Megyénk kézmű- és gyáripara nem jelentékeny még, sőt az első régi időben jelentékenyebb volt, mint mai nap, akkor t. i. midőn a Kassától Pestig és Debreczenig terjedő egész nagy vidék lakosságát az egri iparűző tisztes polgárság látta el műszorgalmának termeléseivel. És a kézműipar mai napság is a városokban pontosul össze, leginkább Egerben és Gyöngyösön, hol mindenféle mesterség szép számmal van képviselve, jelesen a következő mesterczéhek állanak még fenn: asztalos-üveges, ács-kőmíves, bodnár, csizmadia, fazekas, fésűs, gombkötő, kovács-kerékgyártó, késes, kalapos, köteles-rostás, lakatos, molnár, magyar szabó, magyar tímár, magyar szűcs, mészáros, mézeskalácsos, német szabó, német tímár, német szűcs, szűrszabó, suszter, szíjgyártó, sütő, takács-czéh, de a czéhek nálunk is a jelenkornak az ipar felszabadítására czélzó törekvései által kezdenek háttérbe szoríttatni s a szabad ipar s ennek természetes következménye az iparűzők csoportosulása és közös czélra társulása nálunk is kezdi már jeleit mutatni; gyárilag a szoros értelmű kézművességek közől egy sem kezeltetik. A mi a kézműiparosság egyes ágait illeti, van Egerben és Szolnokon még több festő, kik a gyolcsot kékre festik, továbbá világos, sötét, kék és tarka gyapot kelméket készítenek; bőrt, különösen fénybőrt, valaha sokat készítettek Egerben, de ezen iparág most pang e városban.

            A gyáripar leginkább a gazdászatira szorítkozik megyénkben. Első helyen áll a malomipar, mely különösen Schwarcz István úrnak egri nagy gőzmalma s annak jeles termelései által már tekintélyre is vergődött. Ezen nagyszerű malom 19 kővel (malomjárattal) dolgozik.     Meglehetősen kezdődik fejlődni nálunk a keményítő gyártás is, mely czélra csak Egerben is legújabban 3 gyár alapíttatott meg. A szesz- és pálinkafőzés is mind nagyban, mind kicsinyben űzetik; jelesen van Egerben nagyobb pálinkafőződe. Bőrgyár egy van Egerben; végi e készíttetett, legalább még kevés évvel ezelőtt, hamuzsír is a Mátrában, de úgy hiszem, hogy a növekedő forgalom és ipar annyira fogja emelni a fa árát, hogy az erdőnek ezen legsilányabb hasznosítása ha még meg nem szűnt volna, bizonyára meg fog szűnni.
            Megyénk kereskedése legalább újabb időkben leginkább nyers terményekkel, mint búza, bor, gyapjú, gyümölcs-, dohány-, repcze, szarvasmarha és hasonló czikkekkel foglalkozott, melyeket a megyéből ki vitt és iparczikkekkel, melyeket a megyébe behozott, vagy azon keresztül tovább szállított. A megye terményeinek főpiacza Pest volt és a kereskedés a hiányos közlekedési eszközök s a mostoha vámrendszer következtében nem emelkedhetett azon élénkségre és terjedelemre, melyre különben igenis képesítve lett volna. A legújabb idők azonban e téren is kedvező változást és örvendetes lendületet mutatkoznak, a mennyiben az országos utak jobb, sőt általában véve jó karba helyeztettek; hazánk a vaspályáknak nálunk is egyre terjeszkedő hálózata által a mívelt külfölddel a könnyű és gyors közlekedés lehetőségét és áldását nyeré s a vámtörvények és szabályok megállapításában már nem kizárólag a pénzügyi, hanem főleg a nemzetgazdászati szempont győzött és vergődött túlsúlyra. Igaz, hogy megyénk a vaspályákat tulajdonképpen még most is nélkülözi, miután mind a Pest-Hatvani, mind a Pest-Szolnoki csak széleit érinti területének, az is igaz, hogy az elmúlt szomorú 20 évben mostohán fölöttünk uralkodó kormányok gondjukat csak is az úgynevezett állam utakra összpontosítván, az országos és községi utakat egészen a hanyatlásnak engedték át: de más részről az is áll, hogy a Pest-Miskolczi vasút már biztosítva van, s a mellékutakról most magunk gondoskodhatunk és nem lehet tagadni, hogy a kereskedés a legközelebbi évek folytán megyénkben is nagy lendületet nyert, mire nem csak a forgalom könnyítése, hanem nagy részben a külföld több országaiban beállott rossz termés is segített. Főhelyei a kereskedésnek megyénkben: Szolnok, Hatvan, Gyöngyös, és általában minden népes hely, mely országút mentében és termékeny vidéken fekszik.

