A mindennapi élet szerves része volt a vallási élet gyakorlása. A zsidó közösség politikai közérdekű tevékenységet végző, a közösség érdekeit szolgáló intézményként településenként nem csupán vallási tekintetben fogta össze, hanem a mindennapi élet színtereként is működött. Hatáskörébe tartozott a szertartási, kulturális és humanitárius feladatokon mellett a gyülekezetben lakó zsidóság közigazgatási ügyeinek intézése is. A választott elöljáróság és hivatalnokok végezték a községi teendőket és képviselték a közösség tagjait. Az autonómia korlátozott volt, határait a felső hatóságok jelölték ki. A hitközség, mint szertartási, humanitárius és kulturális intézmények fenntartására létesített testület csak a zsidóság polgári egyenjogúsítása (1867. XVII. tc.) óta létezik. Azelőtt törvénykezéssel, közigazgatással is foglalkozott a közösségen belül.
Az 1868/69-es kongresszuson („Izraelita Egyetemes Gyűlés”) az egri kerületet Schwarcz István hitközségi elnök képviselte. Négyoldalas jelölő beszéde fennmaradt a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban. A beszéd, amit a járás küldöttgyűlésén mondott el, jól tükrözi azt, hogy számára és a közösségnek mit jelentett az emancipáció, ugyanakkor a szöveg jelzi a modernizációval szembeni különböző fenntartásait, illetve az autonómiához és a hagyományokhoz való teljes ragaszkodását. Nem véletlen, hogy az 1869-ben bekövetkezett halála után fia, és leszármazottjai az ortodox közösség támogatói és vezetői lettek.
Schwarcz István jelölőbeszédének első oldala
Az országos kongresszus, amin a képviselet ügye és a modernizáció volt napirenden megosztotta az ország zsidóságát.
Az országos kongresszus emléklapja
A gyűlés után három irányzat alakult ki, a modernizálást akarók, elsősorban a nagyvárosban élők a kongresszusi, vagy neológ, a változatlanságra szavazók a status quo ante irányzatot választották, a hagyománytisztelők, elsősorban a kisebb településeken élők az ortodox változatot részesítették előnyben, még az eddigi változtatásokat is vissza szerették volna vonni. Az egri közösség nagyobbik része a status quo ante, a kisebbik rész az ortodoxiát pártolta.
AZ ORTODOX HITKÖZSÉG
Az országban többnyire már 1871-ben megalakultak a kongresszusiaktól magukat szigorúan elkülönítő ortodox hitközségek. Egerben ez a folyamat néhány évvel később következett be. 1877-ben kivált egy kisebb, hagyománytisztelőbb csoport, mintegy harmincan, Josef Hirsch Weiss rabbi vezetésével, akik végig kitartottak az ortodox irányzat mellett.
A rabbi halálának bejegyzése a Chevra Kadisa temetői könyvébe
A különválás oka az időközben elhunyt rabbi helyére megválasztandó új rabbi személye körül felmerült vita volt. A hitközség többsége rabbiképzőt végzett, modern hitszónokot akart, a kisebbség továbbra is a hagyományokhoz szigorúan ragaszkodó hittudóst óhajtott a hitközség élén látni. Az ortodox közösség tagjai többnyire az egyszerűbb, kiskereskedő, kisiparos rétegből kerültek ki, de voltak közöttük módosabbak is.
Az ortodox hitközségek önállóságukat mindvégig erőteljesen hangsúlyozták. Imaházukat a Schwarcz István által a közösség rendelkezésére bocsátott helyiségben, a gőzmalom területén tartottak fenn. A főrabbi 1879-ben bekövetkezett halála után a hagyománytisztelő tagokból megalakult az autonóm ortodox hitközség.
Az ortodox zsinagóga 1907-ben a Kossuth Lajos utca 17. alatt
A korábbi templom és az iskola a status quo hitközségé maradt, az ortodoxok a Káptalan utca (ma Kossuth Lajos utca) elején építtettek maguknak külön zsinagógát, amelynek épülete a mai napig fennáll. A minden hitigényt kielégítő zsinagógájukra vonatkozó adatok szerint 1880-1883 között épült. Az épület 1910-1911-ben nagyarányú felújításon esett át. Bárány Géza (1880- 1932) mérnök tervezte újjá. A kapualjban, a nyugati falon, a férfiak bejáratánál három, egy nagyobb kétszárnyú és két kisebb, kifelé nyíló ajtót épített be. Az imaház utcai homlokzatán átépítésre került a női karzatra felvivő kő lépcsőház, de az udvar felől is volt egy vaslépcsője.
Az ortodox zsinagóga ma Ziffer Sándor Galéria
Homlokzatának harmonikus rendszere, az emeleteket osztópárkánnyal jelző tagolás, az íves záródásúra átépített ablakok és a lépcsőházat rejtő rizalitot közrefogó függőleges lizénák a vízszintesek és függőlegesek harmonikus egyensúlyát adják. A középső rész háromszögű lezárásában egy színes üvegekből komponált rózsaablak, a csúcsán pedig a mózesi törvénytáblák díszítik az A belső tér geometrikus-ornamentális díszítőfestésű volt. 1944-ig használták.
1944-ben a hitközség elnöke dr. Fischer Lajos ügyvéd volt, rabbija Schreiber Simon és fia Mór, jegyzője Blasz Dezső. A hitközség teljes létszáma 519 fő volt. ebből 171 adózott. Szeretetházuk volt. A Chevra Kadisához 217 fő tartozott.
Az 1960-as években még hetente kinyitották, később már egyre ritkábban, mert csak 19 fő alkotta a hitközséget.
Az épület renoválásakor előkerült talmudi témájú mennyezeti freskói
Egy ideig bútoráruházként funkcionált, a közelmúltban a város visszakapta az épületet, rendbe hozatta. Ez ma a Ziffer Sándor Zsinagóga Galéria.
Király Róbert (Eger, 1930 – ) szobrász 200×80 cm-es bronz domborművét 2004. június 6-án avatták a ma kiállítóhelyként működő egykori kis zsinagóga bejárati passzázsában. A balról jobbra vonuló alakokat ábrázoló és a jobb szélén a figurákat inkább már körvonalakká áttüntető kép mellett jobb oldalt a szöveg Radnóti Miklós Töredék című, 1944. május 19-én kelt versének utolsó versszaka: „Oly korban éltem én e földön /, mikor a / költő is csak hallgatott, / és várta, hogy talán megszólal ujra – / mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, / a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.”
Az épület homlokzata a kőtáblával, a kapubejárat alatt elhelyezett holokauszt dombormű Király Róbert alkotása. Ma a Kepes György Nemzetközi Művészeti Központ található itt.
Király Róbert domborműve
Első és egyetlen főrabbijuk Schreiber Simon, másként Simon Szófer (Pozsony, 1850. május 10. – Auschwitz, 1944. június 12.), a híres Chátám Szófer (1762-1839) unokája volt. Édesapja Avraham Shmuel Binyamin Sofer (Abraham Samuel Benjamin Schreiber), a főművéről is ismert Ksav Sofer vagy Ketav Sofer, (1815–1871), a magyar zsidóság egyik vezető rabbija és a híres pozsonyi jesiva megalapítója volt. Simon pályáját Kisvárdán kezdte. Első felesége 1870-ben Esther Fried volt, aki korán meghalt. Következő felesége másik unokatestvére, Glikle Birnbaum volt, akitől elvált. Ezitán az ukrajnai Umanban és Kijevben élt, majd Krakkóban. 1875-ben visszatért Pozsonyba, és feleségül vette ismét egy unokatestvérét, Spitzer Esther Malkát, akitől 13 gyermeke született.
