség.” 79 év után ideje lenne! Nem szabad ennek még egyszer ennek megtörténnie a ma is kettéosztott országban semmiyen alapon.

Szimbiózis címmel kiállítás nyílt 2014. július 4-én a magyar-zsidó együttélés mellett a zsidó nép hányattatásairól a Zsinagóga Galériában. (A kiállításon többek között az általam vezetett Tiszafüredi Menóra Nyílt Alapítványnak a Heves megyei zsidóságról készült vándorkiállítását is megnézhették az érdeklődők.)

2022 január végén megalakult az Egri Zsidó Kulturális Egyesület (EZSIKE) Radó István a Radó Kiadó és Szolgáltató MC vezetője az elnök, (az egyik első alelnök volt a sajnálatosan hamar elhunyt Kowalski Bogdán), ma a két alelnök: dr. Szegő Ágnes és Vajda János.  Markovics Zsolt (Budapest, 1967 -) miskolci főrabbi vállalta a vallási vezetést. Az egyesület szeretné feléleszteni az egykoron virágzó zsidó szellemiséget, kulturális és vallási tevékenységet, amely a hevesi vármegyeszékhelyen működött a Holokauszt előtt. Ennek keretében tervezik a zsidó ünnepek rendszeres történeti bemutatását, holokauszt emlékünnepségek rendezését, a helyi zsidó ipari-kereskedelmi emlékek és híres egri zsidók élettörténetének megismertetését, kulturális és közéleti programok szervezését, valamint – a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel (Mazsike) együttműködve – botlatókövek elhelyezését a volt zsidónegyedben, amely kezdetképpen az első botlatóköveket 2022 nyarán Günter Demnig német szobrászművész el is helyezte a két Scheiber ortodox rabbi és az ortodox hitközség utolsó elnöke, dr. Fischer Lajos és felesége, valamint a Székely és a Róth család korábbi háza előtt.

Scheiber Simon és fia botlatóköve az utolsó lakhelyük közelében, a Petőfi téren

Az Egri Főegyházmegyével is jó kapcsolatot ápol az egyesület, a katolikus egyházközség biztosít helyet a helyi zsidó gyülekezetnek, ahol péntekenként össze tud jönni a közösség és szombatköszöntő Istentiszteletet és Heti Szakasz magyarázót tudnak tartani. 2022. november 4-én „Shalom Eger” elnevezéssel zenélt a zsinagóga! Kisfesztivál sok zenével a Ziffer Galériában, a Kossuth Lajos utca 17-ben.

Több sikeres rendezvény után 2023 június 4-én megtartottuk az Egri Zsidó Kultúra Napját.

Szolidaritás

Radó István: Október 14-én, este 18:30-ra hirdettük az egri Ziffer (zsinagóga) Galéria elé szolidaritási gyűlésünket, gyertyás megemlékezést a megtámadott és bestiális kegyetlenséggel megölt, ártatlan izraeli áldozatokra.    A rendezvény előtt két nappal csatlakozott hozzánk a Heves megyei HIT-gyülekezete, és így még nagyobb létszámmal, jó hangosítással, közösen tartottuk meg a gyertyás megemlékezést.

Dr. Szegő Ágnes: Október 27-én pedig az Egri Zsidó Szabadegyetem keretében megtartottam az első előadást, a helyi zsidók történetéről, amelyet az Egri Városi Televízió közvetített.

Felhasznált irodalom:

Nagy József: Eger története, Bp.: Gondolat, 1978

Gerő László: Magyarországi zsinagógák. Bp.: Műszaki Kvk., 1989. p. 152.

Détsy Mihály: Eger múltjának jövője. In.: Építés-Építészettudomány, 1976. 3-4. p. 416.

Ágostházi László: Magyar műemlékhelyreállítások az OMF korszakában. In: Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997

Czene Gábor: Eldózerolt és megmentett zsinagógák. In.: Népszabadság, 2010. 68. 230. okt. 2. Hétvége. p. 6-7.: ill.

Kiss Péter: „Amiről az egri utcanevek mesélnek”: Események, történetek, életutak 3. In.: Népújság, 1986. 37. 218. aug. 16. p. 5.