             A megye főszékhelye Eger az utóbbi előnyben részesül ugyan, de fájdalom! az elsőben nem, a mennyiben az országúttól félre esvén nem tartozik a nagy forgalmi helyek osztályába.

Eger: Rend. tan. város Heves vármegyében, a vármegye székhelye, az Eger folyónak mindkét partján. A város a folyó csinos völgyében, 170 m. magasságban fekszik; számos tornyával s zöldellő hegyeivel csinos látványt nyújt, ámde szabálytalan s rendezetlen utcái kevésbé szépeknek tűnnek fel, mihez még hozzájárul, hogy terjedelmes külvárosai (F.-Német, Hatvan és Maklári külváros) inkább falusias jellegűek. Legszebb része az a nagy tér, melyen az érseki székesegyház áll; ez a nagy, kereszt alakú, 3 hajós épület, mely hazánk legnagyobb templomai közé tartozik.

            Eger hazánk jelentékenyebb városai közé tartozik, melyben a politikai és az egyházi élet számos nevezetes tényezője székel. Itt székel Heves vármegye törvényhatósága, az egri járás szolgabírói hivatal, a királyi törvényszék és járásbíróság, pénzügyigazgatóság, kir. adófelügyelőség, kir. tanfelügyelőség; van továbbá itt államépítészeti hivatal, pénzügyőr-biztosi állomás, adóhivatal, ügyvédi kamara, kir. közjegyző, állami állatorvos, szőlészeti és borászati állami közeg, csendőrszakasz-parancsnokság, állandó vegyes felülvizsgáló bizottság s a 60. hadkiegészítő kerület széke. Egyházi tekintetben E.-nek mint az egri érsek székével s az egri egyháztartomány és egyházmegye székhelyével van nagy jelentősége; itt székel a főkáptalan és főszentszék, prépostság, s 7 szerzetház (12 templom, 4 kápolna, 7 kolostor). Tanintézetei: a róm. kat. érseki joglíceum (1741), érseki hittani intézet (1700), az állami reáliskola, cisztercita-főgimnázium (1692), róm. kat. papnevelő intézet róm. kat. tanító és tanítónőképző-intézet, s az angolkisasszonyok vezetése alatt álló nőnevelő-intézet és nőképezde, állandó szőlészeti és kertészeti tanfolyam, alsóbbfokú ipariskola, keresk. iskola, két nőegyleti árvaház stb. A szellemi élet élénkségét emeli számos egyesület és társulat, 2 könyvnyomda s a következő lapok: Eger (szerk. Szabó Ignác, XXXI. évf.), Egri Népujság (szerk. Luga László, XXIV. évf.), Eger és vidéke (szerk. Klazsánszky László és Schwarcz Sándor, XII. évf.), Irodalmi Szemle (szerk. Luga László, XVIII. évf.), Egri Egyházmegyei Közlöny (szerk. Böhm János, XXV. évf.), és Népiskolai Tanügy (szerk. Katinszky Gyula, XXIII. évf.).

E. lakóinak száma 1850. 16 858 volt, 1870-ben 19 150, 1891-ben 22 427- ezek legnagyobbrészt (21 911) magyarok, német csak 272, tót 130 van; hitfelekezet szerint van 19 381 róm. kat., 166 ág. evang., 406 helv. és 2396 izraelita. A lakott házak száma 3102. Lakói földmíveléssel s főleg bortermeléssel foglalkoznak; az egri vörösbor a legjobbak közé tartozik. Ipara s kereskedelme nem jelentékeny; E. a magyar államvasutak egyik kis szárnyvonalának végpontját képezi; van posta- és távíróhivatala s postatakarékpénztára. A városban 3 pénzintézet van s az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn. E. határa 6052 ha.

Montedegói Albert Ferenc (Klagenfurt, 1811. január 1. – Eger, 1883. augusztus 9.) bölcsész, királyi tanácsos, az egri érseki csillagvizsgáló igazgatója és Heves megye tanfelügyelője.