Egri zsidó polgárok

Bródy István, Szemere Miklós: A Bródy család

A leghíresebb egri születésű zsidó Bródy Sándor író volt. Családjának, az ő testvéreiknek és leszármazottjaiknak történetét az egyik leszármazott, Szemere Miklós gyűjtötte össze, az ő kutatásait használtam fel a család történetéről szóló fejezetben. Az 1998-ban megjelent családtörténetet az azóta már online is hozzáférhető anyakönyvek és a Geni amerikai kereskedelmi genealógiai és közösségi oldalra feltett Bródy családfa adataival egészítettem ki. Felhasználtam még Bródy István (1882-1941) író, rendező, színiigazgatónak a Haladás című újságban 1946-ban megjelent visszaemlékezését.

A családi legendárium spanyol-zsidó, illetve török-spanyol-zsidó eredetet sejtet. Bródy István, Sándor egyik fia így idézte fel a család legrégibb emlékeit: A Bródy név Magyarországon először Mária Terézia idejében bukkant fel Sajószentpéteren. A zsidó hitközségnél van egy héber és latin vegyes nyelvű végrendelet, ebben egy magát Bartholomeus Bródynak nevező egyén intézkedik földi vagyonáról: ez két sajószentpéteri házból, kertből 260 vékát hozó búzaföldből állt. Ezt felosztotta három fiúgyermeke és egy leánya között. A négy gyermek közül háromnak későbben nincs nyoma, de Smül sírkövére ráakadtak Miskolcon. Ő volt az első zsidó, akit 1800-ban eltemettek az új miskolci temetőben. Sajószentpéter továbbra is megmaradt a „Bródyak kaptárának, innen rajzottak ki Miskolc és Eger felé.”

Bródy Sándor nagyapja, Bródy Ferenc Pinkasz még Sajószentpéteren született 1791-ben, Miskolcon halt meg 1875. november 15-én. Felesége Kluger Sáli szülőhelyét nem, csak évét ismerjük: 1797. Ő Sajószentpéterben halt meg 1858. július 14-én. Kilenc élve született gyermekük közül a második volt Bródy Jakab, aki 1819-ben született.

Jakab 1820-1824 táján a vélhetően Hevesen született Blau Katalinnal 1836-1839 között köthetett házasságot. Bródy István úgy idézi: „kicsi, kékszemű zsidó asszony” volt. Egerben 1841. február elsejétől éltek. A zsidók Egerben csak a városfalon kívül lakhattak, így a Kacsa-part mellett lévő emeletes házba költöztek. Egri tartózkodásuk alatt mindig itt laktak. A házat Bródy-kaszárnyának is nevezték, mert a katonák elszállásolására használta a haderő. (Ma Bródy Sándor utcának hívják.) Egerben jómódú polgárrá vált, aki elsősorban gabonával kereskedett – ő kezelte az egri érsek gabonáját, emellett épületfával és lóval is kereskedett, katonai szállító volt és az egyik egri kaszárnya kantinját bérelte. Híresen szép, harsány, életet habzsoló, társaságot kedvelő, sőt mozgató, vezető férfi volt. Egy rövid, pár oldalas anekdotázó könyvben írták róla a következőket: „… a ragyogó Bródy, aki daliás, remek kiállású, zsinóros magyar ruhát viselő, dalos kedvű vadmagyar, borissza, menyecskés, kártyás ember volt. „

            Üzletemberi megbízhatóságának köszönhetően az egri érsekség gabona- és gyapjúügyleteit is intézte, amire író fia jóval később így emlékezett vissza A szent tisztaságcímű novellájában: „Egerben laktunk akkor. Apám az egri érsek [Bartakovics Béla 1792-1873] udvari zsidaja volt, ami nekem abban az időben fájt és a szívembe nyilallott, ha olvastam az érsek apámhoz intézett levelét, amelyben tegezte – egyoldalúlag. Pedig az öreg érseket különösen tiszteltem, emberfölötti lénynek tartottam, főképp azóta, hogy megtudtam – a kocsis maga beszélte el-, kétfelé fogják eltemetni: a szívét aranyvederben a tót faluba viszik, ahol született, [Felsőelefánt ma Szlovákiában Horné Lefantovce] a nagy testét a sírpalotában, a kupolás sárga templom [Egri Bazilika] alatt helyezik el.

            A gyapjúmintának és az új búzának, amit apám az érseki uradalomból hozott, olyan szaga volt, mint amilyen a sírpalota szelelőablakán kiáradt. Egyszer azonban az érsek meghívta az apámat ebédre, és mivel hallotta, hogy szenteket faragok – mit faraghattam volna mást Egerben -, meghagyta, hogy engem is magával vigyen. Odahaza megsúroltak elevenen, mint valami élettelen tárgyat, két óra hosszant kitanítottak a késsel és villával való evésre. Mindezekre azonban kevés szükség volt. Az érsek maga egy szőlőpecsétes reverendában, kézzel, sült krumplit evett. Tanította és szidta atyámat, hogyan kell krumplit enni. Tótosan beszélt hozzá. Egész bátran néztem rá, csak a jobb kezét nem értettem: egy ujja aranyból és zöld kőből volt. Gondoltam, ez az! Ha valaki érseknek születik, ez a különbség, ilyen ujja nől. Még savanyú levest ettünk tojással, tejbe főtt gancát [kukoricalisztből vagy más olcsó lisztből, illetve liszttel kevert burgonyából főznek, és kanállal vagy késsel szaggatnak ki] és podlupkát [kelkáposzta, téli elvermelt fejes káposztából, sóskából, vagy spenótból készült főzelék]. – Ez podlupka! – mondá a főpap kétszer is, mind diadalmasabban. – Ezt ti, zsidók és színmagyarok nem eszitek, nem tudjátok mi a jó. Én tudom, mert én tót vagyok, mondják. Hát legyek én tót!”^[i]