1881-től 64 éven át szolgálta az egri zsidó hitközséget. Az általa alapított, Chátám Szóferről elnevezett jesivában számos későbbi tóratudós tanult. Simon Szófer hivatalos címe az áv bét din volt (’’a vallási bíróság vezetője”), és közössége „rebbe” megszólítással illette. A szájhagyományok szerint fogadására a hitközség fele Pozsonyba ment elébe, és a maradék hívek sokasága az egri vasútállomáson lovasbandériummmal fogadta. Amikor először belépett a templomba hívei felállva és olyan csendes áhítattal várta, mint ahogy az megillette. Az új főrabbit templomban Wexler Izrael és Kaff Ignác (Kucura, 1845 – Eger, 1928) rabbik fogadták. Egerbe való megválasztása előtt hat éven át Oroszországban tartózkodott, ahol alkalma volt a haszidizmust közelebbről megismerni. Nem is ellenezte oly élesen ezt a népi mozgalmat, mint elődje. Ö is féltékenyen őrködött azonban hitközsége „oberlandi” szellemén.
Szófer (Scheiber) Simon rabbi
A rabbi határtalan tiszteletnek örvendett hívei körében. Évente kétszer tartott templomi szónoklatot: Jom kippur előtti és a Peszach előtti szombaton. Hívei között a templomban ezen kívül csak az ünnepeken jelent meg. Híres jesivát vezetett. A hétköznapi és a szombati imákat általában tanítványai körében, a bét hamidrásban (a Talmud kutatásnak szentelt iskola) végezte. Jesivájában az ország minden részéből származó fiatalok tanultak. A tudós főrabbi folyamatosan dolgozott apja és nagyapja műveinek kiadásán. Szerénységére jellemzően magát nem tüntette fel a könyvek szerzőjeként.
Utolsó éveiben, amikor látása meggyengült, felolvastatta magának a tanulmányozandó szöveget, és ahhoz fűzte magyarázatait Sivan 21-én (június 2.) érkeztek meg Auschwitzba, ahol néhány órával később elgázosították feleségével együtt.
Schreiber Simon (bablra) és fia Schreiber Mózes
Schreiber Mózes (Moshe Sofer II) (Eger, 1885. május 10. – Auschwitz, 1944. június 12.) kiemelkedő rabbi volt. Schreiber Simon fia, édesanyja Spitzer Eszter Malka Esther. Tanulóéveit előbb a késmárki a pozsonyi jesivákban töltötte. Tóra zseniként vált ismertté és írásos halachikus válaszokat folytatott Sholom Mordechai Schwadron (Zolochiv, 1835 – Beregovo, 1911.) beregszászi. Avraham Jichak Glick tolcsvai és Nathanael Fried (1857-1916) balmazújvárosi rabbikkal. Számos tekintélyes pozíciót ajánlottak fel neki, de visszautasította őket, hogy az apjával lehessen, és idejét befektesse jeles családja Tóra-magyarázatainak kiadásába. Ahogy apja öregedett egyre aktívabbá vált a közösségi ügyekben és szolgálta mellette a közösséget, valamint a chédert és a jesivát is felügyelte. Hat gyermeke született.
Yochanan Sofer (1923. január 1. – 2016. február 22.) rabbi és az általa alapított kampusz Jeruzsálemben
A teljes családból Avraham Shmuel Binyamin és Yochanan maradtak életben. 1947-ben a testvérek Egerbe költöztek, ahol újra megalapították a hitközséget. Avraham Shmuel 1948-ban betegség következtében halt meg. Az egri zsidó temetőben temették el, nagymamája, Szófer Malka Eszter sírjához közel. Yochanan, Sofer családjának egyetlen túlélője feleségül vette Miram Pallt (Jaakov Pall lányát, Chassam Sofer nővérének leszármazottját). Három gyermekük született Egerben; Moshe (1947), Yaakov (1948) és Avraham Shmuel Binyomin Sofer (1949). Miután 1950-ben Izraelbe emigráltak, további négy gyermekük született; Shimon (1951), Akiva Menachem (1953), Zalman (1954) és Aharon (1959). Yochanan jeshivát alapítottak Jeruzsálemben. Az évek során zsinagóga hálózatot hozott létre Izraelben és az Egyesült Államokban. Apja után „Kehillot Yad Sofer”-nek nevezte el őket. Yochanan egy tekintélyes közösséget vezetett Izraelben, megtartva az Erlau (Eger) nevet.
2023 július 13-án Egerben tett látogatást Scheiber Simon dédunokája, Moshe Szofer, híveivel és unokáival, aki most Jeruzsálemben az egri jesiva vezetője.
Moshe Szofer a Zsinagóga Galériában és a temetőben Szabó Györggyel, a MAZSÖK elnökével
Felhasznált irodalom:
Szabó György https://www.facebook.com/photo?fbid=10230479389989644&set=pcb.10230479392509707 (Letöltés: 2023. július 13.)
A Mese díszközgyűlése. In.: Eger, 1929. 40. 223. nov. 29. p. 1.
Schreiber Simon egri főrabbi felsőházi jelölése miatt két pártra szakadt az ortodox zsidóság. In.: Eger, 1929. 40. 247. dec. 29. p. 2.
Az ortodox közösség kiválása után 1888-ban került a hitközség rabbi székébe a fiatal dr. Schwarcz Miksa (Kisvárda, 1854. január 14. – Eger, 1902. december 19.), aki frissen végzett a pesti rabbiképzőben. Beiktatásáról az Egyenlőség részletesen beszámolt.
A STATUS QUO ANTE HITKÖZSÉG
A hitközség első rabbija J. M. Kohn volt. Nevén kívül semmi közelebbit nem sikerült róla megtudnunk. Annyit mégis, hogy az első templom még az ő idejében épült.
Az 1820-ban Krausz János kertész tulajdonába kerülő patakparti telket 1845-ben vásárolta meg a zsidó hitközség. 1850 és 1890 között egy késő klasszicista imaházat épített rá.
Az előkertes, téglalap alaprajzú, a főhomlokzat felől kontyolt nyeregtetős épület hátsó homlokzatával a patakmeder támfalára támaszkodó épület. Főhomlokzatán páros lizénákkal alátámasztott párkányos timpanon. Síkmennyezetes belső tér, D-i oldalán női karzattal. A későklasszicista stílusú zsinagóga keleti homlokzatának északi szakaszához kapcsolt egytraktusos, kéthelyiséges bővítést az 1990-es évek végén elbontottak. Valószínűleg 1850 és 1890 között létesült.
Az épület mestere ismeretlen. 1913-tól üresen állt, majd az 1924-ben belső terét kultúrházzá alakítottak át. Az 1940-es évek közepéig az egri zsidó hitközség kulturális és szellemi centruma volt, 1945 után a város tulajdonába került. Az 1990-es években a város önkormányzata rendbe hozatta az épületet, 1998 augusztusában pedig jótékonysági hangversenyt rendeztek az épület teljes felújítására. A zsinagóga igazi megújulása 2000-ben kezdődött meg. 2007 júliusától kortárs művészeti galériaként és közösségi térként funkcionál.
1888-ban került a hitközség rabbi székébe a fiatal dr. Schwarcz Miksa (Kisvárda, 1854. január 14. – Eger, 1902. december 19.), aki frissen végzett a pesti rabbiképzőben. Beiktatásáról az Egyenlőség részletesen beszámolt.
dr. Schwarcz Miksa (MILEV)
A templom előcsarnokában J. Margittai rabbihelyettes hébernyelvű beszéddel fogadta, a díszgyűlésen dr. Schönberger Soma üdvözölte. A templomban a megyei és városi hatóságok is képviseltették magukat. A katolikus klérus az ünnepélyes beiktatásról távol maradt, mivel ezen a napon XIII. Leo pápa jubileumát ünnepelte. A száz terítékes banketten Rothschild Ármin alelnök, Müller Lázár tanító, Fischer Soma, dr. Alföldi Mór, Klein Ignác, Barna Manó és az ifjúság nevében Schwarcz Sándor mondtak pohárköszöntőt. Dr. Schwarcz Miksa Efráim Kohen budai rabbi életéről és munkásságáról írta doktori disszertációját.
1887-ben Dr. Schönberger Soma volt elnök, Müller Lázár az elnökhelyettes és a jegyző.
