A feleslegessé vált első zsinagógát kultúrházzá alakították át 1925-ben. A falakat bibliai jelenetek freskói díszítették, amelyekből ma már csak néhány négyzetméternyi maradt meg ma a Hibay Károly utcában, a patakparton álló épületben. Az avató beszédet Biedermann Adolf, a zsidó elemi iskola igazgatótanítója mondta.
A freskó maradványai az első zsinagóga, a volt kultúrház falain
A STATUS QUO ANTE HITKÖZSÉG
1929-ben az egri status quo hitközség elnöke Kánitz Dezső, a hitközség éves költségvetése 24.000 pengő volt. Halála után Polatsik Jenő, a Kereskedelmi Rt. vezetője került a helyére. 1932-ben dr. Roth Emil főrabbi került dr. Schweiger Lázár helyére. A fiatal főrabbi 1907. szeptember 21-én született Kunszentmártonban. A Budapesti Országos Rabbiképző Intézetben, a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen, a Héber Egyetemen és Abraham Isaac Kook (Geriva, 1865 – Jeruzsálem, 1935) országos főrabbi híres jesívájában tanult. 1931-ben avatták rabbivá Budapesten.
Az építészeti szépségével párját ritkító egri zsidótemplomban nemcsak felekezeti, de felekezetközi, széleskörű társadalmi ünnep volt június 19-én, vasárnap délben dr. Róth Emilnek, a Status Quo Egri Izraelita Hitközség nagy szellemi tudással és ragyogó szónoki képességgel megáldott új főrabbijának beiktatási ünnepélye.
A templom díszes bejáratánál, a Tórával kezében, az elöljáróság élén nagyecséri Kánitz Dezső az egri izr. hitközség országosan ismert nevű, kiváló elnöke üdvözölte. Az elnök megindító szavai után az Egri Izr. Dalárda kitűnő kórusa héber nyelvű énekszámot adott elő. Majd Kálmán Ödön (1886-1951) a kőbányaiak kimagasló tudású főpapja, az egri főrabbi kiváló nagybátyja mondott kiváló beszédét, amelyben a papi hivatás szentségét és eszményeit ecsetelte fényes ékesszólással és megkapó szónoki formákban az új lelkipásztor előtt. Ezután a Dalárda művészi szépségű előadásban Beethovent énekelt a rabbi beszédéig.
Nemcsak az egri zsidóságnak, hanem Eger egész társadalmának felekezetközi ünnepe volt a beiktatás, mert az egri hatóságok, a hivatalok és testületek képviselői is élükön Petró Kálmán (Miskolc, 1888. – Bp., 1942.) ügyvéddel és országgyűlési képviselővel. Eger páratlan népszerűségű országgyűlési képviselőjével, aki egyben az Ügyvédi Kamara elnöke is volt.
Az új főrabbi a beiktatás után a különböző egyesületek, és intézmények küldöttségeinek tisztelgését fogadta.
Az ünnepélyt az egri Izr. Kultúrház termében kétszázötven terítékes ünnepi ebéd követte. Az itt elhangzott pohárköszöntők során elsőnek nagyecséri Kánitz Dezső hitközségi elnök szólalt fel, üdvözölte a megjelent vendégeket, megértésre, szeretetre, békességre hívta fel hittestvéreit és az egész magyar társadalmat, mert csak ezen az úton remélhető bizton a megcsonkított magyar hazánk szomorú sorsának jobbra fordulása. Dr. Hevesi Zoltán ügyvéd elöljáróságitag. Korányi József tanító a beiktató kőbányai főrabbit, dr. Kálmán Ödönt köszöntötte. Özv. Rotschild Árminné az egri zsidó nők nevében, dr. Hajdú Miklós a Pesti izr. hitközség nevében üdvözölték az új főrabbit, akit dr. Heller József arra kért pohárköszöntőjében, hogy a hitközség nagy múltú iskoláját és hazafias szellemét tovább ápolja és fejlessze. Kardos László joghallgató a főiskolai zsidó ifjúság nevében köszöntötte az új lelkipásztort.
Dr. Róth Emil rövid egri működése folyamán forradalmasította az egri zsidó ifjúság nevelését. 1936-ban a győri kongresszusi izraelita hitközség rabbiszékét foglalta el. A magyarországi rabbik között ő hirdette legerőteljesebben a cionizmus tanait, propagálta az élő héber nyelv tanítását. A legsúlyosabb napokban példamutatóan viselkedett. Amikor a cionista földalatti mozgalom emberei megjelentek nála Győrben, hogy megmentsék, nem volt hajlandó híveit cserben hagyni. A bevagonírozás előtt szombaton reggel – miután előző este állati sorba taszított híveinek az emberi méltóságról szónokolt – a csendőrök véresre verték és állandó ütlegelés közben hajtották végig az egyébként is halálra félemlített győri zsidók sorai előtt.