Az egri zsidó hitközség 1843-ban alakult meg. Az alapítótagok között a hatodik volt Bródy Jakab, „a Chevrának e ritka nemes érzésekkel bíró alapító és buzgó tagja”. Egy ideig ő volt a hitközség bírója. Az 1870-es évek közepe felé elszegényedett, mivel az új érsek Samassa József (1828-1912) a gabonakereskedést nem adta ki bérletbe. Harmincöt Egerben eltöltött év után a család 1876 őszén Pestre költözött. Jakab 1878. október 11.-én a Fürdő utca 1.-ben (ma V. ker. József Attila u.) halt meg.

Gyászjelentés: https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/360890#

Ekkor a családtagok: felesége Blau Katalin. Fiai Bródy Vilmos, Bródy Adolf, Bródy Bernáth, Bródy Sándor. Lányai: Bródy Júlia férjezett Bródy Miksáné, Janka és Etelka. Menye: Bródy Vilmosné Weinberger Regina. Testvérei: Bródy József, Bródy Zsigmond, özv. Gutmanné Bródy Borcsa, özv. Flammné Bródy Hanna, Groszmann Simonné Bródy Eszter, Rozenberg Edéné Bródy Rebeka, Spiegel Farkasné Bródy Rózsa.

Bródy Jakab és Blau Katalin 14 gyermeke közül 11 a születésekor lett anyakönyvezve, a legfiatalabb Sándor pedig utólag. Itt csak azokkal foglalkozunk, akik Egerben születtek.

Az elsőszülött fiú Bródy Vilmos (Eger, 1841. júl. 5. – Miskolc, 1887. május 5) könyvelőként dolgozott a Schwarcz-féle gőzmalomban. 1871. május 31.-én Sátoraljaújhelyen házasságot kötött Weinberger Reginával, majd Miskolcra költöztek, ahol gabonakereskedő lett. Öt gyermekük született.Bródy Istvánt idézve: „Ment neki jól, de ment rosszul is. Imádta a szép ruhákat, fogaton járt és amikor 46 éves korában gyomorbajával a sírba ment, maga után hagyta tíz egynéhány éves Ernő fiát.” Ebből a házasságból születetett Ernő, Anna, Margit, Géza és Béla. Ernő (Miskolc, 1873. szeptember 12. – Budapest, 1961. október 15.) ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő, a Magyar Hírlap országgyűlési tudósítója, számvevőségi ellenőr, a magyarországi zsidóság egyik prominens alakja volt a két világháború között.  Jolán (Miskolc, 1875. február 3. – 1918 után) fiatalon férjhez ment Kisvárdára dr. Erdélyi-Grünwald Miksa fogorvoshoz. Három gyerekük született: László, Anna és Magda. László volt a család fekete báránya. Újságíróként dolgozott a Pozsonyi Magyar Hírlapnál. A II. világháború befejezése után tért vissza Romániába. Anna, gyógyszerész lett, dr. Krémer Oszkár fogorvos felesége. Szatmárnémetiből Budapestre költöztek. Egy gyermekük született: András. A legkisebb gyerek, Magda bájos, okos, kedves lány volt. Lányi Viktor (1861-1923) zeneszerző testvéréhez, Lányi Oszkár ügyvédhez ment feleségül. Jó házasságuk volt hosszú időn át, majd Magda hirtelen beleszeretett Füzi Bertalan máramarosszigeti újságíróba. Magda Budapesten halt meg egy rövid ideig tartó betegség után. Margit Szatmámémetiben ruhákat tervezett és varrt. Később a kalapos szakmát tanulta ki. Magyarországra visszatérve Budapesten telepedett le, ahol a Bécsi utca – Harmincad utca sarkán lévő ház legfelső emeletén kalapszalont nyitott. 1912-ben házasságot kötött dr. Popper Tódor (Debrecen, 1867 – Bp., 1936) ügyvéddel, aki ragyogó tehetségű ügyvédként választmányi tagja, titkára, majd tagja és főtitkára volt az Ügyvédi Kamarának. Elismert jogügyi szakíró is volt. Férje halála után kalapszalont nyitott a Régiposta utca 19-ben. Ezt azonban elárverezték 1934-ben. Két gyermekük született: Alajos (1912) és Vilmos (1914) Géza szépségét nagyapjától örökölte, de a habitusa más volt. A legkisebb gyereke, Béla Szatmáron lett patikus, onnan vitték el 1944-ben és azon nagyon kevesek egyike volt, aki túlélve a borzalmakat visszajött. 1956 decemberében román kivándorló útlevéllel a kezében ment ki a lányához és a két Brazíliában született unokájához Sao Paoloba.

