A cionizmus a zsidó nép nemzeti felszabadító mozgalma. A szó a Sion szóból származik, amely hagyományosan Jeruzsálem és Izrael földjének szinonimája. A cionizmus – a zsidó nép megváltása ősi földjén – Izrael földjéért való folyamatos vágyódásból és a vele való szoros kötődésből ered, amely évszázadokon át szerves része volt a zsidó létezésnek a diaszpórában.
A politikai cionizmus a zsidók kelet-európai folyamatos elnyomására és üldözésére válaszul, valamint a nyugat-európai emancipációban történt növekvő csalódottság hatására alakult ki, amely sem a diszkriminációnak nem vetett véget, sem a zsidók helyi közösségekbe való integrációjában nem ért el sikereket. Formális megnyilvánulása a Cionista Szervezet megalapítása volt (1897) az első Cionista Kongresszus alkalmával, amelyet Herzl Tivadar hívott össze a svájci Bázelbe. A cionista mozgalom programja mind ideológiai, mind gyakorlati elemeket tartalmazott, amelyek célul tűzték ki a zsidók az Ígéret Földjére való visszatérésének segítését, a zsidó nemzeti lét társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai újjáélesztését, nemzetközileg elismert, jogilag biztosított ország létrehozását a zsidó nép történelmi földjén, ahol a zsidókat nem érheti üldözés, és képesek fejleszteni saját életüket és identitásukat. Ezt Egerben két szervezet képviselte: a Magyar Cionista Szövetség Egri Csoportja és a Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége.
Az első egri rabbi, Josef Weiss unokája, Stephen Samuel Weise (Budapest, 1874. március 17. – New York, 1949. április 19.) a 20. század elején élt amerikai reformrabbi és cionista vezető volt a progresszív korszakban. Az ő kezdeményezésére alakultak az első cionista egyesületek Amerikában. Vezető szerepe volt nemcsak a Cionista Világszervezetben (World Zionist Organization), hanem a Balfour-nyilatkozat (1917. november 2.) előkészítésében is. Ez a brit kormánynak egy bizalmasan kezelt állami jelentése volt az Oszmán Birodalom szétosztásában az I. világháború lezárása után. A britek támogatták a cionistákat egy zsidó „nemzeti otthon” létrehozásában Palesztinában, azzal a kikötéssel, hogy ez nem jár együtt a területen élő más népek önrendelkezési jogainak csorbulásával. A nyilatkozatot levél formájában eljuttatta gróf Arthur James Balfour (1848-1930) angol külügyminiszter Lionel Walter Rothschild (1868-1937) bárónak, aki bankár, politikus, zoológus, katona és cionista vezetőkén a brit zsidóság egyik vezére volt, hogy közvetítse azt az Egyesült Királyság Cionista Szövetsége felé. (A dokumentum a Brit Nemzeti Könyvtárban található.)
Stephen S. Weise az ősi földhöz és a zsidónéphez való ragaszkodását apjától, az egri születésű Aháron Weisétől örökölte. Így írt róla önéletrajzában: „Cionizmusomat főleg apámnak köszönhetem. Bizonyára a véremben volt, de az ö odaadása az ügy iránt életem központjává fejlesztette azt. Apám, aki nem volt oly szigorúan ortodox, mint az ő apja, lelkes cionista volt és az ö cionizmusa gyermekkorom egyik legkorábbi és legédesebb emléke”.
Nagyapja halála után nagyanyja vonakodott fiával Amerikába költözni. „A Szentföldre kell mennem, nem élni, hanem meghalni. Ott akarok imádkozni, és azt akarom; hogy ott helyezzenek örök nyugalomra, Jeruzsálem megszentelt földjében, a Szentek Szentélyével szemközt emelkedő hegyoldalon” – írta fiának. A Jeruzsálemben lakó nagyanya egy „Jerusálájim” feliratú perselyt küldött unokájának, aki ezzel már kilenc éves korától buzgó támogatója lett a Szentföldnek. Nagyanyja halála után húsz évvel járt először Jeruzsálemben, ahol még sokan emlékeztek ott a jószívű „Erlauer rebecen”-re, aki szerény jövedelmének nagy részét szétosztotta a szegények között.