1890-ben Littauer Márk a kántor, a hitközség gondnoka Braun József. 1891-ben Dr. Schwarcz Dávid a hitközség elnöke és Friedmann Bernát (1863-1938) a hitközség jegyzője. 1894-től már Preszler Ferenc Hermann (1843-1915) a hitközség elnöke. 1896-ban a hitközség elöljáróságát a következők alkották: elnökként maradt Preszler Ferenc elnök, Kánitz Dezső alelnök, Spieler Ferenc ellenőr, Breuer Mór pénztáros, Rosenberg József és Salamon Miksa gondnokok, dr. Schönberger Soma, Kohn Jakab, Braun József, Czeisler Zsigmond és Greiner Arnold elöljárók.
A hitközségi elnök életéről a nekrológjából tudhatunk:
PRESZLER FERENC HERMAN 1915. 11. 29. „Az egri izraelita hitközségnek gyásza van. Preszler Ferenc Hermann évtizedeken keresztül volt elnöke, tegnap hosszas betegeskedés után meghalt. Preszler Ferenc az egri izraelita hitközség legtiszteltebb alakja volt. Azok közé tartozott, akik a műveltséget és a vallásosságot harmonikusan tudták a maguk személyében összpontosítani. Meggyőződésen hívő volt s nagy lelki szeretettel ápolta hitközség minden intézményét. Mintegy negyven évig fejtett ki tényleges munkálkodást a hitközség elöljáróságában és iskolaszékében s ezen idő alatt több mint 20 évig funkcionált, mint hitközségi elnök. A hitközség tagjai nagy szeretettel vették őt körül, s népszerűség övezte őt mindhalálig. Békeszerető, jó ember volt, s ami köztevékenységet magára vállalt, azt nagy lelkiismeretességgel látta el. Részt vett a törvényhatósági és városi közéletben is s mindkét helyen bizottsági tag volt. Sőt a múltban, mint ismert szaktudású kereskedőt, különösen szeszkérdésekben, a pénzügyminiszter is meghívta olykor ankétjeire…
Az egri izraelita hitközség halottjának tekinti. Emlékét nemcsak jegyzőkönyvében fogja feljegyezni, hanem gondoskodni fog arról is, hogy érdemeit a hitközség valamely intézményében maradandóbban is megörökítse” (Hevesvármegyei Hírlap.)
Dr. Schwarcz Miksa főrabbi 1902-ben meghalt. Erről az Egyenlőség 1902. december 28. száma tudósított:
„Az egri rabbi halála. Papságában mindig kiváló, tudására nagy értékekkel rendelkező, jóságában igaz ember halt meg decz. 19-én Egerben: Schwarcz Miksa dr. rabbi, az odavaló statusquo hitközségnek tizenöt esztendőn által derék lelkésze. Megdöbbentő ennek a csapásnak a súlya köztiszteletben álló fiatal nejére, pótolhatatlan a négy kis árvára, és keserves veszteség tágabb családjára, amelynek szemefénye és anyagiakban szünetlen segítője volt a megboldogult, meghalt szegényen. Jóságos szive az életében mindent a rokonai segítésére juttatott. Ez a mélységes szeretet a családja iránt, amely teljesen áthatotta bensőjét, talán ez volt az oka korai elmúlásának is.
Deczember 17-én egy nőtestvére halt meg, s ez a lesújtó hir annyira lebírta a különben is beteg szivű embert, hogy ágyba kellett feküdnie s nem is kelt fel többé. A család jótevőjét siratja benne, az egri statusquo izr. hitközség pedig a jeles papot, aki hatalmas talmudi képzettségével harmóniába tudta hozni értékes világi tudását s aki föltétlen becsülést tudott szerezni magának azzal, hogy a szó nemes értelmében a béke embere volt; életének legutolsó intézkedése is meleg dokumentuma békeszeretetének: az egri ortodox hitközség és az ő hitközsége között ugyanis a gabellára [vágatási bárca, értékjegy] vonatkozóan valami differenczia támadt, s a szeretetnek az embere inkább engedésre késztette a hitközségét, csakhogy a békét biztosítsa. Mint hittanárhoz tanítványai lelkes szeretettel ragaszkodtak, az egri zsidó tanítók pedig valósággal rajongással körülvett atyjukat vesztették el benne, aki soha nem pihenő buzgalommal csüngött az iskola sorsán. Egyházi beszédeit mindig magyar nyelven mondotta, tartalmas gondolataival, esztétikus formáival magával ragadta hallgatói lelkét; tóramagyarázatai, melyekben igaz mester volt, sohasem tévesztették el hatásukat.
A temetésen megnyilvánult részvét volt a bizonyítéka annak az igaz szeretetnek, amelylyel Schwarcz Miksa dr. életét övezte. Ott volt ezen az aktuson Eger város közönsége valláskülönbség nélkül, a vármegye tisztviselőkara Majzik Viktor alispán vezetésével, a városé élén Jankovics Dezső polgármesterrel, a törvényszék, az összes iskolák, valamennyi felekezet papjai stb. Preszler Ferencz hitközségi elnök indítványára a hitközség rendezte a temetést, amelynek a végzésére Feldmann József drt, a czeglédiek ismert jó hírű zsidó papját, a boldogultnak kebelbarátját hívták meg. Feldmanndr. eskette tizenhárom évvel ezelőtt az immár elköltözöttét és mikor erről most a búcsúztatójában megemlékezett, hogy akkor az elhunyt volt feketében, felesége fehérben, most pedig a sors tragédiája megfordította a szerepeket, könnyekig meg vott hatva a gyászoló közönség. A mélyhatásu búcsúztatóban Feldmann dr. kifejezést adott annak a hitének, hogy a hitközség, melyet folytonos tanulásban és tanításban buzgó lelkipásztoruk hirtelen, megdöbbentő halála mondhatni valósággal kétségbeejtett: gondoskodni is fog a hátramaradt családjáról. A sír mellett a tanítók nevében Biedermann igazgató mondott emelkedett beszédet.
Az a részvét, amely ezt a temetést átfogta, igaz volt és őszinte, olyan, mint Schwartz Miksa úrnak egész élete, — és a tiszteletnek ez után a megkapó manifesztácziója után hátra marad az elhunyt családja tiszteletben és úgyszólván — teljes szegénységben. Mert a boldogult mindenét a rájaszoruló rokonainak juttatta. Szomorúan aktuálissá teszi ez most is a rabbik nyugdíjintézménye rendezésének a kérdését: sem község, sem országos szervezet nincs, amely ezt a nyugdíjt megadja.”
A megüresedett rabbiszékbe 1904-ben dr. Schweiger Lázár (Nagytapolcsány, 1872. augusztus 2. – 1944) töltötte be, akinek édesapja, rabbi Jichák Schweiger a híres nagytapolcsányi jesiva vezetője, a Jicchák áldása című homiletikai mű szerzője volt.
dr. Schweiger Lázár (MILEV)
Tanulmányait Frankfurtban és a berni egyetemen végezte. Széleskörű tudományos munkát folytatott az etnológia és a néplélektan terén is. Ezek a külföld szakköreiben is ismertté tette nevét. Magyar nyelven írt tanulmányai az Etnográfiában, A Magyar Filozófiai Társaság Közleményeiben, a Néprajzi Értesítőben jelentek meg. Könyveit magyarul és németül írta meg. 1905-ben egy társasutazás keretében a Szentföldön járt. Élményei és tapasztalatai nyomán a zsidóság társadalmi átrétegeződésének buzgó híve lett és ebbeli meggyőződését templomi beszédeiben gyakran hangoztatta. Székely Endre: “Érdemeit ki kell, hogy emeljük, mert igen művelt ember volt, a tanult tudásán kívül is, 5-6 nyelvet beszélt. A bécsi Tudományos Akadémia rendszeres előadója, és dr. Samassa József bíboros egri érsek szívesen látott vendége volt.” Az 1931-ben visszahívták Nyitrára és ott a gyilkos nyilasok feleségével együtt megölték. Felesége is széleskörű szociális tevékenységet fejtett ki az ország határain kívül is. Alapító tagja volt a National Council of Womennek, részt vett a WIZO (Cionista Nők Világszövetsége) kongresszusain és később az európai zsidó gyermekek megmentésére alakult Aliját Hánoár (Ifjúsági Alijázók) megszervezésében. Az első nő volt, aki megkapta az Osztrák Vöröskereszt Díszjelvényének Ezüstérmét hadiékítménnyel.