Az első lány Bródy Juli Egerben született 1844-ben. Férje Maxmilián/Miksa (Eger, 1843 – Eger, 1862) Jakab jóval fiatalabb öccse volt. A házasságkötéskor a vőlegény lakása: Pest, Königgasse 3., foglalkozása: nagykereskedő. A házaspár később Bécsbe költözött, előtte még Pesten 1868-1875 között öt gyermekük született, három fiú, Gyula, Sándor, Móric, aki lázadó, a kor társadalmi szemléletét jól ismerő és ezekről szívesen vitatkozó fiú volt. Az, hogy nem tudott jól magyarul, nem gátolta a véleményének kifejtésében. A két lány, Rosalie és Eszter.

Bródy István: „A harmadik vagy negyedik gyermek Juli néni volt. Ez férjhez ment Bécsben a saját nagybátyjához és fantasztikus gyermekei születtek. Én még emlékszem közülük kettőre. Az egyik volt Móric, aki vörös lavalliere-nyakkendőben érkezett mindig Pestre és apámat már akkor a marxizmus igazságairól kívánta meggyőzni, de megelégedett némi magyar váltópénzzel is, aminek birtokában visszautazott a bécsi kávéházba. A másik fiú Monka volt. Az igazi nevét nem tudom, de lehet, hogy Emánuelnek hívták. Monka, mint közeli vérrokonok gyermeke, különösen viselkedhetett, mert az én gyermekségem abban telt el, hogy anyám sztereotip mondatát hallom naponta százszor: „ne tartsd monkásan a kezed”, „ne fúrd az orrodat, mint Monka“… ez a fiú Monkára ütött… Bródy Júlia 1910. szeptember 17-én, Sándor/Alexander 1941-ben, Rosalie 1942-ben hunyt el, mindhárman a Wiener Zentralfriedhof  temetőben nyugszanak.

Bródy Adolf (Eger, 1848. május 3. – Gyula, 1902. március 2.) köz- és váltóügyvédként dolgozott Budapesten. Mivel ritka szép férfi volt, egy ideig Pesten élt nagyvilági életet, mint a társaság és a nők kedveltje, de olyan bonyolult viszonyrendszerekbe és adósságokba kezdett, hogy Vilmos bátyja felpakolta és meg sem állt vele Gyuláig. Itt kezdett új életet. Adolf itt is minden délutánt az Úri Casino kártyaszobájában töltötte, így a délutáni irodai munka teljesen a fiatal Bródyra hárult az akkori Kerecsényi (ma Munkácsy Mihály utca 4.) alatti ügyvédi irodában. Itt főleg peren kívüli ügyeket intézett, a Békés megyei Takarékpénztár Egyesülettől kölcsönszerzésekkel foglalkozott. Az iroda ügyfelei főleg gyulai és környékbeli román parasztok voltak. Munkája közben a fiatal sokfajta, változatos embertípussal került kapcsolatba. Itt jelent meg 1883-ban a Dobay Nyomda kiadásában a „Nyomor” című elbeszéléskötete a Révai Testvérek bizományában. Ezzel a kötettel kezdte ró pályafutását. BródyAdolf halála után özvegye kérelmére az aradi ügyvédi kamara dr. Kohn Mór gyulai ügyvédet rendelte ki. Feleségétől Steinfeld Rózától hat gyermekük született: Ilona (1884), Piroska (1886), Béla (1888), Imre (1891), Mária (1893) és Erzsébet (1893)

Közülük Kemény Elemérné Bródy Máriáról (1893- 1956 után) és Bródy Imréről ejtsünk külön is szót: Mária volt a Budapesti Mérnöki Kamara első női tagja, a Baeder Illatszergyár Rt. vegyésze. A Magyar Királyi Tudományegyetem kémiai és természettudományi fakultásán végzett tanárként, de a Budapesti Mérnöki Kamarának joga volt mérnöki címet adományozni hétéves mérnöki gyakorlat után. Előbb Aradon, majd saját kérésére Budapestre került, ahol idős és beteg édesanyját is gondozta.  A kozmetikai cikkek elkészítéséhet szükség volt a finom női ízlésre és hozzáértésre. 1943-ban a Magyar Vegyipari Szövetség adta ki könyvét, a „Kozmetikai készítmények előállítása című elméleti és gyakorlati kézikönyvet.

