SZÁRMAZÁSI HELYEK ÉS FOGLALKOZÁSI SZERKEZET AZ EGYHÁZI  ANYAKÖNYVEK TÜKRÉBEN 1840-1895 KÖZÖTT

            Az egyházi anyakönyvezés 1850-től volt kötelező, ekkor kezdték Egerben is vezetni az anyakönyvet, amelyek másolatai megtalálhatók a MNL Hevesvármegyei Levéltárában. A fejezethez Kardos Lajos adatait használtam fel.

            (A közelmúltban a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár a Hungaricana portálon közzétette a birtokában lévő anyakönyveket, közöttük azokat az egri anyakönyveket is, amelyeknek a másolatai nem találhatóak meg a megyei levéltárban. https://library.hungaricana.hu/hu/collection/MILEV_Anyakonyvek/ Elemzésünk még a korábbi hozzáférhető adatokon alapul.)

Az 1849 utáni bevándorlásnak helyszínéről és a foglalkozási szerkezet esetleges változásairól tudósító összeírások híján a témához a MNL Hevesvármegyei Levéltárában őrzött anyakönyvi kivonatokat, a házassági és halotti anyakönyveket használta fel.

            A származási helyeket illetően a születési helyek álltak rendelkezésre (a 14 év alatti, Egerben születetteket kivéve, a halotti anyakönyvből) halotti anyakönyv: 593 értékelhető adat, házassági anyakönyv: 641 értékelhető adat.

Születési hely Halotti anyakönyv alapján % Házassági anyakönyv alapján %
Borsod vármegye 35,3 27,4
Heves vármegye 21,3 29,6
Nógrád 5,7 4,8
Abaúj 5,3 4,7
Pest-Pilis-Solt 4,2 5,5
Zemplén 3,5 4,8
Galícia 3,2 3,3
Északi vármegyék még 6,8 6,4
Külföld 2,1 1
Egyéb 12,2 12,5

Az egri zsidóság bevándorlóinak többsége – a születési helyek alapján – Borsod és Heves vármegyéből származott, mintegy 55-60 %. Eleinte Borsod, később inkább Heves megyéből jöttek. Az északi megyékből érkezett betelepedők mintegy 28-35 %-a, a külföldön született legfeljebb 50-60 fő, 4-5 %. A legtöbb betelepedőt adó helységek: Miskolc, Gyöngyös, Heves, Dormánd, Pásztó, Szécsény, Tiszafüred, Verpelét, Sály és Szikszó voltak. Többségük magyarországi születésű volt.

Foglalkozási terület Halotti anyakönyv, fő % Házassági anyakönyv, fő %
kereskedelem 135 37 183 44
ipar 55 15 127 30,9
segéd, alkalmazott 13 3,5 8 1,9
kocsmáros, vendéglős 28 7,6 26 6,3
értelmiségi, egyházi és polgári közszolgálatban 19 5,2 29 7
gazdálkodó 10 2,7 2 0,7
magánzó 50 13,7 8 1,9
katona 5 1,3 9 1,4
szolga, napszámos 21 5,7 6 1,4
egyéb (koldus) 29 (8) 7,9 11 (-) 2,6

Kereskedők: kis- közép- és nagykereskedők, házalók, szatócsok és alkuszok. A fiatalabb generáció nagyobb számban vett részt a nagykereskedelemben, idővel csökkent a házalókereskedők száma, ahogy fokozatosan nőtt a gazdasági lehetőség a számukra.

Az ipar területén is fokozatos szerkezeti változás következett be; a fiatalabbak között kétszeres volt az iparosok száma, aminek oka a céhes korlátozások megszűnése, illetve 1858-tól az a törvény adta lehetőség volt, hogy a zsidók bármilyen ipari foglalkozást űzhettek. A legtöbb iparos szabó és cipész, de bőven található az anyakönyvekben bádogos, mészáros, pék, szeszfőző, szobafestő és tímár. Van néhány aranyműves, kárpitos, nyomdász, sapka- és szappankészítő, varrónő és esernyőkészitő. Összesen 24 féle iparág. Többségük önálló iparos mester volt legfeljebb 1-2 segéddel. Az önállóság egyik fontos jellemzője volt a zsidóságnak mind az ipar, mind a kereskedelem vonatkozásában, ezt igazolja az alkalmazottak alacsony száma is. Egerre amúgy is jellemzőbb a kisipar fölénye a gyáripar felett, még ha a XIX. században az előző jelentős visszaesésének is lehetünk tanúi. 

Nem nőtt jelentősen a polgári és egyházi közszolgálatban és az értelmiségi pályákon dolgozók száma, de ha a foglalkozásukat nézzük, akkor már jelentősebb eltérések találhatók. A fiatalabb generáció tagjai között volt már állami közalkalmazott. (királyi végrehajtó, adóhivatali tiszt, postatiszt stb.), míg az idősebb generációnál ezt a kategóriát legnagyobb mértékben az egyházi közszolgálatot végzők tették ki (jegyzők, elöljárók). Folyamatosan nőtt a számuk a számuk a magántisztviselőknek, az orvosoknak és az ügyvédeknek. Feltűnően alacsony a gazdálkodók aránya, ami azért is meglepő, mert több zsidó földbirtokosról van tudomásunk (Kánitz, Csillag, Preszler, Czeizler család), bár az 1886-ban kitört filoxéravész nyilvánvalóan sokakat eltávolított a mezőgazdaságtól. Egerre a kisebb szőlőbirtokok voltak a jellemzőek, a gazdag emberek nagyobb birtokokat inkább a megyében, illetve a szomszéd megyékben vásároltak.  Viszonylag sok a magánzó, aki a már felhalmozott vagyonból, házbérletből, életjáradékból stb. élt. Jobbára az idősebb embereket illeték ezzel a névvel, ezért lehet magas az ezzel foglalkozók aránya a halotti anyakönyvekben.

A foglalkozási szerkezet, amely ezekből az adatokból kibontakozik, egyrészt megfelel az országos adatoknak, másrészt bizonyítja a városban a zsidók által a modernizációban betöltött szerepet is.

Felhasznált irodalom:

Kardos Lajos szakdolgozata. 1993. p. 12-18.