Lányuk Babci, Fáber Sándorné 1975-ben Wellingtonbanban így emlékezett vissza: „Nagyapám híres jesivát vezetett Nagytapolcsányban. Úgy hallottam, neve aranybetűkkel van beírva az első cionisták könyvébe. Édesapám 1904-ben került Egerbe gyenge magyar nyelvtudással, de már akkor ismert volt világi tudományos névvel. Sok újítást hozott az egri zsidó ifjúság életébe. Nemcsak vallásfilozófiát tanított, hanem modern bibliamagyarázatot is. Mindig tanított. Hol egy ritka virágot, hol egy érdekes verset, hol pedig egy nehéz bibliai helyet magyarázott. Szónoklataiban és privát beszélgetéseiben szeretett apró történeteket, móseleket felhasználni. Tanította, prédikálta a szerénységet, a fizikai munka szeretetét.
A diákok egyszer tréfából azt a hirdetést hozták ki újságjukban, hogy a főrabbi férjet keres leánya részére, de kérők csak utcaseprőn aluli foglalkozással jelentkezhetnek. Apám jól mulatott ezen, mint minden tréfán. Jó humorú, jókedvű ember volt. Otthon mindig énekelt operaáriákat, zsidó népdalokat, templomi melódiákat. Ezekből gazdag gyűjteménye volt. Modern világszemléletre nevelt. Minden vasárnap kivitte tanítványait a hegyekbe: az Egedre, a Várhegyre, Szarvaskőre, Mónosbélbe, Szilvásváradra. A szegény diákokat anyagilag is segítette. Nemcsak addig, amíg ezt édesanyám vagyona megengedte, hanem akkor is, amikor a vagyon a háborúban elveszett és már csak a nagyon csekély papi fizetésből kellett megélni. Minden étkezésnél volt szegény kosztos diák. Az első háború alatt a szatmári és a máramarosi ezredekben sok vallásos zsidó katonáskodott Egerben. Édesapám kiverekedte a hadügyminisztériumban, hogy szigorúan ortodox kóser konyhát vezethettek. Emlékszem egy háborús széderre, amelyen több száz katona vett részt. Jeruzsálemben, a Mea Shearimban [szó szerint „száz kapu”; kontextus szerint „százszoros”) az egyik legrégebbi zsidó negyed Jeruzsálemben az óvároson kívül] beszéltem olyan emberekkel, akiket apám a menetszázadokból emelt ki különböző címeken és ezzel az életüket mentette meg. Annak idején „micve-millioner”-nek hívták Egerben.”
Dr. Róth Emilt (Zvi Joel) (Kunszentmárton, 1907. szeptember 21. – Auschwitz, 1944. június) 1932-ben szentelték fel, ez évben került Egerbe is. Előtte két évet töltött a Héber Egyetemen és [Kook rabbi] és Kfar Haroeh (kibuc) 1932-ben került a városba. 1935. június 21-étől deportálásáig győri főrabbi. Nagybátyja, Kálmán (Kohn) Ödön (1886 – 1951) előbb jászberényi, majd kőbányai főrabbi, 1935–1950 között az Országos Rabbiképző Intézetnek a tanára iktatta be. 1935. június 21-étől deportálásáig győri főrabbi.
Fischer Albert, Rishpon (Izrael): „Dédszüleim és nagyszüleim – áldassék emlékük dúsgazdag emberek voltak. Én mégis, a sors kifürkészhetetlen akaratából lelenc gyerekként kerültem Egerbe 1912-ben, Samassa bíboros érsek temetésének napján. Haszid családból származom, a bácskai Zentáról és minthogy fiatalon elhunyt édesapám után a kádis (gyászima) mondás ideje még nem járt le, a status quo templomba jártam imádkozni. A Jóteremtő, aki az árvák és özvegyek gondviselője, irányított ebbe a templomba. Már az első istentiszteleten feltűntem az egriek nemes lelkű főrabbijának, dr. Schweiger Lázárnak, aki hallotta a kádis hibátlan recitálását. Istentisztelet után magához intett és kikérdezett, ki vagyok, hová való vagyok. Elmondtam neki mindent. A főrabbi házába invitált, és ha valaha jóllaktam Egerben, ez az Ő és nemes lelkű felesége asztalánál történt. Állandóra szóló meghívásom volt hozzájuk. Szabadon jöhettem a házukba, ha annak szükségét éreztem. Péntek esténként és a széder estéken mindig az ő asztaluknál ültem. Ma is azokat a szép melódiákat énekelem péntek este és a szédernél, amit Tőlük tanultam, amit Velük együtt énekeltem. Szinte családtag voltam náluk, jól éreztem magam házukban. Áldassék emlékük.”
Dr. Rácz Zoltán (1905-1985) egy ötvenes évekbeli tablóképen, mint az Országos Rabbiképző Intézet tanára (saját fotó)
1944-en a hitközség elnöke Polatsik Jenő, a rabbi dr. Rácz Zoltán rabbi. 8 alkalmazott látta el a 748 fős hitközséget, ebből 272 fő adózott. Elemi iskolájukban 3 tanerő 102 gyermeket tanított. Önálló felekezeti egyesületük ill. intézményük volt az Izraelita Jótékony Nőegylet 167 fővel, az Egri Izraelita Filléregylet 254 fővel, az Elemi Népiskolai Segélyező Egylet 112 fővel és a Maskil El Dol 53 fővel.
Felhasznált irodlom:
Egri születési anyakönyv, 1840-1851 https://library.hungaricana.hu/hu/view/MILEV_Anyakonyvek_08_14/?pg=8&layout=s
Beszélő utcanevek webhely: http://beszeloutcanevek.ektf.hu/utcanevek
Műemlékem.hu webhely: https://www.muemlekem.hu/muemlek/show/5513
Békássy Jenő: Heves vármegye újjáépítése Trianon után. Bp.: Hungária, 1931. p. 94, 127.
Egri zsidók. 1975. p. 19. https://archive.org/details/nybc314187/page/n177/mode/2up
Hevesvármegyei Hírlap. 1893. 6. p. 6.
Natau Ben: A győri rabbi dr. Róth Emil emlékkönyve. Izrael, 1994.
Szilasi Ágota, H.: Egri zsibagógák. In.: Agria. Eger: Dobó István Vármúzeum, Eszterházy Károly Egyetem. 2017. p. 531-533.
A STATUS QUO ANTE HITKÖZSÉG ÚJ TEMPLOMA
A zsinagóga a nagy magyar zsinagóga-építész, Baumhorn Lipót (Kisbér, 1860. december 28. – Budapest, 1932. július 8.) tervei alapján épült 1911–1913 között, kései eklektikus-szecessziós stílusban. A mai Hibay Károly utca és Kossuth Lajos utca sarkán állt. Az épületet 1913. szeptember 13-án avatták fel nagyecséri Kánitz Dezső kezdeményezésére.
A meghívó és a zsinagóga belső része a MILEV gyűjteményéből
A zsinagógát méretei magasan a városrész épületei fölé emelték, a keresztény templomok tornyainak és a Líceum csillagdájának magasságával vetekedett üvegkupolájának csúcsa. A hagyományos hossz és a centrális elrendezést kombinálva a körülbelül 30×22 méteres alapterületű épület középtengelyében emelkedett a 35 méter magas kupola. A két toronnyal kiemelt főbejárata felett a magyar nyelvű felirat: „Áhítattal lépünk szent hajlékodba” – mellett még további oldalbejáratokkal rendelkezett. (Az idézet nem valószínű, hogy magyarul lett volna eredetileg. A post-biblikus irodalomban, a Szaadja ben Jószéf Gaon által kodifikált imakönyvben már benne van az az imádság, ami Bileám prófétának a Szentírásban rögzült gyönyörű megfogalmazása volt, amikor megáldotta Izraelt. „Mily szépek a te sátraid Jákob és hajlékaid Izrael” – M. IV. 24.5. – Ez az ima ihlethette meg a zsinagógaépítőt, aki ezt a gondolatot transzponálja az épületre, a „Szent hajlékodban leborulunk” zsoltár idézettel.)