Bródy Imre (Gyula, 1891. december 23. – Mühldorf, 1944. december 20.) fizikus, kémikus, feltaláló, a modern kriptongázas villanylámpa kifejlesztője. Az elemi iskola négy, majd a polgári iskola első osztályát még Gyulán végezte. Ezután Aradon az állami főgimnázium diákja volt 1902-1909 között. 18 éves korára már elsajátította azt, amit akkor a termodinamikáról tudni lehetett. A pesti polgári iskolát választotta egyetemi tanulmányainak befejezése után, hogy az egyetemi elméleti fizikai tanszékkel kapcsolatát fenntarthassa és az intézet könyvtárában kedvére dolgozhasson.1918-ban nősült, Felesége Strausz Sarolta (1891-1944) földrajz—természetrajz tanár, a zsidó gimnázium későbbi növendékeinek kedvenc Sári nénije volt. Házasságukból egyetlen leánygyermekük született. aki örökölvén szülei természettudományos tehetségét, fizika —matematika szakos tanár lett. 1919-ben Klupáthy Jenő (861-1931) fizikus, villamosmérnök mellett a tudományegyetemen lett tanársegéd. Az első világháborúban testi fogyatkozása miatt (születésétől fogva nagyot hallott) nem vett részt, de megpróbáltatásai miatt elhagyta az országot. A göttingeni kedvező tudományos légkörben hamarosan magára talált. Itt a Nobel-díjas Max Borné (1882-1970) fizikusprofesszor közvetlen munkatársa lett Doktori értekezésében, amely mindmáig maradandó értékűnek bizonyult, elsőként számította ki kvantumelméleti alapon az egyatomos gázok kémiai konstansát. Közben tüdőirritációja miatt orvosai tanácsára hazatért. Kriptonkísérleteit 1929-ben kezdte el. Leghíresebb eredménye a kriptonlámpa feltalálása. Az 1930-as szabadalmaztatás után gyártás még sok technikai kérdést kellett megoldani. 1944 szeptemberben Békásmegyeren elfogták, ahonnan Mühldorfba szállították. Halálának körülményei és pontos dátuma ismeretlen. Valamikor 1944 november 25-én halt meg. A szenvedéseket legtovább leánya bírta, leghamarabb felesége pusztult el. Emlékét az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1950-től kiadott Bródy Imre-díja és az Egyesült Izzó Rt. Bródy Imre-laboratóriuma őrzi.

Bródy Bernát (Eger, 1850. június 9 – Budapest, 1930. február 7.) Agglegényként Pesten élt és sok mindennel foglalkozott. A katonaságnál úszómester volt, gabonaszenzál Dessewffy grófnál, a Feszty körkép kiállítási titkára, majd a Jövendő Kiadó főnöke. Gyönyörű pipatóriumára volt büszke. Idősebb korában ö is unokaöccséhez, Sándorhoz hasonlóan a Rudas fürdőben bérelt szobában lakott. Sándor „íróskodását” állandóan ellenezte – ahogy ő mondta, jó útra akarta téríteni. Berci bácsi volt a család -elsősorban a népes unokaöcs és unokahúg tábomak -a kedvence. Mindvégig hevesi tájszólásban beszélt. Sokszor volt vasárnapi ebédvendég Popperéknél (Vilmos harmadik gyereke), de másoknál is. Mindegyik testvérét túlélve, Budapesten halt meg 1930. február 7-én.

Bródy István:„Berci, teljes nevén Bródy Bertalan. Pestre került és passzív része volt Budapest fellendülésében, virágzásában és dekonjunktúrájában. Volt gabonaszenzál, a Dessewffy grófok házi zsidója, a Feszty-körkép titkára, a Jövendő kiadóhivatali főnöke, apám pénztárunka és gyermekeinek nevelője. Édes kávéházi alak volt, pipás öreg úr, aki 50 év pesti tartózkodás után megmaradt egri agglegénynek, egy kupica szilvóriummal reggel és délben 12-kor marhahúslevessel. Egy fél életen keresztül küszködött az idegen szavakkal és Hunyady Sándorral, aki egyszer arra merészelte figyelmeztetni, hogy „angol flóta“ helyett azt kell mondani: angol flotta. Amikor Berci 83 éves korában a sírba szállt, halála előtt egy fél órával figyelmeztette Jancsi öcsémet, hogy ne spekuláljon soha se hosszra, mert a búza Magyarországon minden évben újra megterem. Berci bácsi mindent tudott, mindent jobban tudott, apámat állandóan mérték hites életre intette és noha nem hitt semmiféle Istenben, Bródy Sándor temetésén mégis ő olvasta tudósan fiainak elő a héber imát.”

Bródy Johannát (Eger, 1854. október 15. – Szatmárnémeti, 1924.) az anyakönyvben „Hani”-nak írták. Férje a szatmári Deutsch Mór volt. Sándor írásai szerint a gyönyörű Hanna volt a legkedvesebb testvére. A Deutsch úrral kötött házassága után egy ideig Ártándon laktak, majd Szatmárrnémetibe költöztek, ahol textilboltot nyitottak. Hat gyermekük született, közülük Dénes (1882), Bella (1890), Piroska, Ilona (1894), Margit és Anna. 