Dr. Rácz Zoltán (1905–1985) főrabbit 1933 márciusában avatták a status quo hitközség rabbijává és még ekkor feleségül vette Deutsch Annát. A legtragikusabb években állott a hitközség élén, híveivel együtt kerültek Auschwitzba, de ő életben maradt. A Honvédelmi Minisztérium tábori lelkész-ezredese volt nyugalmazásáig, tanított az Országos Rabbiképzőben.
A hitközségi jegyző teendőit Halász Sámuel, majd Fischer Sándor látta el. A főkántori tisztség (az ifjú Quartin és Fischer Henrik helye) hosszú időn át betöltetlen volt. 1925-tól Blasz Sámuel látta el ezt a feladatot. A hitközségi élet egyéb funkcióit az idők folyamán Littauer Márk kántor, Rittermann Lipót, Klausz Mór és Weisz Sámuel végezték.
Székely Endre: „A status quo hitközségnek emlékezetünk szerint a következő kántorai voltak: Litmer [Littauer Márk], aki egy dalos versenyen aranyérmet nyert. Blasz, Klausz Pinkász (1860–1938) – aki nagy Talmud tudós is volt – és az idők folyamán többen voltak. Hitközségi jegyzők emlékezetünk szerint Fischer Sándor, Halász Sámuel és Ungerleider Lajos. Ez a hitközség az első egri zsidótemplom után egy új valóságos Eger díszéül szolgáló templomot építtetett. Megemlítem még, hogy Kaff Ignácz, aki a híres ortodox főrabbinak a helyettese volt, ügybuzgó tevékenységet folytatott.”
Felhasznált irodalom: Egri zsidók. 1975. p. 24. https://archive.org/details/nybc314187/page/n177/mode/2up
AZ ORTODOX HITKÖZSÉG
Ignatz Yitzchak Kaff rabbi
Az ortodox hitközség rabbihelyettes tisztségét több mint 50 éven keresztül töltötte be Kaff Ignác (Kucura, 1845 – Eger, 1928. október 22.) Puritán, aszkéta életmódjáról, a vallási szabályok szigorú értelmezéséről és rigorózus betartásáról volt ismeretes. Szerénységére jellemző, hogy felettesének, a nála fiatalabb főrabbinak véleményét akkor is elfogadta, utasításait akkor is híven teljesítette, ha nem értett vele egyet. Tóramagyarázatait Szemelvények című művében gyűjtötte össze. Szoros kapcsolatot tartott a hívekkel a főrabbi fia, Schreiber Mózes rabbi, akit 1915-ben választottak meg a zsidó törvényszékben dáján [ülnök] tisztségére. Minden nap részt vettek a templomban a reggeli és esti imákon. Szombat délután a bét hamidrasban [a talmudi kutatásnak szentelt iskola vagy előadóterem a hozzátartozó könyvtárral] Szívén viselte a hívek minden ügyét baját. Mindig mosolygós arca, közvetlen modora révén közszeretetre tett szert. Műve Tóramásoló keze címen került kiadásra.
Kétosztályos Talmud Tóra iskolát tartott fenn, amelynek tanítói közül Eliezer Boch, Moss Jehuda Greiner, M. Hirschler, Perlzweig Sámuel és M. Wiener nevei maradtak fent. A J’szod Hatora Egylet a hitközség támogatásával egy magasabb fokú talmud iskolát tartott fenn. A Sász Chevra Egylet [Talmud egylet, a „sász” szó egy mozaikszó, amelynek feloldása Sisá Szdárim, ami utalás a Talmud hat rendjére.] tagjai esténként összegyűltek a hitközség irodájában, ahol a mincha [délutáni ima] és a mááriv [esti] ima között előbb Náftáli Schwarcz, később Jicchák Eisik Rosenberg majd pedig Solem Pollák rabbik vezetésével Talmudot tanultak: felosztották egymás között és így együtt módon minden évben áttanulmányozták. Emellett meglátogatták az idegenben tanuló vagy ide szabadságra hazaérkező jesiva növendékeket, megajándékozták őket és elbeszélgettek velük tanulmányaikról.
A hitközség jegyzői előbb Reiss Dániel (1899-1906), utána Benedikt Nándor (1922-1926) majd Blasz Dezső (1932-1936) voltak.
Székely Endre: „Reiss Dániel nagy tudású és szóbőségű ember volt, õ írta meg a szentegylet 55 éves jubileumát, mely könyv sok mindent elmond nemcsak a szentegyletről, hanem annak intézményeiről is. Őt követte Benedikt Nándor, aki ugyanúgy, mint az apósa, Reisz Dániel a hitközségnek, a Chevra Kadisának is jegyzője volt. Ennek a hitközségnek rendkívüli éles eszű kántorai és egyúttal metszői is voltak. Megemlékszünk Klein főkántorról és ugyancsak metszőről, Blasz Mórról (1857-1934). Ő is igen nagy Talmud tudós volt. A hitközség egyesületei: először a közös Chevra Kadischa, a Nőegylet, a Fillér Egylet, a Maskil El Dol, a zsidó kórház és végül volt egy dalárdánk is. Ez mind a két hitközség tagjaiból állt. Valamennyien önzetlenül dolgoztak a felekezet ügyeiért és jótékonykodtak az emberekért.