A status quo ante zsinagóga
A magyarországi szecessziós és eklektikus stíluskeveredéssel formált századfordulós zsinagógaépítészet sorába illeszkedett. Baumhorn Lipót – aki 22 hasonló templomot épített Magyarországon – tervezte.
Az építkezésnél szigorúan ügyeltek a szombat szentségére. A templom építése 300.000 koronába került. Ehhez a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium nagyobb kölcsön- és segélynyújtással, magánosok -15.000 K. adománnyal és a templomszékek eladásából befolyt 51.000 koronával járultak hozzá.
A templomavató beszédet dr. Hevesi (Handler) Simon (Aszód, 1868. március 22. – Budapest, 1943. február 1.) pesti főrabbi tartotta, a kántori teendőket Ouartin Szável (Zavel Kwartin) (Novoarkhanhelszk, 1874–New York, 1952) pesti főkántor látta el kórusával.
A templom építése körül áldozatkészségükkel különös érdemeket szereztek: nagyecséri Kánitz Dezső hitközségi elnök, dr. Schweiger Lázár főrabbi mellett Alföldi Mór, Buchhalter Bernát, Czeisler Zsigmond, Grosz Jakab földbirtokos, Irtényi Manó, Kánitz Lipót, Kánitz Ödön és neje, Knöpfler Bernát, Polatsik Jenő, Pressler Ferenc tb. hitközségi elnök, Révész Péter magánzó, Salamon Miksa kereskedő, dr. Schossberger Soma, dr. Schwarcz Soma, dr. Setét Sándor, Ungár Ignác, Ungerleider Lajos, Weinberger Zsigmond és Weisz Fülöp.
Az avató ünnepélyen a szomszédos hitközségek képviselőin kívül részt vettek: Kállay Zoltán főispán, Majzik Viktor alispán, Jankovich Dezső polgármester, a főszolgabíró, több kanonok a római katolikus egyház képviseletében, két református lelkész, a városi főjegyző, magas rangú katonatisztek, a cisztercita főgimnázium igazgatója, a főreáliskola igazgatója, törvényszéki bírók.
A hatvanas években
A pusztulás képei
A pusztulásnak indult épületet 1967-ben bontották le. Az 1960-as évek végén szállodát építettek a helyére, amely 1969. október 3-án nyitott meg, az Eger címerében szereplő egyszarvúról az Unicornis nevet kapta, és 1997-ig ezt a nevet viselte. Napjainkban itt a Hotel Panoráma elnevezésű négycsillagos szálló üzemel, benne az Unicornis étteremmel.
Felhasznált irodalom:
Balogh-Ebner Márton: Műemlékvédelmi rombolás Eger belvárosában. https://ntf.hu/index.php/2017/10/06/
Beszélő utcanevek webhely: http://beszeloutcanevek.ektf.hu/utcanevek
Eger régi képeslapokon… válogatás Tóth László gyűjteményéből / [szerk. Lisztóczky László és Tóth László]. Veszprém: Agenda Natura, 2005.
Kovács Melinda: „És készítsetek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam” Volt egyszer egy egri zsinagóga. https://mnl.gov.hu/mnl/hml/hirek
Landeszmann György, Schweitzer József: A magyar zsidóság a német megszállásés a deportáció kezdete közötti időszakban: 1944. III. 19.-1944. V. 15. In.: Évkönyv – Országos Rabbiképző Intézet. Bp.: 1991. p. 85-95.
Műemlékem.hu webhely: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=5513
Schreiber Simon: Oréch chájim. Bp.: Katzburg Ny., 5702[1942].
Schreiber Simon: Széfer Tórát Móse: Pérus ál chamisa chumsé Tórá. Bp.: Czobel Á., [1928]. Szófér, Abraham Semuel Binjaminrecord: Széfer ketab szófér: hidusim u’pipulim al maszeheth. Bp.: Katzburg S. Ny., [1937].
Sofer, Mose: Sirát Móse Sirim. Sir Hádás. Wien: Sclesinger, 1902. 81 p.
Szilasi Ágota, H.: Egri zsinagógák. In.: Agria. Eger: Dobó István Vármúzeum, Eszterházy Károly Egyetem. 2017. p. 531-533.
AZ EGRI ZSIDÓ TEMETŐ
A temető letelepedésének gondolata az 1830-as évekig vezethető vissza, tehát még azelőtt, hogy állandó jelleggel letelepedhettek volna (1841). Nincs írásos nyoma annak, hogy pontosan melyik évben, s kinek az indítványára jelölték ki a 300 négyszögölnyi területet a Hatvani hóstya szélén elterült legelőből. Már ez a temető is kőfallal volt körülvéve.
A ravatalozó az Attila utcában
Ezt 1862-ben 1200 négyszögöl területtel kibővítették és az új területet is kőfallal vették körül. 1895-ig a temető bérletéért évi 4 aranyat kellett a városi pénztárba fizetni. Ezek a gondok csak akkor oldódtak meg, amikor a város a temető területét és további 1600 négyszögölt a város a Szentegyletnek 700 Ft-ért eladta. Kohn Jakab egyleti elnököt a temető körüli problémák megoldásáért örökös díszelnöknek választotta meg. Mindezt az tette lehetővé, hogy Schwartz István és örökösei családi sírhelyüket 1100 Ft-ért megváltották.
1943-ban a Szentegylet megalakításának 100. évfordulójára Székely Endre emlékművet készíttetett. 1949. augusztus 28-án avatták fel a mártírok emlékművét is. 1600 olyan egri zsidó nevét tartalmazza, akik a koncentrációs táborokban elpusztultak.
Felhasznált irodalom:
Szecskó Károly: Az egri zsidó temető In.: Egri séták nemcsak egrieknek: 2007-2010. / szerk. Renn Oszkár. [Eger]: Egri Lokálpatrióta Egylet. p. 99-105.
HITKÖZSÉGI ALAPSZABÁLYOK
A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 114. számú rendelete (1888. jún. 21.) „az izraelita hitközségek ügyeinek és az anyakönyvi ügyhöz való viszonyuknak szabályozása tárgyában” értelmében hitoktatás csak akkor létesülhet, ha a létesítendő hitközség alapszabályait a vallási és közoktatási miniszter jóváhagyta. Így a Vallás- és Közoktatási miniszter által jóváhagyott hitközségi alapszabályok megtalálhatóak a MNL Heves Vármegyei Levéltárában és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban is, eredeti kézzel írott, illetve az 1889-es, Kohn Dávid által kiadott nyomtatott változatban is.
Az Alapszabály utolsó oldala
A két hitközség alapszabályai között csak kisebb eltérések voltak. Az alapvető célokban „vallásos – szertartási, nevelő, tanító, emberbaráti intézmények fenntartása, fejlesztése” – szó szerint megegyeznek. Mindkét község a „Sulchan Áruch” (XVI. században megjelent, a zsidó hitéletet szabályozó törvénytár) szellemében dolgozott. A fenntartott intézmények is megegyeztek: iskola, templom, pászka sütőhely, kóser mészárszék, de az ortodoxia még rituális fürdőt, ún. „mikve” fenntartását is vállalta.