Bródy István: „A 13 gyermek között, akiknek egy része úgy halt meg, hogy se a nevét, se a sírját nem ismerjük, volt egy világszép is: ez volt Hanus néni. A hölgyeknek és uraknak, akik engem most hallgatásukkal megtisztelnek, egy része ismerte Bródy Sándort. Az ő férfi bája nőre transzponálva százszorosra megnagyítva élt Hanna néniben, akinek szőke haja, aranyszínű szeme, másod termésű citromhoz hasonlatos, zöldes-barna arcszíne és késő öregségében is erdei vad könnyedségű mozgása volt. Ez a világszép asszony hozzáment egy Deutsch bácsi nevű szatmári rőföskereskedőhöz, leélte asszonya gyönyörűségének éveit, míderbe szorítva egy sötét bolt kasszájában és soha más férfi hangját nem hallgatta, mint az aráét, kit élete végéig Deutsch úrnak nevezett és aki őt soha másként, mint nyakig felöltözve nem pillanthatta meg. Apám ezt a testvérét, ezt a Hannit szerette a legjobban, ez küldte neki a sárga selyem hálóingeket, ehhez szaladt Szatmárra, ha el kellett a hajával bújnia és ennek a szekrényében volt az az utolsó százas vagy ezres, ami akkor kellett, ha az adóvégrehajtó, a bába, vagy egy követelődző nő kerülgette Bródy Sándor hársfáját.”

Bródy Etelka Eszter (Eger, 1860. május 25. – Budapest, 1910. szeptember 26.) én született Egerben, Braun Zsigmondhoz ment feleségül, akitől később elvált. Egy időben Budapesten a Rottenbiller utcában bátyjával, Bertalannal lakott egy lakásban. Végül mindössze ötven évesen, 1910. szeptember 26.én öngyilkosságot követett el. Halálát unokaöccse, Bródy István jelentette be.

 Az alábbi négy Bródy gyerek születését és halálát a korabeli anyakönyvek örökítették meg.  Bródy Lenke (1852. január 1. – 1853. június 16.), Bródy Móricz (1853. február 26 – június 15.), Brody Rosalie (1857. június 13. – 1859. március 7.) és Bródy Charlotte (1858. október 8. -1859. január 25.)

Bródy Sándor (Eger, 1863. július 23. – Bp., 1924. augusztus 12.) író, drámaíró és publicista. Fiatal gyermek volt, amikor apja tönkrement és hamarosan meghalt. Legendásan jóképűségét és megjelenését tőle örökölte. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be. Műveltsége hiányosságait rendkívüli tehetségével sikerült pótolnia. Ő csak magyarul beszélt. 18 éves korában írnokoskodni kezdett testvérbátyjánál, aki Gyulán volt ügyvéd. Első cikkeit is itt, a helyi lapban sikerült megjelentetnie. Nagy hatással volt rá Jókai áradó meseszövése és Zola naturalizmusa. 1884-es Budapestre költözése után sikerült megjelentetnie Nyomor című novelláskötetét és Faust orvos című regényét, amelyek feltűnést keltettek. Sokan a magyar Zolát látták benne. 1888–89-ben újságíróként dolgozott a Magyar Hírlapnál.

Ártándon ismerkedett meg Rosenfeld Bellával, akivel 1890. szeptember 10-én kötött házasságot, amiből öt gyermek született, valamennyien Budapesten: Mária 1891-ben, András 1892. december 5-én, István 1894-ben, János 1896-ban, Illés 1898-ban.  A házasságot végül 1898-ban felbontották és attól kezdve Bella haláláig (1908. október 30.) a gyerekek csábítása folyt a másik szülőtől. Ez alól a hétéves korában, 1899. május 27-én meghalt kislány, Mária volt a kivétel.

A gyorsan híressé lett Bródy Sándor író és újságíró leutazott Kolozsvárra, hogy beszámolót írjon egy színházi bemutatóról, aminek női főszerepét a színpadra lépése pillanatától ünnepelt, nagyon szép és nagyon tehetséges Hunyady Margit színésznő (Kisvarsány, 1854. február 21. – Budapest, 1906. augusztus 25.) játszotta. Bródy, aki nagy hírén kívül rendkívül szép férfi is volt, a nézőtéren beleszeretett a művésznőbe, az előadás után a színpad mögött felkereste; a művésznő pedig azonnal beleszeretett a fővárosi kritikusba.

A kapcsolatból megszületett 1890. augusztus 15-én Hunyady Sándor, aki kedvence volt, ő is az irodalmi pályán indult el a későbbiekben. A későbbiekben feleségét és gyermekeit anyagilag támogatta, de három évig nem jött haza Budapestre.

Budapestre való visszatérte után ismét a Magyar Hírlapnak dolgozott. Közben 1891-ig Fehér Könyv címen irodalmi és publicisztikai havi folyóiratot adott ki, amit teljesen egymaga írt. Herczeg Ferenc Új Idők című hetilapjában rendszeresen publikált a kortárs művészeti élettel kapcsolatos cikkeket, műkritikákat. Harcias, szellemes volt és tele ötletekkel. Ő volt a korabeli társaságok lelke, egyben az irodalmi divatot is ő diktálta.

Hunyady Margit 1896. márciusában a megnyíló Vígszínházhoz szerződött. Játékát egyszerűség, természetesség és szenvedélyesség jellemezte.