Tovább szépül az egri belváros: A műemlékvédelem jegyében. In.: Népújság, 1987. 38. 308. dec. 31. p. 1.

Sugár István: A zsidóságról és az antiszemitizmusról. In.: Heves Megyei Hírlap, 1990. 1. 91. júl. 19. p. 3.

Dél-Afrikában is elítélik. In.: Heves Megyei Újság, 1993. 4. 140. jún. 18. p. 3.

Emlékezzünk és emlékeztessünk! In.: Heves Megyei Újság, 1993. 4. 142. jún. 21. p. 3.

Gál Gábor, Kovács Attila, Sárközi Judit. In.: A félelem és a készültség nagyobb volt a tüntetésnél: Huszonhat skinheadet előállítottak. Lapzártáig atrocitásról nem érkezett hír. In.: Heves Megyei Hírlap, 1993. 4. 160. júl. 12. p. 1., 3.: ill.

Alapítvány a zsidó emlékhelyekért: Döntött a közgyűlés. In.: Heves Megyei Hírlap, 1993. 4. 191. aug. 17. p. 3.

Sugár István: Az első magyar zsidó imaház jövője. In.: Heves Megyei Hírlap, 1994. 5. 121. máj. 25. p. 6.

Kovács János: Egri zsidók – a mindennapok történetéből: Elsodort nyomai egy hajdan virágzó közösség életének. In.: Heves Megyei Hírlap, 1996. 7. 215. szept. 14. Hétvégi Magazin. p. 3.: ill.

(kj) [Kovács János]: Az egri zsidók kárpótlásáról: Nem kéri vissza egykori javait a hitközség. Egri zsidók kárpótlása. In.: Heves Megyei Hírlap, 1996. 7. 218. szept. 18. p. 1-2.

Szuromi Rita: Milliós értékű síremlékek rejtőznek a zsidó temető kidőlt kerítése mögött: Meddig terjedhet a polgármesteri hivatal segítőkészsége és pénze? In.: Heves Megyei Hírlap, 1997. 8. 131. június 7. p. 1-2.: ill.

(szuromi) [Szuromi Rita]: Kamaraszínház-álom a Kiszsinagógában. In.: Heves Megyei Hírlap, 1998. 9. 80. ápr. 4. p. 7.)

Szuromi Rita: Enyém-tiéd harc a zsinagógáért? In.: Heves Megyei Hírlap, 1998. 9. 84. ápr. 9. p. 5.

Gál Gábor: Hogy ne omoljon össze a zsidó imaház. In.: Heves Megyei Hírlap, 1999. 10. 35. február 11. p. 2.

Gál Gábor, Kovács János: Egri érsek bújtatta a rabbit. In.: Heves Megyei Hírlap, 2002. 13. 162. júl. 13. p. 9.: ill.

(-V): Sírrongálás – játszásiból. In.: Heves Megyei Hírlap, 2004. 15. 95. ápr. 23. p. 1.

K. J.] Unalomból és vagányságból: Értelmes cél híján sírrongálásra vetemednek. In.: Heves Megyei Hírlap, 2004. 15. 106. május 7. p. 1,6.

Kovács János, Gál Gábor: Még a halottakat is meglophatják: örök nyugalom. A rongálások inkább a fiatalok, a felelőtlen kamaszok számlájára írhatók. In.: Heves Megyei Hírlap, 2007. 18. 111. máj. 14. p. 2.: ill.

Az áldozatoknak. In.: Heves Megyei Hírlap, 2004. 15. 130. jún. 5. p. 6.; Nem álltak ellen a gonosznak.

„Nem álltak ellen a gonosznak”: Az áldozatokra emlékeztek. In.: Heves Megyei Hírlap, 2004. 15. 131. jún. 7. p. 1,4.

[Jill Culliner], Pilisy Elemér, Szuromi Rita: Túlélni a gonoszt: Országszerte a holocaust borzalmaira emlékeznek. [Interjú Kertész Lillyvel.] In.: Heves Megyei Hírlap. 2004. 15. 143. jún. 21. p. 9.: ill.