Ugyanazok voltak a két közösség jövedelemforrásai is: évenkénti kötelező adók, templomszékek bérei, adakozások, egyéb illetékek (a közösségekből kilépőknek még öt évig fizetniük kellett a hozzájárulásukat.) Megegyezett a szervezeti felépítés is, legfeljebb számbeli különbségek voltak a különböző irányító szervek között, de ezt magyarázza a két hitközség eltérő létszáma. A közgyűlés évenkénti összejövetellel választotta a rabbit, rabbi-helyettest és hitszónokot; döntött a templomépítésről és módosíthatta az alapszabályzatot. A képviselőtestület gyakorolta az önkormányzati jogokat, az elöljáróság (elnök, alelnök, pénztáros, ellenőr, templomgondnok és elöljárósági tagok) pedig végrehajtották az előző két szervezet határozatait. A választás annyiban volt demokratikus, hogy minden legalább egy évben a közösségnek adót fizető, hátralék, vagy csőd alatt nem lévő nagykorú tag választható és választó volt, a hitközség szolgái és a nők azonban kívül estek ezen. Léteztek még mindkét hitközségben önálló rendelkezési joggal működő bizottságok. Tevékenységük nevükből adódott: számvizsgáló és adókivető bizottságok. A status quo ante hitközségnek volt iskolaszéke is. A fizetett hitközségi alkalmazottak is ugyanazok, de az ortodoxoknál külön személy vezette az anyakönyvet, míg a status quo ante közösségnél ez a rabbi feladata volt. Az alapszabályokban fellelhető minimális különbségekkel ellentétben a vallási életben már jelentősebb eltérések is voltak. Az új status quo zsinagóga még az ortodoxia jeleit hordta magán, pl. a bima vagy almemor. Ez általában centrálisan elhelyezett, lépcsős emelvény a zsinagógában, aminek legfontosabb része az asztal (sulhan), amit a templom közepén helyeztek el. A szombatot azonban a status quo közösség tagjai már nem tartották be olyan szigorúan, üzleteik ekkor is nyitva voltak. A nők elszeparálása sem volt már olyan szigorú, mint az ortodoxoknál.
Felhasznált irodalom:
Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár E/6.
Kardos Lajos szakdolgozata. 1930. p. 30-32.
A CHEVRA KADISA (Szentegylet)
A zsidó hitközségeken belül működő jótékonysági és vallásos egyesülés a betegek ellátásáról, a halottakról és a temetkezés szertartásáról, valamint a temető és sírok rendbentartásáról gondoskodott. 1843-ban alakult 27 taggal; történetét Reisz Dániel hitközségi jegyző vezette, aki a Chevra vezetőinek munkásságát is ismertette.
Az 1882-es alapszabályzat szerint az egylet céljai a következők voltak: a szegény betegek gondozása és a gyógyszerekkel való ellátása az egyleti kórházban, vagy lakáson, haldoklóknak nyújtott vallási vigasz, a halottak eltemetése, a temetési szertartás rendezése és vezetése, az elhunyt vallási végakaratának teljesítése. Az egylet ezeken felül még segítséget nyújtott szegény sorsú árvák kiházasításához, támogatta a hitközségek közcélú terveit (pl. a templom építésére nagyobb összeget adományozott), alkalmi segélyeket juttatott, pl. az (1878. augusztus 31.) az árvíz károsultjainak.
A hitközségektől független, de azokkal kapcsolatot ápoló szervezet volt, aminek az a nős férfi lehetett tagja, aki az egyénileg meghatározott tagfelvételi díjat befizette. Korlátozást csak az évi 3 főben maximálta, de nagyobb arányú jelentkezésnél ezt gyakran feloldotta. A még nőtlen fiatalok – édesanyjuk kérésére – az egyleti alosztályba kerültek felvételre – rendes tagokká csak nősen és 3 tanoncév letöltése után válhattak. Az egylet tagjainak létszáma 1897-ben 265 – közülük 38 vidéki volt. Pénzbevételi forrásai a tagfelvételi díjak, évi járulékok, templomi adakozások, sírdíjak, kórházi bevételek, alapítványok és egyéb gyűjtések, illetékek jelentették. A kiadási oldal az orvosok, jegyzők, eljárók fizetéséből, a kórházi és temetkezési költségekből, a gyógyszerek árából és különféle más segély jellegű költségekből állt.
Az egylet elöljárósága meghatározott időnkét összehívta a közgyűlést, aminek feladata volt a tagok felvétele, a hivatalnokok megválasztása, a vagyonállapot és az alapszabályzat esetleges megváltoztatása, Az elöljáróság tagjai voltak a képviselő, az általánosan igazgató, a pénztárnok, négy gondnok és 8 választmányi tag. A gondnokok látták el a mindennapi teendőket, pl. sírkőállítás, virrasztók kijelölése, temetkezési díj meghatározása. Az egyik évben az egyik, a következőben a másik hitközség adta az egylet elnökét, a többi tisztviselő aránya pedig fele-fele arányú volt.
A bevételek mindig meghaladták a kiadásokat. A legtöbbet a kórház felállítására és működtetésére költötték el. Már 1869-ben külön kórház felállítását határozták el, amihez az első 1000 forintot Schwarcz István ajánlotta fel. 1884. december 14-én -ben nyitották meg a „kórházat. alapítottak, amely azonban a gyöngyösihez hasonlóan menhelyként, illetve aggok házaként működött.
Dr. Schwarcz Dávid egyleti orvos 500 forintos, az Izraelita Nőegylet pedig 2000 forintos alapítvánnyal hozzájárult a kórház fenntartási költségeihez. Ugyanakkor Lázár Jónásné, a nőegylet elnöke közgyűjtésből két betegszobát rendezett be és látott el a szükséges ágyneművel és fehérneművel. A kórház a Maklári úton a Morvai-házban nyílt meg, de még abban az esztendőben átköltözött a Pást alá, a Vécsey utca utolsó házába. amit 1895-ben megvásároltak. A szegény betegeket kezelő orvos évi fizetése 100-200 forint volt. A kórház felállítása előtt a Chevra évi 300 forinttal szülésznőt is díjazott, akinek hivatása volt szegény gyermekágyas asszonyoknak segélyt nyújtani.
A századfordulóig dr. Bauer Soma, dr. Brünauer Ambró, dr. Brünauer Dávid, dr. Krámer Károly, dr. Schönberger Soma és dr. Schwarcz Dávid működtek egyleti orvosként a kórházban is.
A tagok kötelesek voltak a betegek mellett virrasztani és a halottak körüli teendőket ellátni (őrzés, mosdatás, öltöztetés). A feladatokat elvégzőket sorshúzás alapján jelölték ki, a teljesítés azonban pénzbeli összeggel megváltható volt. A szolgálat így lassan a fizetett alkalmazottak munkája lett. Női halottak ellátását csak azok a nők végezhették, akiket az elöljáróság kijelölt. Az egyleti tagságból leginkább vallási előnyök származtak, az elhunytért a tagok kádist (gyászimát) mondtak, nevüket emléktáblára vésték stb. – de ingyen, vagy olcsóbban juthattak sírhelyhez is, számukra a temetőből külön terület volt fenntartva. A sírhelyek árait meghatározta az elhunyt kora, lakhelye és az, hogy tagja volt-e a Szentegyletnek.
A személyes szolgálattételre vonatkozó rendelkezést is módosítani kellett az idők folyamán, mert ez alól egyre többen kivonták magukat. Lassankint a szolgálat nagy része, mint a virrasztás, halott mosás és öltöztetés, fizetett alkalmazottak kezébe ment át. Szegény sorsú árva hajadonok kiházasítását egyénenként 50 forinttól 250 forintig terjedő nászajándékkal segítette elő. 1897-ben 3272 Ft volt a bevétele, kiadása 248. Vagyona 17,976 Ft volt.
1898-ban nagyszabású ünnepség keretében ünnepelte a Szentegylet fennállásának 55. évfordulóját, ahol elhatározták egy agg-menhely felállítását, amire a tagok 1300 forintot ajánlottak fel. „A menház rendeltetése, hogy abban oly elszegényedett és elaggott, otthonnal nem bíró, vagy viszonyaiknál fogva otthon kellő ápolásban nem részesíthető chevra-tagok, vagy hozzátartozóik, valamint figyelmet érdemlő esetekben helybeli nem egyleti tagok is felvétessenek, ápoltassanak.”