1902-1905 között, veszekedésekkel tarkított viharos szerelmi viszonyt tartott fenn Ehrenthal Reginával, a későbbi Erdős Renée író, költővel. Ez mindkettőjük életének meghatározó élménye lett. Amikor 1905-ben végleg szakítottak, mert Erdős nem volt hajlandó feleségül menni az addigra elvált íróhoz. Az érzelmeit szenvedélyesen megélő Bródy 1905 nyarán, Semmeringen öngyilkosságot kísérelt meg, szíven lőtte magát, s bár felépült, „soha meg nem gyógyult” több. (Szakításuk okaira Erdős Renée az 1908-1928 között írt önéletrajzi regényciklusából az derül ki, hogy kölcsönös féltékenység gyötörte őket. Erdős ugyanis 1909-ben áttért a katolikus vallásra, s vele átvette új hite éppen virulásnak induló antiszemitizmusát is. Bár nyomasztotta, hogy „férjezetlen hajadonként” folytatott viszonya a jóval idősebb Bródyval általános megbotránkozást kelt, annak házassági ajánlatát mégis főként azért utasította el, mert az író zsidó származású volt. A lemondás egyébként csak részleges volt: a házasságot ugyan elutasította, de a szexuális kapcsolatot fenntartotta volna.) Az érzelmeit szenvedélyesen megélő Bródy 1905 nyarán a Semmeringen öngyilkosságot kísérelt meg. Miután felgyógyult, ismét újságíróskodott a Pesti Hírlapnál, A Napnál, Az Újságnál, később Az Estnél.

Bár rokonszenvet érzett a Magyarországi Tanácsköztársaság iránt, szerepet nem vállalt benne. Ennek ellenére az ellenforradalom alatt bécsi emigrációba kényszerült. Padovában (1921), majd Baden bei Wienben élt (1922–1924). 1923-ban tért vissza Magyarországra. Hirtelen magára maradt és anyagi problémái támadtak. Még megírta utolsó nagy művét, egy novellaciklust Rembrandtról, az elmagányosodott, megöregedett művészről. Ezt követően kórházba került és elhunyt.

A budapesti Rákoskeresztúri Zsidó Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2002-ben. Életéről Krúdy Gyula írt portrét „Bródy Sándor vagy A nap lovagja” címmel, ami önállóan 2004-ben jelent meg. Ugyanekkor jelent meg Benedek István Gábor A lovag napjai c. fiktív regénye is.

            Hunyady Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 15. – Budapest, Terézváros, 1942. október 10.) magyar regény- és drámaíró. Édesanyja Hunyadi Margit. Apja után Sándornak keresztelték. Első éveit részben a színházi világban, részben nagyszülei ódon, hagyományos nemesi otthonában töltötte, mígnem egy nap eljött érte az apja. Így lett budapesti iskolásfiú, Bródy Sándor elismert gyermeke, akit apja alighanem valamennyi fia közül mindig is a legjobban szeretett, hamar tudomásul véve, hogy ő örökölt legtöbbet az apai tehetségből.

A színházi élet és a dzsentriélet után pedig a növekvő fiú ugyanolyan otthonosan ismerkedett meg a kávéházakkal, az írótársaságokkal, a pesti polgári körökkel és főleg apja jó barátjával, talán az egyetleneggyel, akit még Bródy Sándor is magamagánál nagyobb írónak tartott: Krúdy Gyulával. Feledhetetlenül megmaradtak vidéki gyermekemlékei is, így úgy volt otthon mindenütt, hogy igazából soha, sehol sem volt otthon. Mindig kívülről tudta figyelni a világot. Egy baráti körben tett vallomása szerint dzsentriszemmel nézi a zsidókat, zsidószemmel a dzsentriket, úri szemmel a szegényeket, szegény emberek szemével az urakat, kávéházból a kúriákat és kúriából a kávéházakat. De bárhonnét nézett is, kitűnő szeme volt, a legparányibb apróságban is meglátta a társadalmilag jellemzőt, az anekdotában a tragédiát, de a tragédiában is az anekdotát.

A Júliusi éjszaka 1929-ben bemutatott első darabja, amelynek hatalmas vígszínházi sikere jelentette színdarabírói pályafutásának kezdetét. Kitűnő vígjáték is: humora, nyelvi leleményessége, remek helyzetei és figurái miatt. Nyoma sincs itt az első darabokat jellemző ügyetlenségnek a témaválasztás és atmoszféra-teremtés szempontjából, csupán az apróbb szerkezeti gyengeségek mutatják a még kiforratlan drámaírót. Színjátékai versengtek Molnárral, Herczeggel. Ezeknek jó része igazán jól megírt „sikerdarab” igazi drámai mélységek nélkül. még a legjobb, a Feketeszárú cseresznye sem több történelmi hátterű szerelmi háromszögnél. Ugyanakkor ez az 1930 novemberében bemutatott drámája hozta meg számára az igazi sikert és tette elismert és ünnepelt drámaíróvá. Egy szerelmi bonyodalom a délvidéken, a magyar férfi és a szerb asszony szerelmét, míg a nem kevésbé rokonszenves férj, miközben politikailag győz – elveszti magánélete boldogságát. Ami akkor, a szüntelenül szított mindenoldalú nacionalizmus és elvárt nemzetiségi gyűlölet idején igen nagy humanista bátorságot jelentett.  Két regénye kiemelkedik: a kor jelentékeny epikájához sorolandó. Az egyik az anyai és apai rokonságot felidéző, önéletrajzelemekkel, de hiteles korábrázolással is teljes Családi album, a másik a sokszor kerülgetett gazdag-szegény probléma igazán drámai megragadása, a Téli sport. Igazi, múlhatatlan értéke a novella. Ezekkel emelkedett a két világháború közti kor legnagyobb magyar írói közé.