Majsai Tamás: Emlékezés az áldozatokra. In.: Heves Megyei Hírlap, 2004. 15. 145. jún. 23. p. 11.

[N. Z.], Gál Gábor: Az egri zsidó polgárokról. Új könyv. Egy helyi közösség életének száz évéről.; Új könyv jelent meg az egri zsidó polgárokról. In.: Heves Megyei Hírlap, 2005. 16. 303. dec. 28. p. 1-2.: ill.

Az érkezéstől a gázkamráig: Holokauszt. Kiállítással és konferenciával emlékeztek. In.: Heves Megyei Hírlap, 2007. 18. 91. ápr. 19. p. 1,3.: ill. (1 fotó Gál Gábortól)

Zsidó kultúra. In.: Heves Megyei Hírlap, 2008. 19. 105. máj. 6. p. 3.

Kovács János, Gál Gábor: Belefér az Árpád-sávos zászló is: Az én liberalizmusom többet elbír – Székely Gábor. In.: Heves Megyei Hírlap, 2007. 18. 111. máj. 14. p. 4.: ill.

Az ég siratta a zsidókat: Egerbe érkezett az Élet Menete program vagonja. In.: Heves Megyei Hírlap, 2008. 19. 122. máj. 27. p. 1.

Képek a zsidók hagyományairól, éjszakai fürdés a múzeumok éjjelén. In.: Heves Megyei Hírlap, 2010. 21. 137. jún. 15. p. 5.; Egy ágyon, egy kenyéren a Zsinagógában. In.: Heves Megyei Hírlap, 2010. 21. 146. jún. 25. p. 10.

Egri séta. [Hír]. In. Heves Megyei Hírlap, 2010,21. 136.  jún. 14. p. 2.

Gönczi Annamária: Temetünk, sírunk, nevetünk: Halottak napja. Nem mindenhol övezi bánat a szeretteinkre való emlékezést. In.: Heves Megyei Hírlap, 2010. 21. 253. okt. 30. p. 9.

Egres Béla, Gál Gábor: Látogatók a kegyetlen valóságban: mindent felfaltak a lángok Kertész Lilly könyve a Gárdonyi színház stúdiószínpadán. In.: Heves Megyei Hírlap, 2010. 21. 291. dec. 15. p. 14.: ill.

Szuromi Rita, Gál Gábor: A közhangulat segíti az emlékezést: Volt idő, amikor a magyarkodás legyőzte az emberséget. In.: Heves Megyei Hírlap, 2012. 23. 135. jún. 11. p. 1.: ill.

(gábor): Keresztény nem lehet antiszemita. In.: Heves Megyei Hírlap, 2014. 25. 132. jún. 7. Egyházmegyei Hírek II.

P. A., Lénárt Márton: Ne történhessen soha ilyen szörnyűség: A rabbi szerint nem beszédekre, hanem őszinte szembenézésre van szükség. In.: 2014. 25. 133. jún. 10. p. 3.: ill.

Sz. E., Gál Gábor: Sokat köszönhet a város a zsidóknak: Az egri Zsinagóga Galériában Szimbiózis címmel nyílt kiállítás. In.: Heves Megyei Hírlap, 2014. 25. 158. júl. 9. p.: ill.

Újra lesz zsidó hitközség Egerben. https://egerhirek.hu/2023/04/25/ujra-lesz-zsido-hitkozseg-egerben/varos/egerhirek ua. https://www.szombat.org/hirek-lapszemle/egerben-ujra-lesz-zsido-hitkozseg

A várat nem, de a városi zsinagógát bevenné egy új egyesület Egerben. https://bennemeloeredet.hu/2022/02/13/

Shalom Eger – zenél a zsinagóga! https://visiteger.com/programok/helyi/shalom-eger-zenel-a-zsinagoga

Megrendezik a helyi zsidó kultúra napját Egerben. https://mazsihisz.hu/accessible/hirek-a-zsido-vilagbol/kultura/megrendezik-a-helyi-zsido-kultura-napjat-egerben

Egerben is botlatóköveket helyeznek el. https://neokohn.hu/2022/07/13/egerben-is-botlatokoveket-helyeznek-el/#google_vignette