1899-ben Kohn Illés terménykereskedő és felesége Schmidl Franciska (1825-1898) haláluk után érvényes kiházasitási alapítványt tettek, amit egészen 1941-ig évente kiírtak. Az egy-egy évi kamatra rokonok vagy azok hiányában rászorulók pályázhattak. Az alapítvány 1938-ig működött.
1901-ben az elnöke Kánitz Lipót volt. 1916. június 4-án temették el Mezey Dávidot (1842-1916) a hitközség egyik legérdemesebb elöljárósági tagját. Az Egri Hengermalom tulajdonosa volt. Úgy a polgári, mint a felekezeti közélet lelkes, önzetlen munkást vesztett benne. A Chevra Kadisának éveken át elnöke volt és a hitközség elöljáróságában is jelentős munka fűződött a nevéhez.
Az 1926-ban a tisztújító közgyűlésen elnök lett Lusztig Ignác (1894-1944) kereskedő, pénztáros Klein Hermann. A gondnokok: Blamberger József, Foltényi Manó, Schwalb Jenő és Schwarz Ignác. 1932-ben a tisztújító közgyűlésén Lusztig Ignác lett a pénztáros, Polacsek Jenő a gondnok. Foltényi Manó, pénztáros: Polacsek Jenőt, gondnokok Blumberger József, Foltényi Manót, Schwalb Jenő és ifj. Schwartz István a gondnokok. 1938-ban az elöljárósági tagok dr. Fischer Lajos, Foltényi Manó, Katz Salamon, Löw Béla és ReinerAdolf. Lusztig Ignác lett az elnök, a pénztáros maradt Polacsek Jenő, a gondnokok Groszmann József, Blumberger József, Kroó Miklós és Reich Lajos. 1933. június elején az ortodox hitközség olyan Tórát avatott, amit Kaff Ignácné Weisz Júlia (1851-1919) iratott a jaroszlalvi szóferrel.
Székely Endre (1897-1978) kereskedő, Schwarcz István unokája: „A Chevra alakulásától 1944-es deportálásáig az egylet tagjai 944-en voltak. Az egyletről az 1898-as, 55 éves jubileum alkalmával részletes beszámoló van és csupán annyit kell hozzáfűzni, hogy 1898. óta a temető többszörösen megnagyobbodott, Eger város tanácstól vásárolt telekből. 1925-ben a régi Cadika din., más néven ravatalozó le lett bontva, és 1925.évben a mostani épület olyan nagy szabású lett, hogy országos viszonylatban talán első helyen áll.” A Chevra Kadisa 1950-ben szűnt meg, beolvadt a hitközségbe.
Felhasznált irodalom:
Eger, 1884. 51. p. 472
Eger, 1884. 52. p. 481.
AZ EGRI IZRAELITA NŐEGYLET
Az egylet céljai: „szegény, betegágyas egyleti nők ápolása, segélyezése, végtisztelet megadása, valamint árva lényekről való gondoskodás, esetleg kiházasítás”.
A működéshez szükséges pénzt a már meglévő tőkéből, annak kamatjaiból és a befolyó jövedelmekből, továbbá gyűjtések, tagdíjak, műkedvelői adományok, táncestek, hangversenyek bevételéből teremtették elő. A tagok lehettek alapító tagok, ha legalább 50 Ft adományt tettek, rendes tagok 1 Ft felvételi díjjal, valamint havi járulék fizetésével, pártolók azok, akik előmozdítják az egylet működését. A szegények nem fizettek, de ha „jószolgálataik” közismertek voltak, szintén taggá válhattak. A tagsággal járó kötelezettségek annyira hasonlítottak a szentegyletihez, mintha annak egy női változatáról lenne szó. Lehetett férfi is tag. A tagok indítványozhattak és szavazhattak a közgyűlésen, betegség esetén pedig anyag és erkölcsi támogatásra voltak jogosultak. A szervezet életét a közgyűlésen megválasztott választmány irányította, élén az elnökkel és az alelnökkel. A mindennapi teendőket a gondnok látta el, a pénztárt és az átmenő utalványokat egy ellenőr vigyázta. A levéltárban az egylet több alapszabálya is megtalálható, amelyek hasonlóak. Terveik között szerepelt egy népkonyha felállítása. A magas létszám és a különböző helyi újságok híradásai jól működő szervezetre enged következtetni.
Az egylet 1872-ben lett bejegyezve, ekkor elnöke Polatsik Árminné volt. Tagjainak száma ekkor 320 fő volt. Jótékonyságát főleg szegény családok anyagi támogatásával, szegény sorsú leányok kiházasításával és iskolás gyerekek felruházásával gyakorolta. Tagdíjakon kívül az évenként rendezett kultúrestek jövedelme képezte egyik fő bevételi forrását. Ezekről a kultúrestékről Preszler Eta művészi hegedűjátéka és Fekete Samu bársonyos baritonja maradt meg a vészkorszakot túlélt egri zsidók emlékezetében.
Az egri izraelita kórház is a nőegylet gyűjtőmunkájának köszönhetően tudott megvalósulni 1884-ben. 1910 januárjában Klauber Frigyes (Kecskemét, 1876 – Bp., 1920) egri állami főreáliskolai tanár, az Egri Újság és Hevesvármegyei Hírlap munkatársa, az egri izr. hitközség és izr. nőegylet titkára eljegyezte Laufer Margitot, Laufer Manó nagykereskedő, hitközségi elöljáró nagyműveltségű, bájos lányát. Klauber Frigyes a felekezeti életnek is buzgó és ismert munkása, az 1MIT (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat) választmányi tagja. A pedagógiai szakirodalomban is becsült nevet szerzett magának dolgozataival. 1926-ban is 2 millió koronát gyűjtöttek diáksegítő munkára a külföldi zsidó főiskolai hallgatók javára.
Weinberger Zsigmondné és Klein Zoltánné
1932-ben a Weinberger Zsigmondné vezette Egri Izraelita Nőegylet a közösség szegényeinek támogatására az elnöknőn kívül dr. Czigler Henrikné Beck Blanka, Gerő Edéné Schneeveisz Etel, dr. Grosz Józsefné Goldstein Margit, özv. Groszhändler Emánuelné Spitzer Aranka, dr. Hevesi Zoltánné, Katz Salamonné, Klein Mórné Schvarczvald Lotti, Klein Zoltánné Schwarcz Rózsa, Kohn Jenőné Moskovits Gizella, Komlós Dezsőné Goldner Erzsébet, dr. Kozma Győzőné Veinerger Anna, Löw Béláné, Preszler Miklósné, Reiner Adolfné Frank Ilona, özv. Schaulitz Adolfné és dr. Schwartz Istvánné Pollák Antónia töltötték be a háziasszonyi tisztséget. A teadélután keretében a hitközség kiváló fiatal főrabbija, dr. Roth Emil a zsidó művészetről tartott lebilincselő előadást.
1932-ban nagyecséri Kánitz Dezsőnét díszelnökül választották meg. 1933-ban az elnök Reiner Adolné Frank Ilona volt. Az utolsó elnökasszony dr. Alföldi Mórné volt. 1944-ben 167 taggal rendelkeztek.
AZ EGRI IZRAELITA PATRONAGE EGYESÜLET
Az Országos Izraelita Patronázs-Egyesület Neumann Ármin (1845-1909) országgyűlési képviselő és több más zsidó közéleti férfiú buzgó kezdeményezésére 1910 elején alapította. A tizennyolc évig fennálló egyesület alatt kétezernél több pusztulásnak kitettek gyermeket és fiatalkorút gondozott az egyesület és arra törekedett, hogy pártfogoltjait a családi otthon védelmében részesítse. Közel ötszáz gyermeket hozzátartozóik otthonában segélyezett. Az otthon nélkül szűkölködő gyermekeket, úgyszintén olyan fiatalkorúakat, akik erkölcsi fejlődésükre nézve veszélyes környezetben nevelődtek, tiszt polgári családok gondozására bízta és értük számottevő összegű tartásdíjat fizetett. Az állami gyermekvédelem kötelékébe tartozó zsidó gyermekeket főképpen falusi földmíves családoknál nőttek fel, hitbeli gondozásukról gondoskodtak. Népiskolai tanulmányaik elvégzése után a fiúpártfogoltjait ipari és kereskedelmi pályákon munkás polgárokká képezték ki, a leánygyermekeket háztartási munka végzésére, vagy gyermekgondozóként családi oltalom alá helyezték. Gondoskodott a zsidó hadiárvák tekintélyes számáról is.