„Az izr. fillér egylet sikeres nyári mulatságot rendezett az érsekkertben. A mulatság egyik érdekessége a bor dala volt. Rövid ruhás lányok árulták a tombola jegyeket, melyek majdnem mind elkeltek. A nagy körönd bal oldalán már a kora délutáni órákban megkezdődött a tánc s vígan ropták a táncot a legények és leányok. A vendéglő előtt pedig a katonazenekar s a Gábor bandája felváltva szórakoztatta a közönséget. Tombola után úgy nyolc óra felé megkezdődött a tánc, mely éjfél után lett vége.”
Purimi állarcosbál 1930 körül (Székely család fotóalbuma)
Kántorait mindig jól megválogatta a hitközség. Klein Hermann után Mordecháj Feldmann jött, majd Mose Schulhof, végül Chájim Joszéf Gottlieb r. látták el ezt a szolgálatot. Feldmann a húszas évek végén Pozsonyba költözött. Onnan a szlovákiai zsidók deportálása elől régi hívei között Egerben keresett és talált menedéket. Velük együtt indult azután az utolsó útra, a szörnyű vég felé. Az előimádkozó-metsző állását a hitközség alapításától kezdve 50 éven át Mose J’hosua Blasz r. töltötte be.
Blasz Mór (1854 – 1934) és Billitzer Mór
Ő volt a környék mohelja (körülmetélést végző szakember.) is. Kis könyvecskéjében több ezer név szerepelt azokról, akiket ő vett fel Ábrahám ősapánk szövetségébe. Utóda az előimádkozó-metsző tisztségében r. Mose Dávid Hálévi Billitzer volt, aki hitközségévei együtt pusztult el Auschwitzban.
A sámesz (általában a gondnokot jelenti: azt a személyt, aki a zsinagóga létesítményeit kezeli, és a dolgok zökkenőmentes működését biztosítja. Emellett segített az ima és az istentiszteletek vezetésében.) Ezt hosszú időn át a népszerű Weiser Dezső Jákov látta el. Utána ebben a munkakörben Rubin Izidor működött.
A hitközség világi vezetői is mindenkor szem előtt tartották az ortodoxia célját: őrködni a vallási törvények és hagyományok megtartása felett. Az I. világháború előtt Ungerleider Soma sör- és szeszkereskedő, halála után rövid ideig Náftáli Schwarcz töltötte be a hitközségi elnök székét. Halála után 1924-ig Lusztig Ignác, a húszas években Reiner Adolf (1872-1944) épület- tűzifa-, kovács- és kőszén kereskedő és volt a hitközség elnöke.
Az elöljárók tisztségének és egyéb feladatoknak ellátásában az idők folyamán fontos szerepet betöltő hitközségi vezetők közül említeni kell Binéth Zsigmond (1853-1907) borkereskedő, Blumberger József kocsmáros, Deutsch Áron, (1878-1944) kereskedő, Deutsch Károly (1914-1943), Deutsch Mihály (1885-1931) pékmester, Fischer Gerson, Grünfeld Jákov.
Kaff Pinchász, Kellner Lajos, Klein Jónás (1863-1931) kereskedő, Klein Mór szappanos (1851-1907) szappanos, Kohn Salamon (?-1944) kereskedő, Pollák Fülöp (1867-1940) divatáru kereskedő, Schwarcz István id. és Weisz Ignác (1891-1944) kereskedő
Az utolsó tisztikarban elnök volt dr. Fischer Lajos (1890-1944) ügyvéd, alelnök Katz Salamon, gondnokok Ehrenfeld Mór és Holländer Bernát, pénztáros ifj. Schwarcz István (1901-1944) kereskedő.
Az Országos Jesivákat Támogató Egyesület egri csoportját Katz Salamon elnöklete alatt 1926-ban regisztrálták. A szervezet törekvése volt, hogy egyrészt „Isten és a Haza” nevében jesivákat alapítsanak, másrészt a már meglevőkben menzát, internátust és zsidó vallástudományú könyvtárakat hozzanak létre, az itt tanulókat anyagilag, erkölcsileg támogassa. Egerben is volt jesiva a mai Petőfi téren. Minden évben növendékek százai kerültek ki innen, hogy 4-5 éves vallási tanulmányaik befejeztével polgári állásokban helyezkedjenek el, vagy rabbik, tóramásolók, sakterek legyenek. Az innen kikerülő bócherek (zsidó segédlelkészek), leendő családapák biztosították a magyar zsidóság fennmaradását és virágzását.
Felhasznált irodalom:
Egri zsidók. 1975. p. 24, 31.
Reiss Dániel: Az egri Chevra-Kadischa 1843-tól 1898-ig. Eger: Lőw Nyomda, 1898.