Az egri zsidóság 1840 utáni életére vonatkozóan több további levéltári dokumentum is rendelkezésünkre áll. A MNL Hevesvármegyei Levéltárában megtalálható az a nagyalakú, keménytáblájú könyv, amibe 1840-1851 között bejegyezték a betelepülő zsidók nevét, születési és származási helyét, feleségük, gyermekeik nevét, foglalkozásukat, lakóhelyüket és az összeget, amelyet a betelepülésért rájuk kiróttak. A dokumentum 116 betelepülő családfő nevét őrizte meg számunkra.
1840 után a megtelepedési engedély fejében 25 pengő forintot kellett fizetni a város pénztárába. A szegényebb rétegek ezt nem tudtak megtenni, így akadályozta meg a város vezetősége letelepedésüket. A már idetelepedettek ezért kérelmet terjesztettek be a díj eltörlésére, de ezt a Városi Tanács 1841. április 15-én elutasította. 28-400 ezüst Ft-ot kellett fizetniük, a legények munkájukkal törlesztettek. A betelepülők ebben az időszakban még csak bérelhettek, de nem vásárolhattak ingatlant, A legnagyobb bérleti összeget Schwarcz István és a hitközség fizette a rabbi házáért.
A betelepülők foglalkozási megoszlása: 1 rabbi, 1 kántor, 4 tanító, 2 sakter és 1 bába, 39 kereskedő: 18 pálinkafőző, illetve legénye, 6 házaló kereskedő (handler), 4-4-4 kocsmáros, toll- és bőrkereskedő, rongykereskedő. 1 ember gyapjú- liszt-, tajtékpipa-, szivarkereskedő, könyv-, és papírárú kereskedő volt, 1 vendéglős, 1 adósságbehajtó volt. 25 fő iparos volt: 6 szabómester, 3 csipkeverő, 2 sapkakészítő, 1-1 asztalos, bádogos, dohányvágó, ezüstműves, mészáros, ócskás, paplankészítő, pincér, rézműves, szivargyáros, tímár, üveges. A zsidó hitélet erősödésével kapcsolatos betelepülők jelzik a közösség szerveződését. A bábának alapvető fontosságú feladata volt, hogy figyeljen arra, ne történhessen el- és megkeresztelés. A tanítók viszonylag nagy száma jelzik értékrendjüket; a tanulás alapvető fontosságát, a nagyobb gyülekezetek egyszerre több vallási tanítót is eltartottak. A foglalkozási megoszlás is mutatja a feudális foglalkozási korlátok meglétét, ugyanakkor az iparosok szaporodó száma (még ha többnyire ritka foglalkozást is űztek) már előremutató tényező.
Összehasonlításképpen: ugyanebben az időben Nyíregyházán 1840-48 között mindössze 17 család, 72 fő telepedett meg.
Az összeírásban a születési és az előző lakhelyet is feltüntették, bár az adatok hiányosak. Mindkét adat a beköltözők kétharmadánál szerepel, 44 % a különbség a két adat között, ez is mutatja a mobilitás mértékét. A legtöbben Borsod megyében születtek, 31 %, Heves megyéből 12 %. Eger patakon túli részeit 1807-ben csatolták el Borsod megyétől. A nőtlen beköltözők legnagyobb része ebben a két megyében született. Egyéb megyék: Nyitra 7-8 %, Nógrád és Pest-Pilis 5-5 %, de jöttek még Abaúj, Fejér, Zemplén és Ung vármegyéből. Egy-egy bevándorló, illetve család jött Arad, Árva, Bereg, Bihar, Gömör, Pozsony, Szatmár, Szabolcs és Veszprém megyéből. Egyetlen bevándorló Morvaországból érkezett. Területenként többségük a környező megyékből, illetve az északi, észak-nyugati területekről, minden bizonnyal eredetileg lengyel, vagy cseh-morva területekről érkeztek.
A korábbi lakhelynél még változatosabb a kép: borsodi volt 32 %, hevesi 29 %. Pest-Pilis vármegyéből érkezett 7 %, Nógrád megyéből 5-6 % Abaúj vármegyéből 4,5 %, Nyitra vármegyéből 3,5 %. A maradék 18,5 % további 6 vármegyéből érkezett. Általános volt egyrészt az É-K felől való mozgás az ország belseje felé mozgás, másrészt a Heves és Borsod vármegyéből érkezettek már korábban is folytathattak gazdasági tevékenységet a városban.
A leggazdagabb betelepülők között volt Brody Jakab (1819-1878) jómódú gabonakereskedő, Bródy Sándor (Eger, 1863. július 23. – Budapest, 1924. augusztus 12.) író, drámaíró és publicista édesapja. Kisapponyi Bartakovics Béla (Felsőelefánt, 1792. – Eger, 1873. május 30.) egri érsek gabonafelvásárlója volt annak haláláig. Mindketten alapító tagjai voltak a már 1841-ben megalakuló hitközségnek, rajtuk kívül még Metzner Áron bőrkereskedő, Preszer Sámuel szeszgyáros, Binéth Sámuel gazdálkodó. 1843-ban 27 taggal alakult meg a Chevra Kadisa.
A levéltári adatok szerint az első letelepülő Schwarcz István, utána jöttek a többiek (a könnyebb áttekinthetőség kedvéért betűrendben) Adler Manertosz, Binét Sámuel, Blumberger Ábrahám, Braun Sándor, Brody Jakab, Donner Herman, Farkas Josephus, Fischer Dávid, Fischer Jacob, Goldberger Jakab, Greiner Lajos, Grünbaum Gabriel, Grünbaum Sámuel, Grünfeld Pohame, Holtzer Károly, Klein Márton, Klein Mózes, Kohn Eliás, Kohn Volfgang (kédőbb Kun Farkas), Lichter Sámuel, Lőrincz Ábrahám, Mánuel Jacobus, Márkus Jakobus, Preszler Sámuel, Reiner Fabián, Reinitz Náthán, Róth Jakab, Schlesinger Jakob, Schwarcz Dávid, Singer Sámuel, Sugár Sámuel, Swarczner Áron, Totiszer Vilhelm, Trozer Leopold, Vachter Volfgang, Veisz Herman és Weisz Zaharias.
Felhasznált irodalom:
Eger városában megtelepedett izraeliták összeírási jegyzőkönyve 1841-ik évről. HML. V-4/a/244.
Kertész Ignác: Emlékkönyv: az egri zsidó elemi népiskola története: 1855-től 1905.
Kardos Lajos szakdolgozat. 1993. 8-9 l.
Az összeírások a MNL Hevesvármegyei Levéltára Conscriptio Judaeorum. IV-7/b/6 960-969 ÖI. szám alatt találhatóak.