Ő azonban sohasem élte az irodalmi tekintélyek életét. Bohém, kártyázó, csevegő kedvence volt a színházi, kávéházi, úri családi, kiskocsmai társaságoknak, örök szállodalakó, mindenütt otthonos, mindenütt vendég, közkedvelt idegen, derűs, de tartózkodó modorú barát, aki saját betegségeiről sem beszélt senkivel orvosain kívül. Ezek az orvosok pedig tudták, hogy túl hosszú élet nem adatott neki. Az is csoda, hogy ötvenkét évig győzte szervezete a halálos bajokat. Pedig a végső éveket még nehezebbé tette az erősödő fasizmus, a fellángoló második világháború. 1942 október 12-én hozták a lapok a református síró halálának hírét, aki tüdővizenyőben halt meg.

Bródy András (Budapest, 1892. december 5. – Budapest, 1964. június 15.) magyar újságíró. Bródy Sándor író és Rosenfeld Izabella fia. Első cikkei A Nap c. lapban jelentek meg, később külföldi tudósítóként dolgozott Az Est-lapoknál és számos napilapnál. 1930-tól az Ufa Magazint szerkesztette. 1932. szeptember 12-én Budapesten házasságot kötött Gerstner Annával, Gerstner Károly és Ruf Mária lányával.1945 után tárcáit napilapokban, többek közt a Magyar Nemzetben publikálták. András szentelte a legtöbb időt apja műveinek összegyűjtésére, szerkesztésére, kiadására. Ezt a munkáját egész életében végezte.

Három lánya született: Bella, Mária és Katalin. Közülük ketten Ausztráliába kerültek, a harmadik Budapesten ment férjhez, Bessenyei György irodalmárhoz: Két fiuk született.

Bátyja temetésére Amerikából Bécsig jutott el, ahol a magyar vízumot nem kapta meg.

Bródy István (Budapest, 1894 nov. 28. – Miami, 1981) Középiskoláit Budapesten, jogi tanulmányait a budapesti és kolozsvári egyetemeken végezte. ügyvédbojtár volt Bedő Mór (1878-1928) ügyvéd, várospolitikus mellett. Bohém volt, fiatal és tehetséges. A háborúban az 1. és a II. Osztályú Ezüst Vitézségi Érmet (nagy- és kisezüst), kapta meg. Hosszabb ideig az Est munkatársa volt, majd jogi pályára ment és Bedő Mórnak jogász, ügyvéd, várospolitikus irodavezetője volt. 1926 óta filmpályán működött, egyike volt a legjelentékenyebb magyar filmdramaturgoknak. Egy ideig az UFA mozik (jelenlegi Uránia és a régi Metro) igazgatója, majd Debrecenben is vezetett egy mozit. 1938-ban az Est lapoknak ír és a Színházi Életnek. Egy idő után más név alatt írt, majd ez is megszűnt. Ekkor elment öccséhez, Jánoshoz dolgozni, aki akkor éppen hüvelyesek nagykereskedésével foglakozott. Jancsi mondta is bátyjának: „Pistukám, te az irodalomhoz remekül értesz, de az üzletről fogalmad sincs.” Egy hét alatt megváltozott János véleménye. A háború után Zsolt Bélával megindították a Haladás c. irodalmi folyóiratot. 1948-ban kereskedelmi attasé lett Frankfurtban. Onnan később már saját elhatározására Kubába, majd Brazíliába, végül az Egyesült Államokba ment. Itt kereskedett vasérccel, kenderrel, szakcikkeket írt a gazdaságról. 1928-ban egy szegedi drámai színésznőt, Vér Juditot vette el feleségül. Miamiban éltek, ahol István 1981. 06. 30-án, Judit 1986. 05. 14-én halt meg. Bródy Istvánt végakaratának megfelelően apjához temették.