Schreiber Simon ortodox főrabbi is lelkes híve volt a Szentföld betelepítése eszméjének. 1889-ben, tehát jóval Herzl Tivadar (Pest, 1860. május 2. – Reichenau an der Rax, 1904. július 3.) zsidó származású osztrák-magyar író, politikus, a zsidó állam megálmodója, a cionista politika atyja, a Cionista Világszervezet megalapítója] fellépése előtt, az egri főrabbi tömeges zarándoklást szervezett a Szentföldre. A terv – amelynek történelmi jelentőségű kihatásai lehettek volna – nem valósult meg. A fennmaradt felhívásból azonban élénken tükröződik a szentéletű főrabbi rajongása az ősök földje iránt. „Nagy ez a micvá, nincs is hozzá hasonló. Bölcseink szerint Erec Jiszráel („Izrael földje”) betelepítése felér az egész Tórával… Hogyan lehetséges, hogy az összes népek évről-évre tömegesen zarándokolnak el a Szentföldre, alázattal és hódolattal eltelve iránta, s éppen mi, Cion fiai, hanyagoljuk el őseink földjét. Pedig imáink az év minden napján Jeruzsálem felé irányulnak. Az az ország képezi létünk értelmét. A Tóra legtöbb parancsa csak ott valósítható meg igazán örömkönnyekkel sírok, ha arra gondolok, hogy nemsokára eljutunk a Szentföldre, hogy alkalmunk lesz csókolni a porát annak a földnek, amelynek dicséretét zengik összes szent könyveink. Ezt az országot ígérte Isten esküvel őseinknek. Erre az országra vonatkozik bölcseink mondása: „Aki négy lépést tesz Erec Jiszráel földjén, biztosan része lesz a túlvilági életben”.
Dr. Schweiger Lázár
Dr. Schweiger Lázár (Nagytapolcsány, 1872. aug. 2. – ?, 1944), a status quo hitközség főrabbija a berni egyetem hallgatója volt a múlt század utolsó éveiben. Tolmácsként részt vett a II. Internacionálé 1912-es rendkívüli Baseli Kongresszusán. Személyes kapcsolatba került a cionizmus nagyjaival. 1905-ben feleségével együtt társasutazás keretében bejárta a Szentföldet. 1913-ban a Palesztinából hozatott olajfacsemetékkel ültette be az új templom udvarának szegélyét. Templomi beszédeiben és hittanóráin az I. világháború és az azt követő keresztény kurzus éveiben nem terjeszthette nyíltan Herzl és Nordau [Max Simon Nordau születési nevén Südfeld Maximilian Miksa Simon (Pest, 1849. július 29. – Párizs, 1923. január 23.) német nyelven író orvos, újságíró, szépíró, filozófus.] tanait, de minden megnyilatkozásában hirdette, hogy a zsidó ifjúságnak produktív foglalkozások felé kell orientálódnia. Abban az időben ez az állásfoglalás Egerben forradalmi volt. A húszas évek végén minden erejével és tekintélyével támogatta a cionista ifjúság szervezkedését és munkáját. Nyitrai működése idején vezető szerepet vitt a szlovákiai cionista mozgalomban.
Dr. Schweiger főrabbi évtizedeken keresztül részt vett a jeruzsálemi Váád Halason, a héber nyelvújító tanács munkájában és ajánlásai közül sok új szót a tanács el is fogadott. Dr. Roth Emil, aki egyenesen a jeruzsálemi egyetem padjaiból került az egri status quo hitközség rabbiszékébe, mélységesen cionista meggyőződésű, dinamikus vezetőegyéniség volt. Egerben rabbik és a hitközségek világi vezetői körében sem akadt olyan, aki – ha nem is volt híve – élesen ellenezte volna a zsidó nemzeti mozgalmat. Ilyen légkörben természetesnek tűnt, hogy Egerben is – sok más várossal és elsősorban a fővárossal ellentétben – hitközségi támogatással szerveződtek és működtek a cionista csoportok.
Ungerleider Dezső (Eger, 1891-Auschwitz, 1944) kereskedő és dr. Berkes Dezső (Eger, 1892- Sachsenhausen,1945) ügyvéd az orosz fogságban ismerték meg a cionizmust. A fogságból visszatérve Heimler Imrével együtt buzgó terjesztőivé váltak a zsidó nemzeti eszmének. Az ifjúság szervezése elsősorban dr. Szász Endre ügyvéd érdeme. A numerus clausus által külföldre kényszeríttet ifjú a zsidó egyetemisták körében magába szívta a zsidó nép szeretetét és bár asszimiláns család fia volt hazatérve minden szabad idejét a zsidó nemzeti eszme terjesztésére fordította.
Az 1927-ben megalakult Aviva-Barissza csoportok hetenként egyszer a status quo hitközség irodájában tartott összejöveteleiken héber nyelvet és zsidó történelmet tanultak.
A kultúrházban a nagyközönség részére havonként rendezett előadásokon kultúrműsor keretében ismertették a cionista mozgalom munkáját és eredményeit. Már 1929-ben szükségesnek látszott az ifjúsági csoportok kettéosztása. A Barissziában az idősebbek csoportját Reiner György és dr. Szász Endre, a fiatalabbak csoportját Braun Ferenc (1911-1943) és Heller Imre (1909-1933) órás és ékszerész vezette. Az Aviva lányszövetség csoportjait Klein Bori (1904 – 1944) és Walder Ilona, illetőleg Frisch Olga és Goldmann Margit (1908 – 1944) vezették.
A Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége 1926 decemberében alakult meg Egerben is, hogy a magyar zsidóság legszélesebb rétegeit bevonja Palesztina újjáépítésének munkájába. További céljai a szövetségnek: Magyarország és Palesztina között gazdasági és kulturális kapcsolatok létesítése, a jeruzsálemi héber egyetem tudományos munkájának támogatása s általában a Szentföld iránti kegyeletes és tudományos érdeklődésnek ébrentartása. Munkáját segítendő kiállításokat, hangversenyeket, irodalmiesteket szerveztek Egerben is.
Az alakuló gyűlésen a központ képviseletében dr. Patai József (1882-1953) író, költő, műfordító és Székely Béla (1892-1955) újságíró, cionista aktivisták vettek részt, akiket a hitközség elnöke, nagyecséri Kánitz Dezső vendégül látott kastélyában. A gyűlés a kultúrházban zajlott le, amely zsúfolásig megtelt az egri zsidóság színe-javával. Kánitz Dezső megnyitója után Biedermann Adolf igazgató ismertette a Palesztina munka lényegét. Kánitz Dezső őszintén bevallotta, hogy lélekemelő meglepetés volt számára az, amit az este hallott. de most meggyőződött arról, hogy a Pro Palesztina keretében az egyetemes zsidóság legszebb feladatai kerülnek megoldásra és minden egyes zsidónak becsületbeli kötelessége, hogy ebben a munkában részt vegyen. Az egri zsidóság nevében ígéretet tett arra, hogy megteszik kötelességüket az ország építése terén is. Utána dr. Schweiger Lázár főrabbi szellemes bibliai és talmudi idézetekkel bizonyította Cion jelentőségét a zsidóság fennmaradása szempontjából.
Ezekután nem meglepő, hogy a Pro-Palesztina Szövetség helyi csoportjának elnöke nagyecséri Kánitz Dezső lett. Elhatározták, hogy a hitközség, a Szentegylet, a Nőegylet, a Patronage Egylet, valamint az iskolaszék mindenkori elnökei automatikusan tagjai lesznek a Pro-Palesztina bizottságnak. Emellett a szentföldi célokra befolyó összegeket a hitközség fogja hivatalosan kezelni és továbbítani. Fennmaradt egy jelentés a Barisszia-Aviva csoportok 1930 november16-án rendezett nagygyűléséről a kultúrházban Fleischmann Vilmos és dr. Lantos Tivadar a Magyar Cionista Szervezet elnökségi tagjának közreműködésével. A Barisszia hawruth Poale Cion a Barisszia a Hitachdut Hanoar B’Hungaria férfi tagozata volt 1920-1930 között. Egy másik fennmaradt jelentés a Barisszia-Aviva 1932. március 22-én rendezett purimi estjéről számol be, aminek Angyal Lajos, Blumberger Kató, Braun Feri, Ehrenfeld Artúr, Frisch Olga, Heller Imre, Kornstein Miklós, Schneeweisz Magda, dr. Szász Endre és Weisz Artúr voltak a szereplői.
Purimi ünnepség 1927-ben (Webermann család fotógyűjteménye)
Frisch Olga (1915-1944)
A Magyar Cionista Szövetség egri csoportja 1932 májusában szerveződött újjá. Elnök lett Halász Lipót MÁV-mérnök, ügyvezető elnök dr. Berkes Dezső ügyvéd, alelnök dr. Schiffer Sándor kereskedő (1897-1944), jegyző Grosz István, titkár dr. Szász Endre, pénztáros Blasz Sándor, ellenőrök Reiner György és Greiner Izsó. A helyi csoport munkája a cionista ügy iránt a városban csaknem osztatlan szimpátiát szerzett. Minden második vasárnap vitaestet rendeztek 100-150 főnyi közönség részvételével.
Dr. Roth Emil főrabbi új lendületet adott az egri cionisták munkájának. Az általa vezetett Ohel Sém iskolás korcsoportok részére 4-5 csoportban legalább 100 diákot nevelt iskolán kívüli összejövetelein. Ezeket hetenként egyszer tartották a zsidó iskola termeiben. Héber nyelvet, héber dalokat tanultak, ismertették a Szentföld tájait, a zsidó nép történetét stb. Különösen népszerűek voltak az ifjúság körében a kirándulások és a nyári táborozások, amelyeket a fiatal, agilis főrabbi maga vezetett.
A csoportról csak egy 22 nevet tartalmazó névsor maradt fenn. Nagyon érdekes a társadalmi összetételük, mert amíg Budapesten a nyilvántartásba vett cionisták többsége fiatal és szakképzetlen, a nők aránya pedig 26 %, addig az egri csoport tagjai között csak férfit találunk, a hat kereskedőn kívül magántisztviselőket, orvosokat, ügyvédeket, bankigazgatót, nyugalmazott főmérnököt, tehát jól képzett és valószínűleg idősebb embereket.