Az Országos Izraelita Patronage Egyesület 1911 május hó 28-ikán alakította meg helyi bizottságát Egerben. Az alakuló gyűlésen a város egész zsidósága részt vett. Elnök lett: Kanitz Dezső, egyházi elnök: dr. Schweiger Lázár rabbi. Társelnökök: Alföldi Mórné, Bauer Kálmánné, Buchhalter Bernátné, Deutsch Henrikné, Kánitz Dezsőné, özv. Rotschild Árminné, dr. Schweiger Lázárné, dr. Setét Sándorné és Weinberger Zsigmondné. Az ügyvezető elnök: Kaufmann Alfréd, pénztárosok: dr. Guttman Vilmosné, Kormos Adolfné, ellenőrök: Kaufmann Alfrédné, Szegő Lászlóné, a titkár: Klauber Frigyes. Ügyészek: dr. Brünauer Bálint, dr., Heimler Ede, dr., Grósz József, dr. Schwartz Artur. Orvosok: dr. Brünauer Ambró, dr. Cziegler Henrik és dr. Schwartcz Sándor. Alelnökök: dr. Schwarcz Sándorné és Ungár Ignácné. Ezenkívül 60 tagból álló választmányt alakítottak. A gyűlés alatt a következő adományozások történtek az egylet céljaira: Egri izraelita status quu hitközség 200 K, Kaufmann Alfréd 200 K, Kánitz Dezső 200 K, Weinberger Zsigmond 200 K, Polátsik Jenő 100 K.
A Fillér-egylet és a Patronage neveltjei közül sok, rendes iparos és tisztviselő mellett számos jó nevű orvos és mérnök került ki. A legtöbb esetben sikerült őket – illő díjazás mellett – zsidó nevelő-családoknál elhelyezni s így megfelelő neveltetésükről gondoskodni. Fáradhatatlanul dolgozott a szerencsétlen gyermekek sorsának javításán az egylet elnöke, Schwarcz Ignác játékkereskedő. Munkájában Fischer Sándor az egylet titkára segítette. Több jótékony célú kölcsönpénztár nyújtott kamatmentesen kölcsönt azoknak, akik erre rászorultak. Az ortodox hitközség kebelében még arra a célra is alakult egy segélypénztár, hogy a szegény asszonyokat havonta ingyen fürdőjeggyel ellássa.
Az Országos Patronage-Egylet gyermeknyaraltatási akciója során sikerült az egerszalóki dr. Czigler Árminnénak Egerben 20 zsidó gyermeket elhelyeznie az egri Izraelita Nőegylet hathatós támogatásával.
Felhasznált irodalom:
Patronage-fiókok. In.: Egyenlőség, 1911. 30. 24. jún. 11. p. 10.
EGRI MASKIL EL DOL EGYLET
Az egyletet 1862-ben jegyezték be, tagjainak létszáma 72 volt, az 1940-es években 53. A bejegyzéskor az egylet elnöke Kornstein Imre volt. (Később szövőgyári vezető, sokszorosan kitüntetett százados, majd Kairóban hoteltulajdonos lett.)
Az egylet alapszabálya szinte mindenben megegyezik a szentegyletével; a célok, kötelességek ugyanazok, de az alapszabály hangvétele merevebb, ortodox beállítódást jelez. Feltételezhető, hogy a hitközségi szakadást követően hozták létre. 1879-ben, az árvíz után azzal indokolták az egylet megszűnését, hogy: „hittársaink közül sokan a legaggasztóbb helyzetben és a legnyomasztóbb nyomorban tengődnek.”
A „Chevra Maskil el Dol“ jótékonysági egylet 1887 január 12-én ünnepelte fennállásának 25. éves jubileumát ünnepelte.
Felhasznált irodalom:
A Chevra Maskil El Dol. In.: Eger, 1887. 2. január 11. p. 14.
Emőd Ernő: Az új olé meg a régi. In.: Új Kelet, 1955. 36. 2189. okt. 16.
EGRI IZRAELITA FILLÉREGYLET
Az egyletet 1898-ban jegyezték be 415 fővel. Elnöke Rotschild Árminné Dézsy Linka (1845-1938), titkára Lőw Béla volt. Elsődleges célja a helybeli zsidó elemi és középiskolai tanulók élelmezése volt, ezért tápintézetet tart fenn. Az intézetnek vagyona nem volt, kiadásait a befolyó jövedelemből fedezte. Bárki támogathatta akár pénzzel, akár terménnyel. Évente kb. 10,000 K értékkel gazdálkodott. Az egylet nemcsak zsidó gyermekeket támogatott, többen étkeztek a keresztény lakosság gyermekei közül is a nem teljesen ingyenes, de nagyon olcsó konyhán. Felépítése, szervezete a nőegyletéhez volt hasonlatos. Céljuk eléréséhez, bevételi forrásként különböző kulturális esteket, mulatságokat rendeztek.
Dr. Samassa József egri bíboros-érsek úr fennállása alatt évente 52 tanuló ingyenes ebédjét fizette valláskülönbség nélkül, emellett 12m³ méter elsőrendű tűzifát küldött. A Kovács János utca elején tápintézetet, konyhát özv. Kohn Mórné Friedmann Julianna (1852-1940) vezette.
1923-ban Asztalos József nyugdíjas menekült vasutastól 20 ezer Koronát kapott az egylet támogatásul. 1933. május 21-én az elnökasszony a kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére 34 éven keresztül kifejtett önzetlen és példaadó jótékony működése elismeréséül a Magyar Vöröskereszt Díszjelvényét adományozta. Eger társadalmának egyik legönzetlenebb és legnemesebb szívű tagja volt, ami évtizedek óta a legnagyobb elismerést szerezte számára az egész városban. Magas kora ellenére töretlen lelkesedéssel végezte munkáját. Ekkor írta az egyesület munkájáról szóló emlékfüzetet is.
Ekkor az egylet vezetésében részt vett Lőw Béláné, Fejér Henrikné, Polátsik Jenőné. Az egyleti ügyvéd dr. Berkes Dezső volt.
Ugyanebben az évben az egylet elveszítette Guttman Johannát (1851-1933), aki mintaképe volt a régi vágású zsidó asszonynak. Minden jótékony intézménynek bőkezű támogatója, a szegények istápólója, melegszívű segítője, betegek vigasztalója. Finom tapintattal tudta eljuttatni adományait a szűkölködőknek, úgy, hogy ezek nem is sejtették honnan jön a segély. Elhunyt Biedermann Adolf (1863-1933) is, az iskola nyugalmazott igazgatója, a régi zsidó tanító gárda egyik markáns alakja, aki nyugdíjazása után beválasztottak az elöljáróságba, az iskolaszékbe, templomgondnoknak, a szegények gondozójának és az Egri Izraelita Filléregylet vezetőségébe.
Évenként tartottak több jótékonysági kulturális estet, aminek teljes bevétele az egylet munkáját támogatta. 1937-ben az egri Izraelita Kultúrházban dr. Rácz Zoltán főrabbi, Ascher Oszkár (1897-1965) előadóművész és Schneeweisz Magda zenetanárnő léptek fel. A teljes bevételt az egylet kapta. 1937-ben 40 gyermeket láttak el. 1938. június 21-én temették az elnökasszonyt a helyi zsidó temetőben.
Felhasznált irodalom:
özv. Rotschild Árminné gyászjelentés. In.: Eger, 1938. 99. június 23. p. 4.
özv. Rotschild Árminné kitüntetése. In.: Magyar Hírlap, 1933. 43. 82. április 11. p. 7.; Pesti Napló, 1933. 84. 81. április 9. p. 16.