Bródy János (Budapest, 1898. febr. 2. – New York, 1962.) üzletember pályája csúcsán különböző vállalatok igazgatóságának volt a tagja, de elsősorban a gabonakereskedelemben szerzett magának hírnevet és vagyont. Rózsadombi villájában „nagy házat” vitt feleségével, Pollatschek Lillyvel (1905. márc. 12. – 1962), aki művésznevén Bródy Liliként alkotott. Sok híresség járt oda. Színészek, például Csortos Gyula, aki, amint belépett, kérte kedvenc italát, a kovászos uborkalevet, vagy Bajor Gizi és férje, Germán (Gutwillig) Tibor [1911-1951 fül-orr-gégész, egyetemi tanár]. És odajártak a „piszkoskörműek”, ahogyan Bródy János felesége művészbarátait nevezte, pl. Czóbel Béla (Bp, 1883.– Bp., 1976.] Kossuth-díjas avantgárd festő] és Diener-Dénes Rudolf [Nyíregyháza, 1889. – Bp. 1956.] festő. Előfordul, hogy a híres [id.] Berkes Béla [1859-1935 cigányprímás] és cigányzenekara két nap két éjjel muzsikál a Bródy-villa nem kevésbé híres közönségének. És így ment ez a háború után is. Vas (Weinberger) Zoltán [1903-1983 politikus, író, újságíró, polgármester], a Moszkvából hazatért kommunista vezető, aki Budapest közellátásáért felelős, hamarosan megismerkedett a gabonakereskedővel. És lett lóhús, de főképp gabona, mert Bródy ismerte a földbirtokosokat, a kereskedőket, a malmosokat, a parasztokat. Bródyéknál pedig mindennapos vendég a kisgazdapárti Balogh páter [Balogh István, Stájerlak, 1894. márc. 30. – Bp., 1976. júl. 20. római katolikus pap, kisgazdapárti politikus], akkor mi0niszterelnökségi államtitkár és az ugyancsak kisgazda Dinnyés Lajos (Alsódabas, 1901. – Budapest, 1961), aki előbb honvédelmiminiszter, később miniszterelnök lett. Kellettek a befolyásos emberek, mert a gabonakereskedőnek van más szívügye is. A lóverseny. A háború előtt istállótulajdonos és amatőrhajtó volt. Utóbbi minőségében 26 győzelmet tudhat magáénak. 1946-ban elérte, hogy a Gazdasági Főtanács és a Földművelési Minisztérium 100 ezer dollárt utaljon ki a teljesen elpusztult magyar versenylóállomány pótlására. A magyar lóverseny máig az akkor importált tenyészanyagból él. Bródynak tehát nagyok az érdemei. Fiát a politika Moszkvába kívánja küldeni, tanulni. „Sándorka” nagyon szereti az oroszirodalmat, ám a szovjet tanulmányokhoz nem fűlik a foga. 1948-ban teljesen egyedül Amerikába emigrált. Rövid úton leérettségizett. Nyelvi problémái nem voltak, mert édesapja gondoskodott róla, hogy németre, franciára és angolra anyanyelvi nevelőnő tanítsa 1935-ben született húgával együtt. Az Alexanderré vált Sándornak1949-től pedig már édesapja és húga is Amerikában telepedett. A mama, mivel Párizsban tanult, 1953-ig ott maradt.

De innentől ez már fiának, Alexander Brodynak a története (Budapest, 1933. január 28. – Budapest, 2022. február 12.) amerikai-magyar üzletember, író, reklámszakember.

Bródy Illés (Budapest, 1899. december 27. – 1953. november 11.) Bródy Sándor és Rosenfeld Isabella legkisebb fia. Fiatal korában a magyar lovasságnál szolgált, majd újságíró és író lett. Az 1930-as évektől az Egyesült Államokban élt. Hamis portréművészként kezdett, ételíróként és ínyencként vált ismertté. Írói pályafutása során saját nevének preferált írásmódja Iles Brody volt. Fiatal korában a magyar lovasságnál szolgált, sokat utazott Európa-szerte. 1927-ben feleségül vette az amerikai Follies táncosnőt, Vera „Kittens” Leightmert (1899–1997). A pár Párizsban ismerkedett meg, Budapesten házasodtak össze, New Yorkban telepedtek le, de a házasság 1932-ben válással végződött. Kapcsolatuk során többször kísérelt meg öngyilkosságot. 1932-ben elítélték Londonban két amerikai nővér, Mildred Reid Burke és Constance Reid Netcher zsarolásáért. Bár fenntartotta ártatlanságát, tíz hónapra börtönbe került, és büntetés letöltése után kiutasították Angliából.

            Az 1930-as évek végén visszatért New Yorkba, ahol az Esquire magazin állandó rovatvezetője lett. Korábbi lovastisztként a lovassportokhoz és a lovassporthoz járult hozzá. Később ételíró lett, a „Man the Kitchenette” című, régóta futó rovattal, amely férfi olvasóközönségnek szánt kulináris tanácsokat kínált. A Gourmet magazinnak is írt. 1938-ban feleségül vette Marie Hollingsworth-t Virginiában. Ez a házasság is válással végződött 1949 előtt.

Brody két könyvet adott ki a gasztronómiával kapcsolatban: A nyelvem hegyén (1944) és A kolónia (The Colony: Portré of a Restaurant and its Famous Recipes 1945), ama a híres New York-i étterem története. Harmadik, egyben utolsó könyve az Elmentek a Windsorokkal (1953). VIII. Edward és Wallis Simpson, Windsor hercegének és hercegnőjének bestsellertörténete. Brody hirtelen meghalt szívrohamban 1953. november 11-én, miközben a San Francisco-i Palace Hotelben szállt meg. Ekkor harmadik felesége Sanna Klaveness volt, akit 1949-ben vett feleségül.

168

Felhasznált irodalom:

Notesz. In.: Az Ember, 1962. 37. 24. jún. 26. p. 7.

Hovanyecz László: Eger két írócsillaga: Bródy Sándor és Gárdonyi Géza Eger: Önkormányzat, 2005. 99 p. ill.

Hovanyecz László: Egy nagy magyar család sarjai: Alexander Brody Húszezeregy éjszakája. In.: Népszabadság, 2001. 59. 246. p. 26.: ill.